Magyar filmesek karanténmozija

Film- és sorozatajánló otthonmaradáshoz III.

Megkértünk néhány magyar filmrendezőt és színészt, hogy ajánljanak egy filmet vagy sorozatot azon olvasóinknak, akik otthon maradtak. Volt, aki egyből négyet ajánlott, volt, aki hosszabban lelkendezett kedvencéről, volt, aki néhány tőmondatban. Mindenesetre fogadjátok szeretettel a harmadik részben Kocsis Ágnes, Dombrovszky Linda, Jakab Juli és Hartung Attila ajánlóját!

Kocsis Ágnes

 Az erős atmoszférájú filmjeiről ismert Kocsis Ágnes, a Friss levegő és a Pál Adrienn rendezője épp legújabb, Éden c. játékfilmjének bemutatója előtt állt, amikor beütött a járvány. A fotón lányával látható, aki a filmben is szerepel. Ági 3 filmet is ajánlott nekünk, közülük kettő a budapesti Cirko-Gejzír moziban is látható volt/lesz.

„A tavalyi évben Teona Strugar Mitevska Isten létezik, és Petrunijának hívják című macedón filmje volt a kedvencem, amely rendkívül okos és szellemes parbolája a női létnek, és nem csak a Balkánon. Kiváló rendezés, a színészek nagyon jók, és képileg is eredeti a film. Remélem, hogy még meg lehet majd nézni, férfiaknak is feltétlenül ajánlom, sőt! Addig is, ami most biztosan elérhető a Magyarhangya oldalán, az Jessica Hausner A boldogságvirág (Little Joe)  című filmje, amely egy filozofikus sci-fi a boldogságról. A film alapgondolata és a remekül kidolgozott vizualitása tetszett. Ugyanitt a Corpus Christi (rendezte: Jan Komasa) című lengyel filmet is érdemes megnézni, amely egy teljesen másmilyen stílusú, realista alkotás, és egy kallódó fiú a főszereplője. A jelenetek és a karakterek hitelessége és a forgatókönyv pontossága fogott meg, illetve, hogy nem ragad le a nyomasztó részletek bemutatásnál, az érzelmi sokkolásnál, mint olyan sokszor a hasonló filmek, hanem, különösen a végkifejletben, kimondottan ritkán látható, valódi forgatókönyvi fordulattal hoz létre katarzist és gondolkodtatja el a nézőt.”


Hartung Attila

 Hartung Attila az SZFE-n végzett fiatal filmrendező, FOMO című elsőfilmje az Inkubátor-program keretein belül készült és tavaly nyáron lett bemutatva. Attila két Netflix-sorozatot és néhány magyar klasszikust is ajánlott nekünk!

Ilyenkor karantén idején sok idő jut a film- és sorozat nézésre, aminek nagyon örülök. Szórakoztató, laza otthoni mozizást kielégítő programok jutnak eszembe először. Számomra kellemes kikapcsolódás az Ozark című sorozat. A második évadra megerősödő, nagyobb szerepet kapó Ruth karaktere az, akit igazán szeretek nézni, izgatott vagyok hová fog eljutni a története. Erős atmoszférával és jó dialógokkal dolgozó sorozat, így, aki szereti a műfajt (dráma, thriller), az szerintem nem fog csalódni.

Hasonlóan kellemes meglepetés volt számomra a Dark című sorozat, szintén a Netflixről. A három évadosra írt történetből eddig kettő publikált és a misztikus dráma műfajába sorolt német sorozat igazán kellemes csemege.

De a legnagyobb örömömet és inspirációimat a Filmarchívum digitálisan felújított magyar klasszikusai között találtam meg. Főként már régebben látott filmekről van szó, de újrázni a Psychét (r.: Bódy Gábor), a Redl ezredest (r.: Szabó István), vagy akár a Sose halunk meg (r.: Koltai Róbert) című filmeket ajánlom, nagyon frissítőek.”


