„Minden kezdet merész!”

Összefoglaló az SzFE körüli eseményekről

Ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül zajló eseményeket illeti, a tiltakozás-sorozat utcai része ugyan hosszú, koronavírus okozta szünetre ment, a háttérben zajló események sodra azonban mit sem lassult az elmúlt pár hónap során. Az egyetem hallgatói több mint két hónap után ugyan feladták az egyetem épületeinek blokádját, az ellenállást azonban a legkevésbé sem.

A nagyszabású, október 23-ai tüntetést követően az SzFE fölött elnökölő kuratórium tovább növelte a hallgatókra és a sztrájkoló tanárokra kifejtetett nyomást: előbb az oktatók sztrájkját próbálták meg jogszerűtlennek kimondatni (az oktatók közössége fellebbezett a Fővárosi Törvényszék ítélete ellen), majd pedig Szarka Gábor kancellár felfüggesztette az őszi félévet az egyetemen, mondván, hogy mivel az épületekbe nem lehet bejutni, nem látják, hogyan is zajlik az oktatás. A hallgatók még azután sem adták fel az ellenállást, hogy megtagadták tőlük és tanáraiktól a felsőoktatási nyilvántartórendszerhez, a Neptunhoz való hozzáférést.

A blokád aztán – a november 9-én közzétett járványügyi szigorításoknak köszönhetően – november 10-én ért véget, a záróeseményen a diákság az egészségügyi dolgozókra hívta fel a figyelmet a kezükre festett vörös keresztekkel, és még egyszer, utoljára felhangzott a Vas utcában az tiltakozássorozat „himnusza”, a Hej, a titkos egyetem kezdetű dal. A hallgatók ugyanakkor hozzátették, hogy a blokádot nem adják fel, hanem „magukkal viszik”. Többek között erről is kérdeztük az SzFE Hallgatói Önkormányzatának (azóta lemondott) elnökét, Csernai Mihályt, aki elmondta, hogy energiáikat a „szellemi blokádra” összpontosítják ezentúl, hiszen bár érzelmileg egyáltalán nem volt könnyű folyamat az egyetem épületeiből való kiköltözés, rendkívül fontosnak érzik, hogy az egyetemük által teremtett szellemi tereket magukkal vigyék, és megőrizzék a közösséget, ami a blokád hónapjai alatt megerősödött.

A kiköltözés másnapján aztán az egyetem fölé helyezett kuratórium elnöke, Vidnyánszky Attila bejelentette, hogy a februártól újrainduló félévben már más épületekbe kell visszatérniük a hallgatóknak. Erről akkor még nem lehetett tudni semmi konkrétumot (azóta igen – de erről bővebben később). Mindeközben az oktatók sztrájkja is tovább folyatódott, immár az online térben, ráadásul egy egészen furcsa formában: munkabeszüntetés helyett a munka folytatásával – hiszen a sztrájk lényege ezúttal az volt, hogy a Szarka Gábor által felfüggesztettnek nyilvánított félévben a tanárok tovább folytatták az óraadást, természetesen online formában. Időközben fekete ruhás biztonsági őrök is megjelentek az egyetem épületében, ahol a hallgatók szerint mindaddig nyoma sem volt ilyennek, és ha már ott voltak, meg is akadályozták, hogy az SzFE egyik hallgatója piros-fehér színű szalagot helyezzen el az egyetem egyik épületére (ahol az korábban az ellenállás egyik szimbólumaként lógott).

November végére új intézetvezetőket is kapott az egyetem, először Sára Balázs operatőrt nevezték ki az egyetem Film- és Médiaintézetének élére, aztán Bodolay Géza rendező lett a Színházművészeti Intézet vezetője. December 3-án a sorhoz csatlakozott Antal Zsolt (többek között a Nézőpont Elemzőintézet alapítója, de az első Orbán-kormány alatt a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs tanácsadója is volt), akit az Elméleti Intézet vezetője lett. Mindhármuk kinevezése nyilvános pályáztatás nélkül zajlott le.

December végére több oktató is úgy döntött, hogy az új vezetőségből már nem kér, így 22-én „stílusosan” 22 oktató – többek között Enyedi Ildikó, Gigor Attila, Szamosi Zsófia és Mátyássy Áron – lépett vissza az osztályindítástól, amelyre még novemberben felkérték őket. Erre a gesztusra reagált az egyetem vezetősége is, akik egy közleményben azt nyilatkozták, hogy a 2021/2022-es tanévre még nem kértek fel senkit osztályvezető tanárnak, így akik ezt nyilatkozzák, azok nem is tudtak visszalépni. (Többek között eme „felkérték-nem kérték” kérdés kapcsán is megkerestük az SzFE jelenlegi vezetőségét, a sajtós kollégától pedig azt a választ kaptuk, hogy az összes érintett vezető bevonásával válaszolnak majd a feltett kérdésekre, ez azonban csaknem két hét alatt sem történt meg).

