Megtalálni a kiskaput

Pillanatkép az erdélyi magyar filmes műhelyekről 6.

Milyen magyar filmes műhelyek működnek Erdélyben, mit forgatnak épp, milyen forrásokhoz férnek hozzá, és hogyan érintették őket 2020 tavaszán a járványügyi korlátozások? Sorra kérdeztük őket, ebben a részben dokumentumfilmes és videókészítéssel foglalkozó alkotók mellett olyan vállalkozókat is bemutatunk, akik a nemzetközi játékfilmgyártás területén találták meg a számításaikat.

Pentaton stúdió, Marosvásárhely

A marosvásárhelyi Pentaton stúdió dokumentumfilm-készítéssel, koncert- és eseményfilmezéssel, bemutatófilmek készítésével foglalkozik, emellett operatőri és utómunka-szolgáltatásokat nyújt.

Katyi Antal 1992-ben alapította műhelyét, amely eleinte zenekiadásra, hangfelvételek készítésére szakosodott, majd 1994-től filmkészítést is vállalt. Az elindulásban a saját kamera megvásárlása mellett Schnedarek Ervin biztatása segített, az ő legendás filmes műhelyében tanulta Katyi Antal a filmes alapokat még a rendszerváltás előtt. 1996-ban a Pentaton stúdió és Boros Zoltán Intermédia nevű cége hozta létre a Maros TV-t, a földi sugárzású, önkéntes munkával működtetett magyar nyelvű adó azonban kellő háttértámogatás hiányában másfél év után megszűnt. Ezután Katyi Antal különböző munkatársakkal a Duna Televíziónak, a Magyar Televíziónak és a bukaresti Magyar Adásnak dolgozott, de dokumentumfilmeket is készített.

Mindig fontos szempont volt számára a marosvásárhelyi értékek bemutatása: a 2000-es évek elején magyarországi pályázati támogatásból tíz részes sorozatot forgatott a Teleki Tékáról, dokumentumfilmet készített Moyses Márton erdélyi ’56-os mártírról (Életem… mint égő fáklya, 2002), amellyel a Lakiteleki Filmszemlén díjat nyert, önerőből kezdte el és a Duna Televízió támogatásával fejezte be a Bolyai Jánosról szóló dokumentumfilmjét (A semmiből egy új, más világot teremtettem, 2002).

Legfrissebb dokumentumfilmjei a Fókusz Öko Központ környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezettel együttműködésben, az Európai Klímaszövetség támogatásával készültek. A fenntartható fejlődés, életmódváltás erdélyi példáiról szóló alkotások (Akiket a csillagok vezetnek, A víz titkai, Van-e még energiád) bekerültek a Gödöllői Természetfilmfesztivál döntőjébe. Emellett intézmények felkérésére is dolgozik, forgatott filmet a Hargita Együttesről vagy a 100 éves marosvásárhelyi Kultúrpalotáról.

Munkatársait mindig a projektek függvényében keresi meg, de ő maga is gyakran csatlakozik nagyobb filmes projektekhez operatőrként, gyártásvezetőként, vágóként vagy fényelőként, dolgozott például Petényi Katalin és Kabay Barna Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilmjében vagy Jankovics Marcell magyar szentekről szóló sorozatában is. Évi 1-2 nagyobb projekt mellett foglalkozik események többkamerás dokumentálásával, készít koncertfelvételeket, videoklipeket és céges bemutatófilmeket is. Mint mondja, „mindenhez is kell érteni”, sokféle munkát el kell vállalni ahhoz, hogy egy egyszemélyes erdélyi filmes vállalkozás fenntartható legyen. A koronavírus-járvány miatt ugyanakkor „idénre minden összeomlott”.

Spotfilm + TransFilmArt Egyesület, Kolozsvár

A Spotfilm cég és a TransFilmArt egyesület mögött álló kolozsvári csapat elsősorban dokumentumfilm-készítéssel, valamint reklám- és bemutatófilmek gyártásával foglalkozik.