Jakab Juli

Jakab Juli ugyan nem szereti, ha színészként aposztrofálják, viszont a Napszállta főszereplőjének, Írisznek a megformálásával tagadhatatlanul szerzett egy fontos kreditet a szakmában. Juli – amikor nem a kamera előtt áll – dramaturgként dolgozik. Legutóbb a Drakulics elvtárs c. filmen dolgozott Bodzsár Márkkal, illetve az Oscar-díjas Deák Kristóf készülő nagyjátékfilmjén. Juli egy svéd sorozatot és egy animációt ajánl nekünk.

„Mindig úgy voltam a sorozatokkal, hogy vagy őrülten beszippantottak és muszáj volt végignéznem az egészet alvás nélkül is, vagy hamar kiestem. (Kivéve a Jóbarátokat, természetesen. Az külön kategória.) Mivel előbbivel ritkán találkozom, ezért mindig öröm, ha mégis szembe jön – még azzal a szomorkás gyásszal is kellemes, amit jó könyvek befejezésekor is érez az ember, hogy mihez kezdjek most…?! A karantén alatt eddig a Kalifat című svéd sorozatot néztem végig, azt viszont gyakorlatilag egyben. Eleve szinte mindig izgalmas európai munkákat látni ebben a műnemben, az pedig szerintem példaértékű, ahogy feldolgozzák ezt a nagyon kurrens témát (több szemszögből azt a jelenséget, amikor már Nyugaton született muszlim származású fiatalok elkezdenek radikalizálódni). A forgatókönyv néha szinte túlságosan patika, de nagyon okos és jól szerkesztett. Minden szempontból kicsit »tévés« az egész, de valahogy jól áll neki, jót tesz a realizmusának, hihetetlenül izgalmas az egész.

A legutóbbi filmélményem pedig a másik véglet: a Hair Love című hétperces animáció, ami Oscart nyert idén. A grafikai stílusa nem igazán az én világom, de elkapott érzelmileg, mivel nemsokára megszületik a lányom és nagyon jó már elképzelni is együtt ezt az apró embert és a nagy apukáját. Egyébként meg rengeteg dologra tanít a karantén engem is, például időben rájöttem, hogy öt darab ropi fér el az orrlyukamban.”


Dombrovszky Linda

Dombrovszky Linda filmrendező, több díjnyertes dokumentumfilm és kisjátékfilm után az utóbbi két évben két tévéfilmet is rendezett: a Don Juan kopaszodiknak március végén, a karantén alatt volt a tévépremierje. Szabó Magda Pilátus című regényéből készült tévéfilmje pedig épp fesztiválkörútján járt idén tavasszal, négy díjat hozott el a Milánói Filmfesztiválról és a tervek szerint ősszel lesz látható a magyar televízióban. Linda egy friss spanyol filmet ajánlott nekünk, amely elérhető a Netflixen.

„Még egy esély (Vivir dos veces) a címe Maria Ripoll spanyol rendezőnő legújabb művének. A film érdekesen ötvözi a vígjátéki elemeket az alapból tragikus történetben: főhősünk, Emilio kezdődő Alzheimer-kórban szenved, ezért lánya magához veszi őt. A férfi utolsó vágya, hogy megtalálja gyerekkori szerelmét – az akció azonban folyamatosan akadályokba ütközik. A film ízlésesen egyensúlyoz a betegségből fakadó abszurd humor és az érzelmes jelenetek között, elsősorban azonban valami másról szól: apa és lánya kapcsolatáról, melyet éppen a betegség gyógyít meg… A film egyszerűen mesél, nem hatol túl mélyre, de nem is ez a szándéka: talán csak annyi, hogy néha sírjunk, néha nevessünk rajta, és utána gyorsan hívjunk fel valakit  telefonon, aki fontos nekünk, de ezt soha nem mondjuk neki. Oscar Martínez (Eszeveszett mesék) finoman játssza el az egyre romló állapotú matematikaprofesszort és a spanyol vidék csodás hangulata is átjön belőle. A Netflix januárban mutatta be, a friss filmek között meg is tekinthető.“



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.