Morál nélkül

Stefano Sollima: Without Remorse / Bűntudat nélkül

A legújabb Tom Clancy-adaptáció középszerűségénél már csak annak kétséges morális üzenete, és az ehhez társuló pátoszos tálalás kínosabb.

Az ügynökös és kommandós ponyvairodalom koronázatlan királyához, Tom Clancyhez köthető filmadaptációs mozi-univerzum még egy alkotással bővült idén, újabb hőst ismertetve meg a nagyérdeművel. A Michael B. Jordan által alakított John Kelly (később J. Clark) ex-tengerészgyalogos bosszút fogad, miután várandós feleségét egy titokzatos katonai osztag a saját lakásán hidegvérrel meggyilkolja. Kelly az elkövető után eredve egy szövevényes konspirációba keveredik, mely messze túlszárnyalja privát bosszúhadjáratát. A probléma globálisabb; Kelly egy Oroszország és Amerika közt kiújuló hidegháborús helyzet kellős közepén találja magát. Bár missziója személyes, hősies tetteivel egyben hazáját is szolgálja.

Kép a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmből

Utóbbi mondatom pátoszos jellege nem véletlen, a film szellemiségéből ered. A „haza szolgálata” emellett egy egészen problémás motívuma a cselekménynek. Miután elveszíti feleségét és meg nem született kislányát, Kelly jogosan érzi azt, hogy nemzete elárulta őt. Magánakciója után bebörtönzik – ezzel könnyű célponttá téve őt ellenségeinek –, a CIA pedig gyanúsan visszatart a merénylethez köthető fontos információkat. Mikor magára hagyottságát ecseteli a szintén fekete egykori felettesének, a dialógus erősen szimbolikussá válik: az amerikai fekete közösség meghurcolt sorsa és ebből kifolyó elégedetlensége olvasható ki soraiból.

Kép a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmből

A nemrégiben történt, afroamerikaiak ellen elkövetett rendőri erőszak, valamint az ennek folytán kialakuló tüntetések és zavargások tudatában nézve a filmet érthetővé és átélhetővé válik Kelly elkeseredettsége, a film végére karaktere azonban mégis patrióta hőssé és idollá avanzsál, ellentmondva saját céljainak és már-már elfelejtve személyes tragédiáját. Mintha egy fordított film noir narratívának lennénk a tanúi: a protagonista nem racionális és törvényes útjáról letérve válik személyes érzelmeinek és belső késztetéseinek rabjává, hanem épp fordítva. Kelly felesége arcát folyton maga előtt látó önkényes igazságosztóból lép át egy epikus (nemzeti) hős szerepébe. Mindez azért is problémás, mert bár a CIA helyzete tisztázódik, Amerika egyéb reprezentatív vezetői bűnösek a nemzetek közti háborús konfliktus kialakulásában – magára hagyva ezzel nem csupán Kellyt, hanem az ország minden további polgárát is.

Kép a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmből

Hasonlóan kellemetlen a főhős „pálfordulásának” tálalása: nem csak Kelly motivációinak tekintetében ellentmondásos, de morálisan is erősen megkérdőjelezhető. Mikor a férfi felismeri magasztosabb szerepét a történetben, egyszemélyes hadseregként irtani kezdi azokat az orosz katonákat, akik nincsenek beszervezve az összeesküvésbe. Úgy is mondhatjuk: ártatlan, mit sem sejtő emberekkel végez nagy számban, hogy aztán ő – akiről úgy tűnt, az utcai ütközetben hősi halált fog halni – megmenekülhessen. Átgondolatlan húzás volt ez az írók és a rendező részéről; a főhős innentől inkább antihőssé válik a néző szemében. Mindez valahol ironikus: egészen addig lehet morálisan azonosulni a karakterrel, amíg önkényesen folytat bosszúhadjáratot; onnantól fogva, hogy nemzeti hőssé lép elő, érzéketlen gyilkológéppé alacsonyul. Bárcsak a készítők is érezték volna ennek súlyosságát, hogy valamiféle tanulságos reflexiót alakítsanak ki e felállásból.

Kép a Bűntudat nélkül (Without Remorse) című filmből

A kétséges üzenet mellé rendkívül középszerű, elcsépelt cselekmény társul közhelyes fordulatokkal és karakterekkel. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánvalóan a Tom Clancy videójáték-adaptációk (pl. Rainbow Six-, Splinter Cell-sorozatok) hatalmas sikerén felbuzduló alkotóknak eszében sem volt konkrétabb utalásokat tenni a gamer-szcénára. Izgalmas, intermediális technikai megvalósítás, vagy az fps-játékok ikonográfiájának megidézése helyett a rendező a „legiparosabb” hollywoodi konvenciókhoz fordult. A Bűntudat nélkül tehát távolról sem nevezhető emlékezetes alkotásnak, ami már csak azért is probléma, mert egy a jövőben folyamatosan bővülő filmes univerzumot ígér a stáblistát követő jelenet a nézőnek – már ha az illető unalmában nem kapcsolja ki idő előtt a készülékét.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.