Legyen a kecskeméti animációs film mindenkié!

Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film

Varga Zoltánnak a kecskeméti animációs film történetéről szóló kötete enciklopédikus igényű munka, világosan megszerkesztett, terjedelme ellenére is olvasóbarát mű.

A kecskeméti animációs filmstúdióban készült filmek egy része mindenki számára ismerős: olyan nagy sikerű sorozatok készültek itt, mint a Magyar népmesék, a Vízipók-Csodapók vagy a Mesék Mátyás királyról. De a stúdió nemcsak ezért foglal el fontos helyet a magyar animáció történetében, az itt elkészült szerzői rövidfilmek mai napig számos nemzetközi és hazai animációs szemlén szerepelnek és nyertek/nyernek el díjakat, illetve a műhely olyan külföldi egészestés animációk elkészülésében működött közre, melyek a világ minden táján elismerésben részesültek, ide sorolhatjuk a Kells titkát vagy A vörös teknőst. A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál (KAFF) is a stúdió nevéhez fűződik, az 1985-ben először megrendezett animációs mustra sokáig az egyetlen ilyen jellegű rendezvény volt Magyarországon. Varga Zoltán arra vállalkozott, hogy ennek a közel 50 éves filmstúdiónak a történetét részletesen és kimerítően mutassa be egy nagyívű monográfián keresztül.

A szerző maga is kecskeméti születésű, 1999-ben a KAFF gyerekzsűrijének volt a tagja és lelkesen látogatta a Szoboszlay Péter által vezetett Képről képre animációs filmműhelyt, mindezek után nem véletlen, hogy az animáció a szakterületévé vált. 2016-ban megjelent, A magyar animációs film című könyve egybefogja az elmúlt 100 év magyar animációit, és a kezdetektől a legfrissebb filmekig elemzi a magyar animációfilmes korpuszt. Jelen kötetben az 1971-ben alapított kecskeméti animációs stúdió kerül górcső alá, mely 1971-ben indult Mikulás Ferenc vezetésével az akkori Pannónia Filmstúdió vidéki műtermeként. A rendszerváltást követően a Pannónia nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a Kecskemétfilm Kft. azonban a több lábon állás stratégiájával mai napig sikeresen működik.

Varga könyvének fő állítása, hogy a Kecskemétfilm Kft. folytatja a pannóniás örökséget, de egyúttal tovább is lép, létrehozva saját arculatát, erre világít rá az elemzett filmek összessége. A stúdió filmtermését az ornamentális stílus dominanciája határozza meg, ami szorosan összefügg a műhely szellemiségével, a hagyományok és a nemzeti kultúra ápolásának fontosságával, de emellett olyan képzőművészeti kötődésű kísérleti filmek elkészülésének adott teret, amelyek nem feltétlenül kapcsolódnak a magyar kulturális örökséghez.

A kötet szerkezete rímel Varga magyar animáció száz évét áttekintő könyvének felépítésére, az első részben a stúdió intézménytörténeti ismertetését olvashatjuk, a második és harmadik nagy egység a filmek formatörténeti vizsgálata és azok beillesztése a magyar és nemzetközi animációs áramlatokba. A stúdiót bemutató részben végigkövethetjük, hogy hogyan lett a Pannónia leányvállalatából egy önálló, saját arculattal rendelkező, külföldi szinten is ismert és elismert műhely, Mikulás Ferenc hozzáértő irányításával. Megismerjük az alapító tagokat, a kezdetektől ott dolgozó munkatársakat, alkotókat és a később csatlakozott fiatalabb generáció tagjait is – ezt segítik a kollégákról beillesztett portrék, amelyek az egész kötetben fel-felbukkannak. Az eszközök, helyszínek, technikai fejlesztések rövid leírása is érzékelteti, hogyan fejlődött a stúdió. Az animációs filmek készítése mellett a KAFF elindítása és eleinte három-, aztán kétévente történő megszervezése szintén szervesen hozzátartozik a stúdió munkájához és hírnevének öregbítéséhez.

A sorozatokat bemutató második részben időrendi sorrendben haladunk, az első itt készült széria a Vízipók-Csodapók, amely eredetileg a Pannóniában indult, de a kecskeméti stúdió vette át és vitte sikerre, Bálint Ágnes koncepciója alapján. A Vízipók-Csodapók nem előzmény nélküli sorozat, az animáció egyik nagy hagyományába, a rovarszereplős alkotások sorába illeszthető. Varga több szempontból is méltatja a sorozatot, kiemeli annak nevelő szándékát, amelyhez szervesen kapcsolódik az ismeretterjesztő jelleg, de a tolerancia és a környezetvédelem is meghatározó értékek a rovarok mikrovilágában. Varga elemzéseiben olyan részletességgel ír, hogy ha nem láttuk az adott epizódot, akkor is megelevenednek előttünk a képek. A sorozatot összekapcsolja más magyar és külföldi animációkkal, ugyanakkor az irodalmi és népi hagyományokkal való érintkezési pontokat is bevonja. Ez szinte az összes elemzés során megfigyelhető, alapos és körültekintő, animáció-, film- és kultúrtörténeti összefüggésekre világít rá minden animációs film elemzése során.