Demeter Zsuzsa, Püsök Botond és Tóth Orsolya 2009 tavaszán, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Filmművészet, fotóművészet, média szakának friss végzettjeiként alapították a Spotfilmet Kolozsváron, azzal az elképzeléssel, hogy külföldi és hazai produkcióknak nyújtanak gyártási segítséget, emellett pedig saját filmterveiken dolgoznak, és segítenek a frissen végzett erdélyi filmeseknek közös munkák megtalálásában. Ezért erdélyi helyszín-, színész- és szakember-adatbázist állítottak össze. „Több Magyarországról Erdélybe jött produkciónak segítettünk a helyszíni gyártásban, szereplőválogatásban (pl. Víkend, r. Mátyássy Áron). Jóval kevesebb munka akadt ebben a formában, mint amire eredetileg számítottunk, de hamar hozzáfogtunk saját produkciók készítéséhez, pályázáshoz is (2010-ben megalapítottuk a Transfilmart Egyesületet), és egyre több helyi megrendelést sikerült megvalósítani” – mesélte Tóth Orsolya.

A csapat dolgozott színházi projekteken (Alice, Cultură’n Șură stb.), készített kisfilmeket a Csíki Székely Múzeum időszakos és állandó kiállításaihoz, dokumentumfilmeket, reklámfilmeket, kisjátékfilmeket kolozsvári kulturális intézmények megrendelésére (többek között az Erdélyi Múzeum Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Györkös Mányi Albert Emlékház). Egyre több saját produkciót is megvalósítottak, ilyen a Consummatum Est – az Urmánczy-örökség (r. Demeter Zsuzsa, Püsök Botond, 2014), az Angéla (r. Püsök Botond, 2016), a Hazajöttem az orosz fogságból (r. Tóth Orsolya, 2017) vagy a Sapientia EMTE-vel közös gyártásban készült, a végzettek és a diákok munkáiból álló Házsongárd arcai sorozat. A megrendelések és az önkormányzati támogatásokból készült alkotások mellett kétszer nyertek a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) pályázatán is, dokumentumfilm-előkészítésre, illetve eszköz- és adatbázis-fejlesztésre.

Ami egy erdélyi filmes vállalkozás fenntarthatóságát illeti, Tóth Orsolya szerint ehhez nagyon sok türelem, elszántság, elhivatottság kell. „A kulturális szféra nem tudja a munka valós értékét sosem megfizetni pályázatokból. A reklámfilmek esetében sem mindegy, mekkora halat sikerül a tóból kihalászni. Kisebb cégek költségvetése kevesebb teret enged, mint egy már komolyabban befutott, arculatra és népszerűségre sokat szánó cég. Természetesen most már a piac is lassan telítődik, és a konkurencia jelenléte is megszabja az árakat” – beszélt tapasztalatairól a filmes, aki ennek ellenére bízik abban, hogy az igényes és precíz munkára van kereslet, és az EU-s kistérségi pályázatokhoz készíthető dokumentum és bemutatófilmek elegendő teret nyújtanak a kreativitásnak, miközben anyagilag is képesek a szakmai munkát honorálni.

A közönség szemében tükröződő érdeklődés, egy sok éve dédelgetett terv pályázati sikere, és az egykori tanárok, kollégák, évfolyamtársak személyes visszajelzése, akár kritikája az, ami Tóth Orsolya szerint továbblendíthet ezen az úton.

A Spotfilm csapata jelenleg egy magyarországi együttes videoklipjét készíti elő, interjúkat készítenek az Erdélyi Múzeum Egyesület évfordulójára tervezett dokumentumfilmhez, folytatják az együttműködést a Györkös Mányi Albert Emlékházzal, illetve két dokumentumfilmhez írnak pályázatot. „A magyarországi rendszer nagyon nehezen elérhető jelen pillanatban, ha nincs magyarországi lebonyolítód vagy ottani fiókcéged. A román filmtámogatási rendszerhez szintén nagyon nehéz hozzáférni, csak egy elismert és a CNC pontrendszerében jó helyen álló produkciós irodán keresztül lehetséges” – beszélt az erdélyi alkotók esélyeiről Tóth Orsolya. „Nem mondtunk le egyik pályázati lehetőségről sem” – tette hozzá.  

Bár a koronavírus-járvány miatt több projekt sorsa bizonytalan, nem volt haszontalan a korlátozások időszaka. „Három hónap alatt volt időnk végiggondolni a hogyan továbbot, felépíteni egy határozott prioritáslistát arra, hogy miként lehet itthon filmesként alkotni és dolgozni, úgy, hogy tér maradjon az egyéni alkotásra, de közben a megélhetés is biztosítva legyen” – mondta Tóth Orsolya.

