„A román egészségügyi rendszer azért van lepusztulva, mert a legfelsőbb szinttől a legalsóig áthatja a korrupció” – mondja Alexander Nanau, aki döbbenetes dokumentumfilmet rendezett a 2015-ös Colectiv-tragédiáról és az utána lelepleződött egészségügyi csalássorozatról. A film végre széles körben is elérhető.
„A pokolba a mocskos korrupciótokkal!” – dörögte a Goodbye To Gravity metalcore együttes énekese pár perccel azelőtt, hogy a bukaresti Colectiv klubban tűz ütött ki, amelyben 27 ember életét vesztette és közel kétszázan megsebesültek. A baleset maga is a korrupció miatt történhetett meg – a klubnak nem volt vészkijárata, se megfelelő tűzoltó készüléke, és a hangszigetelésre sem tűzálló anyagot használtak a klubtulajok, hogy spóroljanak –, de a tragédia nem ért itt véget. A kórházban további 37 ember halt meg, közülük jó páran olyan égési sérülésben, amelyek gyógyíthatók lettek volna. A nyomozás során kiderült, hogy a Hexi Pharma nevű cég tízszeresére hígította a kórházban használt fertőtlenítőszereket, a szociáldemokrata kormány pedig azt hazudta, hogy a kórházak képesek ellátni az égési sérülteket, holott nem volt ehhez megfelelő felszerelésük. A csalássorozat nyomán tüntetések kezdődtek, amelyek végül a kormány lemondásához vezettek.
Ezt a nyomozást követik végig a Gazeta Sporturilor újságírói, a szociáldemokraták helyére lépő szakértői kormány egészségügyi minisztere, valamint az egyik túlélő szemszögéből Alexander Nanau. A rendező, aki egyik dokufilmjével (Ion B. szerint a világ) Emmy-díjat nyert, már két hónappal a Colectiv-tragédia után dolgozni kezdett a filmen, így élőben bontakozik ki előttünk a román – és sajnos teljesen valós – Az elnök emberei, amely most, a koronavírus-járvány idején aktuálisabbnak hat, mint valaha. Mi volt a történetben az orvosok felelőssége? Miért látja Nanau a mindent átható román korrupcióban a gonosz banalitását? Elképzelhető, hogy Romániában is meggyilkoljanak egy újságírót? Erről is beszélgettünk a colectiv rendezőjével, amelyet bezárásukig játszottak a romániai mozik, és tavaly a budapesti Verzió Filmfesztiválon is szerepelt, de március közepe óta online is elérhető az HBO GO romániai és magyarországi felületein.
A koronavírus-járvány alatt láttam először a colectivot, és rögtön megtanultam értékelni a magyar egészségügyi rendszert. Az sincs a legjobb állapotban, de koránt sincs annyira lerohadva, mint a román.
És a helyzet a 2015-ös tragédia óta sem javult.
Történhet hasonló tragédia a járvány alatt, mint a Colectiv-tűzeset után?
Már történik is. A kórházakban nincs megfelelő protokoll arra, hogyan kezeljék a fertőzötteket. Gyakran egy szobába rakják őket a nem fertőző betegekkel. Az orvosok közül sokan felmondtak, mert nincs megfelelő védőfelszerelésük, és félnek attól, hogy ők is megfertőződnek. Ugyanakkor az elmúlt húsz évben, amikor a betegeknek nem jutott megfelelő ellátás, nem mondtak fel tömegesen az orvosok. Most, hogy ők vannak veszélyeztetett helyzetben, hirtelen elégedetlenek lettek azzal a működésképtelen rendszerrel, amelynek fenntartásához eddig ők is hozzájárultak.
Hogyan?
A román egészségügyi rendszer azért van lepusztulva, mert a legfelsőbb szinttől a legalsóig áthatja a korrupció. A politikusoktól a kórházigazgatókon át az orvosokig. A korrupció nem nőhetett volna ekkorára, ha az orvosok nem szolgálnák ki a rendszert. Azonban ők is érdekeltek a fenntartásában. Ha jól működne az egészségügy, nem lenne szükség hálapénzre. De ha az ember az orvos jóindulatától függ, hogy jobban kezelje annál, amennyire a rendszer alapból képes, akkor pénzt ad neki. És minél jobban fél valaki attól, hogy a rossz állapotban lévő egészségügy nem tudja megmenteni az életét, annál több kenőpénzt kapnak az orvosok.
Erre mondtad, hogy a román egészségügyi rendszerben látod a tökéletes kortárs példát arra, amit Hannah Arendt a gonosz banalitásának nevezett.
