Nem egy római vakáció

Csapón kívül 61.: Spartacus, 1960

Hatvan éve mutatták be a botrányos forgatású, gigantikus rabszolgafelkelés-eposzt Kirk Douglasszel. Ma már mindenki Stanley Kubrick filmjeként tartja számon, akkor viszont egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű...

  • …a filmet ugyanis Anthony Mann rendező kezdte el forgatni. Kirk Douglas viszont, aki a filmnek nemcsak főszereplője, hanem producere is volt, annyira összeveszett a rendezővel még a forgatás elején, hogy kirúgatta, és behozta a helyére a fiatal Stanley Kubrickot, akivel pár évvel azelőtt A dicsőség ösvényeit (Paths of Glory) készítették. Peter Ustinov szerint a filmben látható jelenetek közül mindössze a sóbányában játszódóakat rendezte Mann. Pedig nem volt sem tehetségtelen, sem amatőr: olyan legendás westernek fűződnek a nevéhez, mint pl. A folyó mentén (Bend of the River) vagy A 73-as Winchester (Winchester ’73). Sőt, még a római korban játszódó gigantikus eposzok világa sem volt ismeretlen tőle: a tíz évvel azelőtti Quo vadisban is segédkezett, habár a stáblistán nem szerepel a neve.
Charles McGraw, Kubrick és Douglas a Spartacus forgatásán (1960)
  • Apropó név és stáblista: a Spartacus, illetve Kirk Douglas kiállása volt egyik utolsó döfés, ami véget vetett a hollywoodi feketelistázásnak. A McCarthy-féle politika nyomán a negyvenes évek derekán megjelent a Hollywood Reporterben egy lista, amelyben a lap főszerkesztője felsorol néhány kommunista (szimpatizáns) alkotót, főleg forgatókönyvírókat. Közöttük volt az akkori filmgyártás egyik legtehetségesebb forgatókönyvírója, Dalton Trumbo is, akinek a neve ezután hirtelen eltűnt a stáblistákról, de a munkája ott volt, csak legtöbbször valaki falazott neki. Az ötvenes években egy könyvére se kerülhetett fel a neve, pedig olyan filmeket írt, mint pl. a Római vakáció. Ebben a filmben a fiatal és becsvágyó Kubrick vállalta volna a falazást, de Kirk Douglas annyira felháborodott ezen, hogy inkább kiállt Trumbo mellett és „elintézte”, hogy Trumbo neve kerüljön fel a stáblistára, ezzel véget vetve a feketelistázásnak…
  • …legalább is ez a Douglas-féle verzió. Trumbo családja kicsit mást állít: szerintük Douglas megtudhatta, hogy Trumbo neve amúgy is fel fog kerülni az Izrael alapításáról szóló Exodus stáblistájára, ám azt is tudta, hogy azt a filmet csak a Spartacus után fogják bemutatni. Edward Lewis, a film másik producere szerint meg ő állt ki Trumbo mellett, Douglas csak akkor csatlakozott, amikor látta, hogy nem lesz problémája az ügy miatt. Bárhogyan is történt, a valóság valahol a filmtörténet ködeiben rejtőzik, John Wayne mindenesetre látatlanban is marxista propagandának kiáltotta ki a filmet még a premier előtt. Aki viszont tényleg lezárta a feketelistázást, az John F. Kennedy volt: elment megnézni a filmet, és azt állította, hogy jó volt. (Öt évvel ezelőtt egyébként Jay Roach feldolgozta Trumbo vélt vagy valós kommunista-szimpátiájának történetét a Trumbo című filmben, ahol a Breaking Badből ismerős Bryan Cranston alakítja a sanyarú sorsú írót.)
Stanley Kubrick a Spartacus csatajelenetének forgatásán
