Liam Neeson Light

Mark Williams: Honest Thief / Becsületes tolvaj

Idén az a szerencse éri a Liam Neeson-rajongókat (hiszen nyilván jócskán akadnak ilyenek), hogy a korosodó, de acélos karizmájából semmit sem veszítő sztárnak pár hónapnyi különbséggel nyomban két filmjét is üdvözölhetik. Míg azonban nyáron Neeson fiával a vásznon is apát és fiút alakítva a napsütötte toszkán tájakon gyógyította be régóta sajgó lelki sebeit a giccstengerben úszó, sablonos és ötlettelen Made in Italyban, ősszel a nyugdíjba vonulásról még csak hallani sem akaró emberünk már visszatér az akciófilm műfajához, amelyhez az elmúlt bő tíz évben igen gyakran adta a nevét. A Becsületes tolvaj mégsem egészen azt a szintet lopja be a mozitermekbe, amire egy átlagos Liam Neeson-zúzásnál számítunk…

Jól tudhatjuk már, hogy Liam Neesonnal nem érdemes packázni, mert nemcsak azt nem hagyja szó nélkül, ha elrabolják a lányát (Elrabolva), megölik a fiát (Dermesztő hajsza), vagy ha farkasok támadnak rá (Fehér pokol), új mozijából, a Becsületes tolvajból kiderül, hogy akkor is igencsak ki lehet nála húzni a gyufát, ha botor módon a második esélyére pályázunk. Neeson ezúttal egy régimódi kasszafúrót alakít, aki olyan precízen és tisztán dolgozik, hogy néhány év alatt sikerült összesen kilencmillió dollárt eltulajdonítania kisebb bankokból úgy, hogy közben a lebukása legapróbb esélye sem állt fenn. A pénz mégsem teszi boldoggá hősünket, élete valódi értelmére ugyanis csak akkor talál rá, amikor a film elején látható, aktuális melója után tárolót szeretne bérelni a zsákmánynak, és első látásra beleszeret a kölcsönzőben dolgozó nőbe, Annie-be (Kate Walsh), akiért egy évvel később még arra is hajlandó lenne, hogy végleg maga mögött hagyja bűnös múltját, és feladja magát a rendőrségen, hogy aztán tiszta lappal vághasson bele az Annie-vel való összeköltözésbe. Csakhogy pechére sikerül kifognia két korrupt FBI-ügynököt (Jai Courtney és Anthony Ramos), akik ahelyett, hogy belemennének az alkuba, miszerint maximum két év börtönért cserébe az állam az utolsó centig visszakapná a megfújt kilencmilliót, inkább maguknak akarják a pénzt, a mocskos cél eléréséért pedig bármire hajlandóak.

Klasszikus „menekülő emberes” alapszituációval van tehát dolgunk, amelyben Liam Neesonnak azért kell végignyargalnia Boston külvárosának sikátorain, mert orvul rákenik egy FBI-ügynök (Robert Patrick) meggyilkolását, de ha ez nem lenne elég, a törvény tisztességtelen emberei még azzal is bevádolják a felettesüknél, a lelőtt ügynök társánál (Jeffrey Donovan), hogy közveszélyes és feltehetően bomlott elméjű. A korábbi Liam Neeson-filmeken edződve ezek után joggal várnánk a menő autósüldözéseket, lövöldözéseket, és azt, hogy az egész FBI megfeszített erőkkel dolgozik hősünk elkapásán és kiiktatásán, de ő egyszemélyes hadseregként egymás után és változatos formában szépen legyak mindenkit. Ám ha így teszünk, jó nagyot fogunk csalódni…

Elsősorban azért, mert alighanem a szegényesre vett költségvetés miatt a Becsületes tolvaj nem igazán dúskál a látványos akciójelenetekben, inkább csak távolról emlékeztet a Neesontól megszokott minőségre. Érthetetlen módon például az FBI-t mintha nem is igazán foglalkoztatná, hogy egy menekülésben lévő profi bankrabló állítólag golyót eresztett egy emberükbe. Így ahelyett, hogy egész arzenállal, helikopterekkel és a terrorelhárítás osztagaival erednének Liam Neeson nyomába, csupán a meggyilkolt ügynök társa és a két korrupt zsaru vesz részt a hajszában, ami aztán ki is merül néhány harmatgyenge száguldozásban, némi lagymatag tűzpárbajban és egy olyan, a ’90-es évek leggagyibb akciófilmes pillanatait idéző robbanásjelenetben, amelyben az egyik szereplő iszkol ki egy házból, amely aztán pillanatok múlva felrobban, a szereplőt pedig előretaszítja a légnyomás, miközben mindent felemészt az olcsó CGI-tűz.

