Mese habbal

Lakos Nóra: Hab

Lakos Nóra elsőfilmje Jean Pierre-Jeunet Amélie-jének és Adam Sandler összes vígjátékának szerelemgyereke, amely jószándéka ellenére sem tudja felvirágoztatni a magyar romantikus komédia műfaját.

A 2000-es évek átlag magyar romantikus komédiájában szinte minden összetevő megtalálható volt, ami a műfaj hazai verzióját élvezhetetlenné tette: alja humor, gagyi, egydimenziós karakterek, életidegen párbeszédek. De szerencsére hellyel-közzel véget ért ez az időszak, a műfaj felvirágozását bizonyítják olyan kísérletek, mint Nagypál Orsi Nyitva, vagy Goda Krisztina BÚÉK című filmje. Lakos Nóra elsőfilmes rendező is igyekszik ez utóbbiak nyomában haladva nagy ívben kikerülni a magyar vígjáték dramaturgiai kátyúit, de hiába a francia sikk, a csodás Kerekes Vica és a jó szándék, az „év legédesebb vígjátékaként” beharangozott Hab inkább édeskeserű ízt hagy maga után.

A történt főszereplője, a harmincas Dóra (Kerekes Vica) egy félresikerült románc után még nagyobb erővel veti bele magát abba, amit mindennél jobban szeret: összetört szívét szebbnél szebb sütemények elkészítésével gyógyítja. Cukrászdája nem mindennapi, kívülről olyan, mint egy régi mozi, a sütemények pedig kultikus színészek neveit hordozzák. Alain Delon, Romy Schneider, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Robert Redford, Barbara Streisand és még sokan mások sorakoznak a pulton arra várva, hogy a vendégek elvigyék őket – lehetőleg párban. Az álmodozó Dóra cukormázas magányát egy közeledő anyagi csőd szakítja félbe, az általa kinézett, kisvállalkozókat támogató hitelt azonban csak családosok vehetik igénybe. Dórának nincs sok ideje a szingliket érő igazságtalanságon merengeni, pláne, amikor a hitelprogram bemutatóján megjelenik volt szerelme friss jegyesének kísértében. De egy jó romkomhoz illően szerencsésen állnak a csillagok, hiszen történetesen ekkor bukkan fel a jóképű fogorvost alakító Mátray László, és a szomszéd gyerek, Lacika (Gyarmati Erik) is szabadúszó színészként dolgozik. Így hát a kétségbeeséstől és a bosszútól hajtva együtt indulnak el egy néhány napos „workshopra”, ahol négy másik (igazi) családdal együtt veszik fel a versenyt a harmincmilliós támogatásért.

A vintage jelmezek és a ordítóan díszlet-jellegű cukrászda miatt már a film elején elveszhetünk az időben, de a városi külső jelenetek biztosítják a nézőt afelől, hogy a jelenben vagyunk. Ezt a mesterkélt elemeltséget fokozza a workshop, mely egy vidéki kastélyban játszódik, a programot inditványozó üzletasszony (Bozó Annamária) és egy Amerikából hazatért, minden tekintetben Csíkszentmihályi Mihályt idéző guru vezetésével. A négy család négy különböző párkapcsolati sztereotípiára épül: Dóráék látszatcsaládja és Dóra exének látszólag tökéletes párosán (Bányai Miklós, Zsigmond Emőke) túl ott van a buggyos inges, „nagymagyar” Ménes család (Kovács Lehel, Láng Annamária), és a lecsúszott arisztokrata, nő által dominált Elek Ferenc és Pálfi Kata alakította házaspár. Míg ez utóbbi kettő a elsősorban a humor forrásaként működik, Dórán és exviszonyának házasságán keresztül a párkapcsolatok nehezebb oldala, a hűség és hűtlenség különböző formái jelennek meg. Hőseinkből a zárt szituáció, a guru veséig hatoló tekintete, és az alkalmatlan pillanatokban megjelenő kamerás fickó nyilván kihozza a legrosszabbat, így Dóra egyik titka sem marad rejtve sokáig.

Lakos Nóra tündérmeséje vígjátékba csomagolva vet fel fontos, társadalomkritikai problémákat, de eredeti válaszokat nem igazán tud adni rá. A hitelességet tovább gyengíti a forgatókönyvszagú mágikus realizmus, a pudingreklámokat idéző, plasztikus képi világ, valamint az egyszerre érzékeny és macsó Mátray meg az álmodozó Kerekes Vica közötti kémia, ami gyakran a nullához közelít. A Hab érezhetően sokat akar, emiatt válik modorossá és franciás vígjáték helyett Jean Pierre-Jeunet Amélie-jének és Adam Sandler összes romkomjának szerelemgyereke lesz. Azonban ítélkezés előtt fontos figyelembe vennünk, hogy ez egy elsőfilm, annak gyermekbetegségeivel együtt. És ha nem is virágoztatja fel a műfaj hazai verzióját, van humora, néhány többdimenziós karaktere, és cukorszirupba mártott története sok ponton egészen szerethető.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.