  • Trumbónak nem csak a kommunistaüldöző bizottságokkal gyűlt meg a baja, hanem mindenféle kreatív ellentétek is voltak közte meg a többiek között. A meggyőződéses cionista Douglas úgy akart történelmi tablót festeni, hogy közben a zsidók római kori története is fusson a Spartacuséval párhuzamosan, Trumbo viszont hidegháború-allegóriaként képzelte el a sztorit. Természetesen Kubrickkal sem talált mindig a szó: a fiatal rendező szerint Spartacust semmi sem emelte ki a többi gladiátor-rabszolga közül, nem voltak igazán egyedi vonásai. Igaz ami igaz, a forgatókönyv rekord-tempóban készült el, mindössze két hét alatt. Douglas ugyanis még 1958-ban megtudta, hogy a United Artists is egy Spartacus-mozin dolgozik Martin Ritt rendezővel (Hud, Hombre / A hallgatag ember) és Yul Brynnerrel, és meg akarta őket előzni. Később több színész is átírta a saját jeleneteit, többek közt Peter Ustinov is, aki még Charles Laughton karakterének, Gracchusnak is fogalmazott párbeszédet.
  • Balesetek is tarkították a forgatást: Eric Orbom díszlettervező szívinfarktust kapott a forgatás alatt. Poszthumusz Oscart kapott a filmért. Tony Curtisnek meg az Achilles-ína szakadt meg, igaz, csak teniszezés közben, de ez is késleltette a forgatást. Ami egyébként annyira elhúzódott, hogy Ustinov, akinek a lánya a forgatás elején született, azzal viccelődött, hogy óvodás lesz, mire a filmet befejezik. Az idő érdekesen működik: Jean Simmons egy csecsemőt tart az egyik jelenetben a karjaiban. Harminc évvel később találkozott az időközben felcseperedett csecsemővel, aki a filmiparban maradt kaszkadőrként.
Jean Simmons a Spartacus című filmben
  • Kirk Douglasnak nem telt jól a forgatás: miután kirúgott egy rendezőt, a másikkal is ugyanolyan nehezen értett szót. Kubrick ugyanis unalmasnak, feleslegesen moralizálónak tartotta a forgatókönyvet. Annyira összerúgták a port, hogy „párterápiára” vonultak… egy harmadik rendező már túlzás lett volna. Kubricknak viszont jó iskola volt ez a film, ha el is határolta magát tőle később: megtanulta, hogy totális kontrollra van szüksége a forgatókönyv felett. A pimasz Kubrick egyébként nemcsak a főszereplőt, hanem Russell Metty operatőrt is halálra idegesítette. A veterán operatőrt egy adott ponton el is hagyta a produkciót dühében. Megszokta, hogy a legtöbb rendező nem szól bele a film képi világába, Kubrick viszont tapasztalt fotográfus volt, és folyamatosan a nyakában lihegett. Metty hiányában Kubrick volt a film de facto operatőre is. De amikor a film Oscart kapott legjobb fényképezésért, akkor Metty bezzeg büszkén átvette a díjat.
  • A film eredeti verziója tartalmazott egy homoerotikus felhangú jelenetet is – az osztrigás-csigásat – Marcus Licinus Crassus (Laurence Olivier) és Antoninus (Tony Curtis) között. Az amerikai erénycsőszök természetesen rögvest megcenzúrázták a filmet, és a jelenet egészen a Spartacus 1991-es restaurálásig nem volt látható, amikor végre visszaillesztették. Sajnos, a jelenet hangsávja elveszett, így újra kellett rögzíteni: Curtis meg is csinálta a sajátjait, Olivier viszont 1989-ben meghalt. Szerencsére Joan Plowrightnak, Olivier özvegyének eszébe jutott, hogy Anthony Hopkins mindig is kitűnen utánozta Oliviert – így végül az ő hangján szólal meg az illusztris jelenet.
Laurence Olivier, Tony Curtis és Peter Ustinov a Spartacus című film forgatási szünetében
  • A restaurált verzióba ezen kívül visszaekerült még pár erőszakos csatajelenet is, amiket eredetileg azért vágtak ki, mert a tesztközönség fanyalgott a durvaságok láttán. Pedig Kubrick és Saul Bass tökélyre vitték a koreográfiát: a fiatal rendező képes volt Madridig utazni és nyolcezer spanyol katonát felvenni statisztának, hogy megcsinálják a gigantikus csatajelenetet, amelyben minden leendő hulla sorszámot kapott, hogy mikor kell össszeesnie.


Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.