Marketingművészek görbe tükörben

Varsics Péter: Így vagy tökéletes

Varsics Péter filmje, az Így vagy tökéletes természetesen nem tökéletes, merész humora és éleslátása mégis remek élménnyé teheti.

Így vagy tökéletes című filmmel nyitni egy frissen alakult filmfesztivált programadó kinyilatkoztatásként magas labda, ugyanakkor kedélyes összekacsintás is. Mindenki tudja, hogy nem így tökéletes, kicsit ilyen, kicsit olyan, de legalább a miénk – így volt ez az első Magyar Mozgókép Fesztivállal is, ahol Varsics Péter első nagyjátékfilmje debütált. Ezzel összhangban az Így vagy tökéletes saját értékén messze nem tökéletes, de nyitófilmnek az volt: ismerős, mégis merész vonásokkal tarkított romkom rengeteg humorral; ideális közösségi élmény egy nyári estén.

Kép az Így vagy tökéletes című filmből

Az Így vagy tökéletes tehát romkom, de nem naiv romkom, ez a minőség pedig ritkán jelenik meg a magyar filmes palettán. A mélyben meghúzódó íve egy teljesen közhelyes romantikus komédiáé az első pillanatban kitalálható befejezéssel, de az addig vezető út merész fordulatokkal, hangnemváltásokkal és a megszokottnál nyersebb poénokkal van kikövezve. A kiégett reklámszakember (egyben sikertelen szépíró) és a sikeres lektűrszerző egymásra találása borítékolható, az azonban nem, hogy mindez flashback-ekkel, megelevenedő nyomorregénnyel, kórházi hallucinációval kísérve történik, miközben olyan motívumok zsúfolódnak a filmbe, mint a szexuális zaklatás, a rák, az elvált apák sorsa, a megcsalás vagy a magasművészet vs. kommersz karrier. Éppen ez a jellegzetesen elsőfilmes vonás (azaz hogy mindent építsünk bele a műbe, ami csak eszünkbe jut) az Így vagy tökéletes egyik gyengéje is: semmit nem hagy kiteljesedni, csak feldobja a kérdéseket, amelyek aztán vagy termékeny talajra pottyannak, vagy nem.

Kép az Így vagy tökéletes című filmből

András (Fekete Ernő) és Kata (Béres Márta) kölcsönös kihasználással és félreértésekkel tűzdelt története viszont sokkal valóságosabban magyarnak hat, mint például – az ettől a világtól nem túl távol eső magyar filmkritikai szcénát érintő – Seveled. Kreatív ügynökségnél senyvedő művészlélekként megerősíthetem, hogy pontosan így zajlik egy töpörtyű trendivé varázsolása, ahogyan a „– Nem író vagy? – Író IS” párbeszéddel is könnyen azonosulhatunk a sorstársaimmal. A film jól megragadja a semmitmondó önsegítő kötetek érthetetlen kultuszát, a művész-influencerekben rejlő ellentmondást és a kényszerpályán mozgó reklámosok szomorú valóságát egyaránt, az ezekben a körökben mozgók pedig akár easter eggeket is felfedezhetnek vagy akár minden szereplő és esemény mögött megpróbálhatják megtalálni a valós ihletőjét.

Kép az Így vagy tökéletes című filmből

Csurgó Csaba író, forgatókönyvíró (Para, Megdönteni Hajnal Tímeát, A tanár, Apatigris) ugyanis belülről ismeri mindkét világot, így talán nem túlzás önéletrajzi vonásokat sem feltételezni a történetben. A megidézett meetingek, könyvpiaci jelenségek, díjátadók vagy éppen mellékszereplők tehát messzemenőkig hitelesek, a két főszereplő esetében viszont ennél mélyebb jellemrajzra lett volna szükség ahhoz, hogy igazán közel kerüljünk hozzájuk és átérezzük a problémáikat. A néhány vonással megrajzolt mellékszereplők – elsősorban Dér Zsolt asszisztense, Hegedűs D. Géza mizantróp műkritikusa és Thuróczy Szabolcs zseniális kanos joghurtgyárosa – működnek anélkül, hogy karikatúrákká válnának. Andrásról és Katáról viszont szintén csak felszínes információkat kapunk, nem ismerjük meg őket igazán, ez pedig az ő esetükben már nem elég a valószerűséghez.

Kép az Így vagy tökéletes című filmből

Nem lehet elmenni az Így vagy tökéletes merész humora és világképe mellett, a filmben ugyanis folyamatosan, ráadásul – ami még ritkább – erőlködésmentesen káromkodnak és füveznek, mindez pedig magától értetődően, magyarázat nélkül simul bele a film világába. Az Így vagy tökéletes egyébként sem finomkodik, morbid humora sok mindent felkarol a kutyaszartól a vicces proktológuson át a félreérthetetlen pózban kificamodott ujjig, az eklektikához pedig hozzájárul, hogy a film visszatérő humorforrása a cím ismételgetése a legkülönbözőbb pillanatokban. Ez egy idő után fárasztóvá teszi az Így vagy tökéletest, ahogyan a felesleges kitérők, túl- vagy éppen alulmagyarázott részek sem segítik azt, hogy a jó poénok halmazán túl filmként is működjön. Az Így vagy tökéletes nagyon egyenetlen mű, hosszabbnak is érződik, mint amilyen, bátor kísérletezőkedve, egyedisége és felforgató éleslátása azonban üde színfolttá teszi a kortárs magyar vígjátékok között, így legalább az érintettektől mindenképp megérdemli a figyelmet.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.