A hallgatók eközben láthatóan komolyan gondolták, amit Csernai Mihály is mondott, hogy ti. a virtuális térbe viszik tovább az ellenállást. Ennek egyik jeleként december végén megjelent 2000 példányban az első Utolsó szám című egyetemi kiadvány, ami egyszerre újdonság és hagyományőrzés: a ’70-es és ’80-as években a(z akkor még) főiskolán kisebb-nagyobb időközönként Sirály címmel megjelenő folyóirat óta ilyesmire nem volt példa. Ebben többek között Upor László egykori (hivatalosan ki nem nevezett) rektor évnyitó beszédétől, a történelem során történt diáklázadásokról szóló tanulmányon keresztül beszélgetésekig és interjúkig sokféle írás megtalálható, de még versekkel, novellákkal, drámákkal is találkozhatunk a hasábjain. A webshopon keresztül terjesztett kiadvány létrehozásában is látványos az egyetemfoglalók törekvéseiben eddig is érezhető a hozzáállás, ami társadalmi összefogás ötletes kiaknázását preferálja a tisztán pénzügyi támogatásokkal szemben. (A SzFE hallgatói pedig joggal érezhették, hogy társadalmi támogatás van mögöttük, hiszen például a Magyar Hang portál szerkesztősége által kiírt szavazáson ők lettek a 2020-as év „embere”, a díjjal járó százezer forintos pénzösszeget pedig egy szép gesztussal azonmód fel is ajánlották a szintén jelöltek között futott, hátrányos helyzetű gyerekek és szüleik felzárkóztatását segítő Igazgyöngy Alapítványnak.)

Ezután egy pár hetes, mondhatni vakációs csend következett a Színművészeti körül, és bár talán sokan arra számítottak, hogy most már a februári félévkezdésig nem is történik érdemleges az egyetem háza táján, ez végül január 11-én nyert cáfolatot. Először nem hivatalos sajtóértesülések röppentek fel arról, hogy az egyetem épületeit eladnák, ám ez végül nem bizonyult teljesen igaznak. Csak annyira, hogy nem eladásról, hanem odaadásról van szó: a Vas utcai épület egy részét a kuratórium a református egyházra ruházza majd át, ezzel együtt pedig a színművészetiseket korábbi bemutató-porondjáról, az Ódry Színpadról is száműzik. Az a pletyka már viszont annál inkább igaznak bizonyult, hogy az SzFE képzéseit februártól szétszórnák Budapest különböző részeibe, ezzel egyúttal gyakorlatilag külön is választanák, és át is neveznék a szakokat. A filmes képzésben tanulók a Vas utcából Budára költöznek, és a Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézet név alatt tömörülnek majd; a Szentkirály utcai és Rákóczi úti épületekben zajlik majd a színészképzés, Sinkovits Imre Színházművészeti Intézet néven; és végül az elméleti oktatásért felelős intézet is nevet vált, ezentúl Németh Antal Drámaelméleti Intézet néven fut tovább.

Talán a fenti hírek is közrejátszottak két további SzFE-s tanár döntésében: Szász János filmrendező és Fullajtár Andrea színésznő is közölték a szétköltöztetési bejelentést követő napokban, hogy otthagyják az egyetemet. Sokáig ugyanakkor nem kellett várni, hogy a sok felmondás után fel is töltsék a tanári gárdát: január 16-án kiszivárgott egy lista, ami számos új tanárjelölt nevét tartalmazta. Így lesz például egyetemi oktató a Hír TV műsorvezetője, Velkovics Vilmos, valamint a Budapesti Operettszínház igazgatója, Kiss-B. Attila, s természetesen maga Vidnyánszky Attila is saját osztályt kap majd a néhány hónappal korábbi önmagára nyomaiban sem emlékeztető, teljesen átalakuló SzFE-n.

Mindeközben a Hallgatói Önkormányzat elnöke, Csernai Mihály is bejelentette, hogy lemond tisztségéről (cikkünkben szereplő válaszait még a lemondás előtt kaptuk meg tőle), saját Facebook-oldalán úgy kommentálva a lemondását, hogy „elért a reális cselekvési határára” azáltal, hogy a HÖK-nek nagyon kevés mozgástere maradt a Szarka Gábor kancellár által kinevezettekkel szemben. Január 19-én a diákok egy körlevélből értesülhettek, hogy az őszi félévben kapott összes jegyük törlésre került a Neptun rendszerből, egyúttal viszont kissé érthetetlen módon arról biztosítja őket a szűkszavú vezetői kommüniké, hogy ezek a jegyek a februári félévben pótlásra vagy beírásra kerülnek. A hallgatók jogi ügyeit intéző másodéves SzFE-hallgató maga is azt nyilatkozta a HVG-nek, hogy egy példátlan jogsértésről van szó a törlések kapcsán, arról nem is beszélve, hogy értelmezhetetlen, hogyan akarják az ősszel szerzett jegyeket februárban (újra?) rögzíteni.

Ezek után nem is volt csoda, hogy az SzFE ellenálló polgársága még aznap egy sajtóközlemény keretében bejelentette, hogy Freeszfe Egyesület néven független alkotóműhelyt hoznak létre, amelynek célja „demokratikus keretek közé átmenteni a 155 éves szellemiséget”. Egyúttal szeretnének az egyetemről elbocsátott és a kuratóriumi kereteket elhagyó oktatóknak is lehetőséget biztosítani, hogy „alternatív keretek között folytassák a képzéseket a hallgatókkal”, magyarán gyakorlatilag egy (egyfajta önbeteljesítő jóslatként, mondhatni titkos) „ellenegyetem” létrehozása mellett döntöttek, ha már a régi, most már nevében alig, szellemiségében semennyire sem önmagára emlékeztető valamivé vált az átstrukturált felsőoktatási intézmény. A közlemény zárásaként pedig az egykori Ódry Színpad mottóját idézik meg: „Minden kezdet merész”.

Ennyi történt mostanáig, és érezhető, hogy az ellenállás új szakasza kezdődik majd el a februári félév kezdetével, hiszen nincsen többé szó egyetemfoglalásról. És nem is nagyon lehet, hiszen ezt az „új” SzFE már megközelítőleg sem az lesz, amit néhány hónappal ezelőtt elfoglaltak a hallgatói. Valami tehát véget ért, de meglátjuk majd, mi is kezdődik.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.