Az orvosok azzal mentik fel magukat, hogy ők csak a munkájukat végzik, és egyedül úgysem tudnák megváltoztatni a rendszert, miközben tudják, hogy egy gonosz csaláshoz asszisztálnak. Azt is tudták, hogy a Colectiv-tragédia után az égési sérültek meg fognak halni kórházi fertőzésekben, mert hiába mondta a szociáldemokrata kormány, hogy a román egészségügy fel van készülve az égési sérültek kezelésére, nem volt. Az orvosok úgy vélték, hogy nem az ő dolguk ezt kimondani, mert ők csak láncszemek a gépezetben. Pedig az övék. Aki korrupcióval szembesül, és tudja, hogy emberek fognak meghalni, az nem engedheti meg magának, hogy csendben marad. Erkölcsi kötelességük felszólalni, ahogy a belső informátorok tették.
A korrupciónak ez a mértéke még kelet-európai szemmel is hihetetlennek tűnik. Ahogy hihetetlen az is, hogy a Colectiv-tragédia után tömegek tüntettek az utcán, és megbuktatták a kormányt, mégsem javult számottevően az egészségügyi rendszer helyzete.
A román egészségügyi korrupció mértéke egyáltalán nem példa nélküli. Maximum azért tűnik hihetetlennek, mert korábban nem ástunk le a mélyére. Az amerikai elnök és a köre két hónapig azt hajtogatta, hogy a koronavírus nem jelent problémát, miközben eladták a részesedésüket azokban a cégekben, amelyek részvénye le fog esni a járvány és a közelgő válság hatására, és részesedést vásároltak védőfelszereléseket gyártó cégekben. Legalább annyira aljas, ha nem aljasabb azt mondani, hogy a koronavírus csupán a demokraták kitalációja, mint a román eset, miközben ezek az amerikai politikusok a háttérben nyerészkedtek, tudván, hogy válság következik, és ezrek fognak meghalni, amiért két hónapig hazudtak. Könnyű a korrupciót a keleti országokra kenni, ha az ember nem vizsgálódik a saját háza táján.
De miért nem javult az egészségügyi rendszer a Colectiv-tragédia óta?
Mert mindenki érdekelt a fenntartásában. Az orvosok és a nővérek zsíros hálapénzhez jutnak, a pártok pedig a kampányukba töltik a kórházaktól ellopott pénzeket. Bár a szociáldemokraták megemelték az orvosok fizetését, és most ugyanannyit keresnek, mint a nyugat-európai kollégáik, a hálapénz-rendszer nem változott. A kommunizmustól örököltük meg ezt a rendszert. Ott alakult ki az a gyakorlat, hogy a román orvosok vásárolják a diplomájukat. Ilyesmi a mai napig előfordul. Ha kórházba kerülsz Romániában, nem lehetsz benne biztos, hogy az orvos, aki kezel, tényleg ismeri-e a szakmáját. A kórházigazgatók kenőpénzért árulják a magas kórházi beosztásokat. Az is bevett szokás, hogy a beteget küldik el gyógyszerért a gyógyszertárba, mert a kórháznak nincsen rá pénze.
A kommunizmus óta viszont eltelt több, mint 30 év.
Romániában hiába volt rendszerváltás, csak az államforma változott, a politikusok nem. Ugyanazok maradtak hatalmon, és velük együtt továbbél az inkompetencia rendszere is. Most a liberálisok kormányoznak, és azt mondják, hogy ők teljesen mások, mint a szociáldemokraták, de mit ad isten, nem azok. Ugyanolyan korruptak. Túlárazott felszereléseket vásárolnak cégektől, amelyek csak papíron léteznek, vagy egy falusi öregasszony nevére vannak íratva. Így talicskázzák haza a közpénzt. A mostani miniszterelnök, Ludovic Orban is azt hajtogatja, mint a szociáldemokraták a Colectiv-tragédia után, hogy minden rendben van. Azt mondják, hogy elküldték a védőfelszerelést az orvosoknak, az orvosok pedig azt, hogy nem kaptak semmit. Ez a kormány is arra használja a válságot, hogy lopjon, és a barátaik cégeivel gyártat védőfelszerelést kétmillió euróért. A mi Orbanunk a koronavírusra hivatkozva felmentést akart szerezni a közbeszerzési szabályok alól, hogy senki se láthassa, mire megy el a közpénz. Magyarországon ennél sokkal egyszerűbb a helyzet. Romániában még megpróbálják elleplezni a lopást, és fenntartani a látszatot, hogy demokráciában élünk, a ti Orbánotok viszont azt mondta, hogy mostantól diktátor lesz, és kész.
Hogyan lehetne megreformálni azt az egészségügyi rendszert, amelynek fenntartásában, mint mondtad, mindenki érdekelt?