Kétségtelen, hogy a Kecskemétfilm legnagyobb horderejű munkája a Magyar népmesék sorozat, mely összesen 100 epizódot tartalmaz és mely még a pannóniás időszakban elkezdődött (1977), átívelve a rendszerváltáson, az utolsó részek 2015-ben készültek el. A sorozat ötlete Mikulástól származik, de a megvalósításhoz kellett a jó kapcsolat az MTV-vel – a ’70-es években a tévé több sorozatot is rendelt a Pannóniától, s ebből a kecskeméti stúdió is kivette a részét –, illetve a szerző azt is kiemeli, hogy a korszakban a kulturális érdeklődés is a folklór felé fordult. A Magyar népmesék az ornamentális stílus kiteljesedése, Varga tanulmányozza a mesék vizuális szótárát, kiemeli, hogy az egyes epizódok azoknak a tájegységeknek a népművészetét használják fel látványvilágukhoz, ahonnan a mese származik. A képi tartalom mellett a hangsávot is alaposan szemügyre veszi, a Kaláka által szerzett zenében is sokszor felcsendülnek tájegységekre jellemző motívumok.

A stúdió történetében következő fontos állomás a Mesék Mátyás királyról, amely a hagyományokhoz való viszonyában kapcsolódik a Magyar népmesékhez, látványvilágában azonban eltérő: itt realisztikus térábrázolással találkozunk, a reneszánsz festmények perspektivikus ábrázolásmódja idéződik meg, amely a full animationhöz közelíti a sorozatot. Itt kell megemlítenünk a Mondák a magyar történelemből című sorozatot is, ugyanis bár időben van némi eltérés, a három széria egyfajta „triptichont” alkot, Varga elnevezésével élve: „ezek a sorozatok állnak a kecskeméti animáció hagyományőrző és -gondozó törekvéseinek középpontjában”.

A Tóth Pál nevéhez fűződő Leo és Fred, valamint a Gyulai Líviusz rendezte Tinti kalandjai mesesorozatok eltérnek a stúdió fő irányvonalától. Amint azt Varga kiemeli, a Leo és Fredben a szerzői látásmód a meghatározó, hiába mutat rokonságot a karikaturisztikus rajzfilmmel, a történet fő jellemvonásai a drámaiatlanság, a banalitás és a holtidő. A Tinti minimalista, karikaturisztikus stílusa a némafilmes burleszkhez közelíti a szériát.

A Pannónia megszűnése után teljesen elapadtak a tévés megrendelések, a támogatással kapcsolatos nehézségeknek köszönhetően bizonyos sorozatok több évnyi kihagyással folytatódtak vagy akár befejezetlenek maradtak. A szerző az ezredforduló után készült sorozatokat megpróbálja összefüggésbe hozni a pannóniás időszakban készült szériákkal, azt keresi, hogy ezek milyen viszonyba kerültek egymással. így a 100 éve történtbe az ismeretterjesztő jelleg épül be, melyet már ismerünk a Vízipók-Csodapókból, a Világlátott egérkének a Misi Mókus kalandjai lehet az előképe, a Kormos mesék a kecskeméti meseanimációk előzményeire rezonálnak. A Négyszögletű Kerek Erdő és a Cigánymesék (r. Horváth Mária) szorosan kapcsolódnak a stúdió szellemiségéhez, ám technikai hátterüket tekintve teljesen megújult formát alkalmaznak, 3D-s képalkotás segítségével készültek. Glaser Kati Városi legendákja kötődik legkevésbé a stúdió profiljához, igazi újdonságnak számít szokatlan humorának és elbeszélői fogásainak köszönhetően.

A kötet harmadik részében az egyedi filmekről olvashatunk, ezek rendszerezése nem egyszerű feladat, a szerző nagyobb filmcsoportokat különít el esztétikai vonalon, és külön tárgyalja azokat a kecskeméti alkotókat, akiknek teljes életművük a stúdióhoz kapcsolódik. Az egyik filmcsoportot a képzőművészeti és kísérleti animációs filmek képezik, ezek a stúdió legrendhagyóbb művei: ide tartoznak Hegedűs 2 László, Molnár Péter, Orosz István, Homolya Gábor, Neuberger Gizella, Ulrich Gábor, Tóth-Pócs Judit és Roland filmjei. A másik fontos filmcsoport a karikaturisztikus tendenciát viszi tovább, ide tartoznak azok az animációk, amelyek a komikum, a groteszk, a paródia eszközeivel élnek: Nagy Gyula, Weisz Béla, Homolya, Ulrich és Tóth Roland neve fűződik ehhez a kategóriához. Három rendező életműve külön fejezetet kapott: Horváth Mária, Szoboszlay Péter és Szilágyi Varga Zoltán a stúdió legmeghatározóbb művészei közé tartoznak. A műhelyhez alkalomszerűen csatlakozó alkotók (Keresztes Dóra, Richly Zsolt, Buglya Sándor, Gémes József) munkáit is számba veszi a szerző, és a külföldi rendezőket is megemlíti.

Varga Zoltán kötete enciklopédikus igényű munka, világosan megszerkesztett, terjedelme ellenére is olvasóbarát mű, úgy fogalmaz, hogy a hozzáértő és a laikus olvasó egyaránt örömét lelheti a szövegben. A kötetet színes képmelléklet gazdagítja, irodalomjegyzék, filmjegyzék, névmutató és címmutató segíti a könyvben történő eligazodást.

(Címlapfotó forrása: mmakiado.hu)

———————————————————————————————————————————————

Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film. MMA Kiadó, Budapest, 2019.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.