A forgatókönyv persze, amennyire tudja, próbálja kreatív megoldásokkal ellensúlyozni a film óriási hiányosságát, így például arra a kérdésre, hogy miért nem vonódnak be többen is Liam Neeson keresésébe, egy egészen megmosolyogtató running gaggel válaszol, amellyel a rendvédelmi szervezetek bürokratikus működését figurázza ki. Hasonlóképpen ötletesnek mondható az a húzás is, hogy a fináléban elmaradó nagy zúzás helyett egy fifikás fordulatot csempész a film végére a szkriptet másodmagával jegyző rendező, Mark Williams, ám az ügyes trükkök ellenére sem bocsátható meg neki, hogy egyetlen percig sem tudunk igazán izgulni a főszereplőnk sorsáért. És nemcsak azért nem, mert egy Liam Neeson-akciónál nagyjából előre sejthető, hogy a főhős simán megússza a legdurvább összecsapásokat is. A Becsületes tolvaj sztorijában sokkal inkább azzal van a baj, hogy semminek sincs igazán tétje, minden probléma túlságosan könnyen és hamar megoldódik. Hogy csak a legröhejesebbet említsük: a megvezetett, tisztességes FBI-ügynök bemondásra hiszi el Liam Neesonnak, hogy semmi köze nincs a társa meggyilkolásához, hogy aztán a film zárójelenetében már boldogan mosolyogva közölje vele, hogy ha nem egy kilencmilliót meglovasító bankrabló lenne, munkát ajánlana neki.

Ugyanitt említhetnénk még a túlontúl is egydimenziósra sikeredett karakterábrázolást. A Becsületes tolvaj szereplőinek személyiségrajza ugyanis annak ellenére is végletesen fekete-fehérre van hangolva, hogy a cím nem ezt sugallja. Egy feltételek nélkül szerető nő és egy velejéig romlott FBI-ügynök mellett Liam Neeson karaktere sem igazán lóg ki a sorból. Ő az abszolút jófiú, akinek hiába van katonai múltja, alaposan a szájunkba rágja, hogy emberölésre sohasem vetemedne, tolvajlásra pedig csak a szülei halála miatti düh késztette, ám az évek alatt összeszedett tekintélyes zsákmányából egyetlen centet sem költött el, mert már előre érezte, hogy egy szép napon majd mindent vissza fog adni. Életet maximum az lehel egysíkú figurájába, hogy Liam Neeson alakítja, akinek köszönhetően még úgy is működik a vásznon, hogy az ír nagyágyú láthatóan már csak rutinból zavarja le ezt az aktuális haknit. Bár a többiek színészi alakítása is korrekt, sajnos könnyen is felejthető – talán arra az érdekességre fogunk csak velük kapcsolatban emlékezni, hogy két Terminátor-filmes sztár is akad közöttük, ám ezúttal az ottani (Terminátor: Genisys) jófiút alakító Jai Courtney-ből lesz a rossz zsaru, a Terminátor 2. könyörtelen T-1000-eséből, Robert Patrickből pedig a rossz helyre, rossz időben tévedő rendes zsaru.

A Becsületes tolvajt tehát egyedül Liam Neeson viszi el a hátán, aki ezzel újfent bebizonyítja, hogy korai lenne még nyugdíjba küldeni. Maga a film pedig hiába hagy jó sok kívánnivalót maga után, ezúttal mégsem azt tanácsoljuk a vérbeli Liam Neeson-akcióra éhezőknek, hogy nézzék inkább újra az Elrabolva-trilógiát. A járványhelyzet miatt napról napra rosszabb helyzetbe kerülő mozikon ugyanis már azzal is segíthetünk, ha engedjük, hogy az öreg Neeson a saját bőre mellett legalább egy kicsit a nézőszámokat is mentse.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.