Egyedi Film + UniCat Film, Szatmárnémeti

Az Egyedi Film 2010-ben indult egyéni vállalkozásként, később Egyedi Bernadett és Egyedi Zsolt létrehozta az Egyedi Film kft.-t, illetve az UniCat Film kft-t. A házaspár jelenleg az Erdély TV-t és az MTVA-t tudósítja Szatmár, Máramaros és Szilágy megyéből, a televíziós munka mellett dokumentum- és pályázati filmeket, aftermovie-kat, illetve cégbemutatókat készít.

„A beindulás elég nehezen ment. Mindketten tudtuk, hogy a »tévézés« az, amit igazából szeretünk, így felvettünk egy akkor számukra óriásinak számító bankkölcsönt, vásároltunk egy kamerát és egy vágógépet, majd jelentkeztünk az Erdélyi Magyar Televíziónál, hogy érdekli-e őket tudósítás Szatmárnémetiből, illetve a környező településekről. Így lettünk az ETV tudósítói. Idővel felvettük a kapcsolatot a Duna Televízió akkori főszerkesztőjével és anyagaink bemutatása, illetve több találkozás után megvalósult régi vágyunk, az MTVA tudósítóivá váltunk. Nagyon nem volt könnyű, de így utólag is azt mondjuk, hogy ugyanígy belevágnánk” – idézte fel Egyedi Zsolt. Filmes műhelyüket a továbbiakban is saját forrásokból, megtakarításokból fejlesztették, bár próbálkoztak pályázni is, úgy eszközökre, mint filmkészítésre, de csalódtak a rendszerben, egy ideig biztos nem próbálkoznak ilyesmivel.

A napi tévés rutinmunka mellett az egyesületek, állami intézmények, egyházak, hazai és külföldi cégek megrendelésére készült munkák jelentik a változatosságot, ilyenkor lehet „művészkedni”. „Igen kedvelem például a természetvédelmi projekteket, ami kihívás is, hiszen az állatokat nem kérheted meg, hogy repüljenek, menjenek el még egyszer a kamera előtt. Nagyon lelkesít, amikor sikerül valami nagyon szépet lencsevégre kapni” – mondta el Egyedi Zsolt. Ilyen projektjük volt az E-Consult Egyesület felkérésére a Romániai Civil Támogatási Alap keretében készült Rovartanya. Dokumentumfilmet forgattak például a nagykárolyi Károlyi grófokról, vagy egy szórványban élő fazekas családról (Amíg a korong forog), ez utóbbiért első díjat nyertek a Kárpát-medencei filmszemlén.

„Elég nehéz hivatás a miénk, de mi ezt választottuk. Nehéz volt például az a része, hogy Detti a nagyobbik lányunk születése napján még forgatott terepen, majd szülés utáni nap szöveget írt a szülészeten” – idézte fel Egyedi Zsolt. A házaspár próbálkozott egyébként a csapat bővítésével, aminek az volt a fő akadálya, hogy nem találtak megfelelő színvonalon dolgozó kollégát. Így kisgyerekes szülőkként is csak magukra számíthattak, előfordult, hogy egyedül kellett ellátni az operatőr, szerkesztő, riporter, vágó és sofőr feladatait, sokszor vették és veszik igénybe dada segítségét, de olyan is van, amikor a kicsiket is viszik a forgatásra. „Kicsit furcsa, kaotikus életforma, de mi valahogy ehhez alkalmazkodtunk, a munkánkat szeretjük, ez pedig velejárója. Sokat töprengtünk azon, mi mást lehetne csinálni, de mindig oda lyukadunk ki, hogy ezek vagyunk mi, ez a mi életünk, évek óta nem tudunk olyan alternatívát kiötleni, amiben jól éreznénk magunkat, ezt szeretjük” – magyarázta Egyedi Zsolt.

A koronavírus-járvány miatt az utóbbi időben természetesen megcsappant az Egyedi Film televíziós munkáinak száma, de egy természetvédelmi filmsorozatot sikerült folytatni. „Szerencsére részben sikerült teljesíteni a kötelezettségeinket, és pozitívan állunk a jövő elé. Remélem, a későbbiekben is lesz lehetőségünk természet-, dokumentumfilmek készítésére, illetve a játékfilmek terén is bizonyíthatunk” – mondta Egyedi Zsolt.