Ha akkor is felmondtak volna az orvosok a korrupció láttán, amikor nem volt járvány, akkor a politikusok kénytelenek lettek volna már megreformálni az egészségügyet. Az ember önmagában nem tud korrupt lenni. Kell valaki, aki segít neki. Akit megken, és aki megkeni őt. A rendszert úgy lehet megreformálni, ha megszakítjuk ezt a körforgást. Ha valaki nem asszisztál hozzá, hanem úgy dönt, hogy felszólal. És persze kell hozzá egy jól működő igazságszolgáltatási rendszer is, amely Romániában jelenleg nem létezik. A bírák három hónapja sztrájkolnak, mert a kormány eltörölte a több ezer eurós szolgálati nyugdíjukat, és anélkül nem hajlandóak dolgozni. Ami nagyon kényelmes helyzet a korrupt politikusoknak.
A film felénél történik egy éles váltás: a Gazeta Sporturilor oknyomozó újságírói helyett az új egészségügyi minisztert kezditek követni. Miért?
A forgatókönyvet a valóság írta. Azért vágtam bele a filmbe, hogy megértsem, hogyan manipulálja a kormány az embereket a tragédia idején, és mivel az újságírók nyomoztak a politikusok hazugságaik után, őket követtük a kamerával. Közben próbáltunk bejutni a szakértői kormányhoz is, de hiába ígérte az első egészségügyi miniszterük, hogy ő lesz a legátláthatóbb miniszter Románia történetében, válaszra se méltatott minket. Aztán jött Vlad Voiculescu, aki korábban betegjogi aktivistaként dolgozott, és ő megengedte, hogy forgassunk az üléseiken. Csak az lehet ilyen merész, aki kívülről jött a rendszerbe, és nincs lekötelezve senkinek.
Jó politikus volt Voiculescu?
Ismerte az egészségügyet, és jók voltak a tervei, de végül nem tudta megvalósítani őket, mert a szakértői kormány miniszterelnöke, Dacian Cioloș csak színleg támogatta őt. A nagy reformok megvalósítását a kormányzásuk utolsó hetébe tolta el, mert tudta, hogy a következő kormány akkor könnyen vissza tudja őket vonni. Hatékonyabb lehetett volna Vlad, ha a szakértői kormány tényleg azt csinálja, amiért kinevezték a tüntetések után, de egy miniszter csak annyira hatékony, amennyire a miniszterelnöke. Ha ő nem akar reformokat, akkor a miniszter keze is meg van kötve.
„A legjobb oknyomozó anyagokat sportnapilapok írják. Ez mindent elmond a sajtó állapotáról” – olvasható az egyik korrupcióellenes tüntetésen a román sajtó állapotát összefoglaló transzparens. Te milyennek látod a román sajtó és az oknyomozó újságírás helyzetét?
A történethez hozzátartozik, hogy Cătălin Tolontan tapasztalt, prominens oknyomozó újságírónak számít Romániában, aki a csapatával együtt két sportminisztert is megbuktatott. Börtönbe is kellett menniük. Szóval tisztelik Tolontant, és tartanak is tőle, mert tudják, hogy ha egy ügyben nyomozni kezd, akkor nem áll le, amíg fel nem deríti azt. Az viszont való igaz, hogy az egészségügyben most nyomoztak először. Kötelességüknek érezték, mert a Colectiv-baleset egy nemzeti trauma volt. A román sajtó helyzetéről pedig azt gondolom, hogy ma már jobb, mint a magyaré. A Colectiv-tragédia óta az újságírók profibbak lettek, jobban ellenőrzik a hatalmat. A problémát az jelenti, hogy az újságok többsége a kormánytól kapott hirdetési pénzektől függ. Ismerős, ugye?
A titkosszolgálat figyelmeztette Tolontant és társait, hogy vigyázzanak, mert olyan bűnözők érdekeit sértették meg, akik az életükre törhetnek. Valós volt ez a veszély?
Valóban megpróbálták megfélemlíteni őket. Felgyorsítottak mellettük autók, amikor átmentek a járdán, de az is előfordult, hogy követték őket. Nem érezhették magukat biztonságban, mert a szociáldemokrata rezsim volt hatalmon, akik elnézőek a bűnözőkkel. A Szociáldemokrata Pártban mindenki bűnöző. Ha nem vagy korrupt, nem lehetsz párttag. Ők a kommunisták utódai.
El tudod képzelni, hogy Oroszországhoz vagy Szlovákiához hasonlóan Romániában is meggyilkoljanak egy újságírót?
Nem igazán. De sosem tudhatjuk. Minél több pénzről van szó, annál nagyobb rá az esély. A mostani helyzetben biztosan lesz pár koronavírus-milliomos, és ők nem akarják majd, hogy megzavarják a milliomossá válásban.
A román titkosrendőrség a te telefonodat is lehallgatta, de ez állítólag nem zavart téged. Miért nem?
Mert hiszek benne, hogy a román titkosrendőrség a munkáját végzi. Különben is, mit tudnának tenni? Jó, lehallgatták a telefonomat, de voltunk annyira óvatosak, hogy a felvett anyagot több példányban és több helyen tároltuk, hogy ne tudják megsemmisíteni.
Vagyis elképzelhetőnek tartottad, hogy megsemmisítik a felvett anyagot.
Hogyne. A lehetőség mindig fennáll.
De nem féltetted a testi épségedet.
Nem. Mi csak egy dokumentumfilmet forgattunk. Nem hiszem, hogy fenyegetést jelentenénk bárkire. A hatalmon lévőknek általában más elképzeléseik vannak arról, hogy mi fenyegeti a pozíciójukat.
És mi?
Mit mondjak, nem a dokuk. Ha lenne egy tévécsatornám, az valóban fenyegető lehetne a hatalmukra nézve. Egy dokumentumfilm viszont hosszú éveken keresztül fejti ki a hatását, ahogy egyre többen megnézik, és egyre több embernek felnyitja a szemét. De nincs koncentrált, tömeges hatása.
A colectivnek milyen hatása volt Romániában?
A legnézettebb román dokumentumfilm volt a mozikban, és az HBO-n keresztül is sokakhoz eljut. Sokan beszélgetnek azóta a neten arról, hogyan lehetne javítani a dolgokon. De igazán nagy hatása magának a Colectiv-tragédiának volt a társadalomra. Lehet, hogy az egészségügyi és a politikai rendszerünk nem változott meg a 2015-ös tüntetések után sem, de az emberek és a civil társadalom igen. Aktívabbak lettek, és jobban tudják, mit akarnak. Elég csak megnézni, mi történik most, a járvány alatt. Miközben a kormány csak pár sátrat állíttatott fel a hadsereggel Bukarest határában, civil szervezetek pénzt gyűjtöttek és kínai mintára mobilkórházat építenek.
A film végén, amikor a Colectiv-botrány ellenére újra a szociáldemokraták nyerik a választást, Vlad apja azt javasolja a fiának, hogy menjen vissza Bécsbe, mert 30-40 évbe fog telni, mire megváltozik a román társadalom.
Vlad apja optimista.
Te mit tippelnél?
Attól függ, mit nevezünk változásnak. Mint mondtam, a civil társadalom megváltozott. De hogy mennyi idő lesz kisöpörni ezt a bűnöző bagázst a politikából? Ki tudja. Bármikor jöhet egy válság, amelynek révén magukhoz ragadhatnak minden jogkört. Mint Magyarországon.
Romániában születtél, de Németországban nőttél fel, az EU-csatlakozás környékén tértél csak vissza Romániába. Megfordult azóta benned is, hogy talán jobb lenne visszamenni nyugatra? Gondolkodtál rajta, hogy vajon tudnál-e nyugaton is ennyire hatásos filmeket forgatni?
A világon bárhol tudnék filmeket forgatni, de nem vagyok benne biztos, hogy azok is hatásosak lennének. Románia tele van érdekes, életteli figurákkal. A németeknél nehezebb ilyeneket találni. Gondolj bele, ha német politikusok megbeszéléseit kéne nézned, öt perc után belehalnál az unalomba. Ettől még persze nekem is eszembe szokott jutni, ahogy Magyarországon is sokaknak, hogy nem kéne-e elmenni innen.
A dokumentumfilmjeidet a román újhullám társfilmjeinek is szokták nevezni. Tényleg nagy hatást gyakorolt rád a román újhullámosok realista stílusa?
Stilisztikailag a megfigyelő dokumentumfilmezés pionírjai hatottak rám. A román újhullám inkább arról tanított sokat, hogy mitől lesz valós egy film, és milyen az emberi természet. Úgy igazán három román film fontos nekem: A tölgy Lucian Pintiliétől, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap Mungiutól, és a legfontosabb, ami miatt visszajöttem Romániába, az a Videograms of a Revolution Andrei Ujicátől és Harun Farockitól, amely archív felvételekben meséli el a román forradalom történetét. Amikor megnéztem, rájöttem, hogy a tudásom itt, a rendszerváltásnál ért véget a román társadalomról. Tízéves voltam, amikor kitört a forradalom, utána költöztünk ki Németországba a szüleimmel, ahol megismertem a német társadalmat, de amikor ráébredtem, hogy a románról nem tudok semmit, az arra ösztökélt, hogy visszajöjjek Romániába. És ezt nem bántam meg sohasem.
Borítókép: Alex Galmeanu / facebook