Instinct Visuals + Mozgóképek Erdélyért Egyesület, Marosvásárhely

Török Ferencz 2017-ben alapította Instinct Visuals nevű vállalkozását, amely elsősorban reklámfilmekkel, termék- és projektbemutató filmekkel, enteriőrfotózással, illetve különböző eseményekkel, fesztiválok aftermovie-jaival foglalkozik.

Korábban televíziós operatőrként dolgozott, két kollegájával 2009-2010-ben indították el „féligmeddig poénból” a Nemfix Productionst, „hogy a napi, kicsit ismétlődő, kicsit szürke, de pörgős híradós munka mellett valami sajáttal kísérletezzenek”. Néhány saját videó és megrendelés után azonban a csapat szétszéledt, Török Ferencz pedig egy angliai év után hazatérve újragondolta a céget.

„A kezdeti célkitűzés a Nemfix idejétől számolva az volt, hogy csinálhassuk, amit szeretünk. Én soha nem tudok kirándulni sem úgy, hogy ne vonszoljak magammal egy külön táskát, ami csak a kamera kit” – mesélte Török Ferencz. Ez a terület állandó tanulást igényel, igazi kihívás egy ilyen gyorsan változó területen lépést tartani az eszközökkel és trendekkel, mondta. Hogy saját, megrendelőktől független ötleteit is megvalósíthassa, több kollegájával létrehozta a Mozgóképek Erdélyért Egyesületet.

Az Instinct Visuals jelenleg a vállalkozói szféra, elsősorban a vendéglátóipar és a zenei fesztiválok területéről kapja a legtöbb megrendelést, inkább Erdély magyarlakta megyéiből, bár a cégnek volt már angliai vagy magyarországi felkérése is, mesélte az alapító. Tapasztalatai szerint a munka mennyisége idényfüggő, ezért nincsenek állandó alkalmazottai, de rendszeresen szervez ki munkát a megrendelések függvényében, és ilyenkor többnyire ugyanazokhoz a kollegákhoz fordul először. „Miután lejár a fesztiválszezon, úgy októbertől egészen februárig a vállalkozók kicsit bezárkóznak, nekünk legalábbis abban az időszakban mindig kevés a megrendelésünk” – mondta el Török Ferencz, hozzátéve, hogy ebben az időszakban részmunkaidőben az IT-szektorban dolgozik.

„Február első napjaiban volt körülbelül nyolc biztos megrendelőm, és hét fesztivál aftermovie-csapatában dolgoztam volna. Február végére az összes megrendelő visszamondta a forgatást” – mesélt a vírushelyzet hatásairól a filmes. „Most kezd kicsit kitavaszodni talán a szakmában, de előbb a cégek kicsit el kell induljanak, mindenkit erősen érintett ez a dolog, és érthető, hogy sok vállalkozónak első, hogy kiadja a béreket, és majd a következő, vagy épp a harmadik lesz, hogy marketingbe, imázsba fektessen. Ha egyáltalán fektet idén. Bizonytalan év ez nekünk” – összegzett Török Ferencz.

KoKino

Molnár Levente 2008-ban, még a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagjaként alapította a színészválogatással, helyszínkereséssel foglalkozó KoKino nevű vállalkozását, amiben, mint mondja, a kíváncsiság és az igény segítette. „Szerettem volna, ha megvalósul egy bizonyos információáramoltatás és egy egyszerűbb kapcsolatteremtési lehetőség az érdekelt felek között” – beszélt a kezdeti célkitűzésről.

Miközben filmszínészként is beindult a karrierje, játszott többek között a Saul fiában, a Genezisben, a Napszálltában, az Apró mesékben (a színésszel készült interjúnk ide kattintva, illetve ide kattintva olvasható), Molnár Levente szereplőválogatója (casting director) volt Románia két Oscar-nevezettjének – Morgen (r. Marian Crișan, 2010) és Fixeur (r. Adrian Sitaru, 2016) – és a legjobb európai rövidfilm díját elnyerő Superman, Spiderman or Batman című rövidfilmnek (r. Tudor Giurgiu, 2011), más projektek mellett.

A cégnek jelenleg az alapítón kívül nincs más állandó munkatársa, de három rendszeres közreműködővel dolgozik. Megrendelői román, magyar, francia, német, angol, japán produkciós cégek. A konkrét felkérések mellett létezik egy informális közreműködés a casting directorok között, ahol egymás segítségét, tanácsát, javaslatait szokták kérni. Molnár Levente számára az ismétlődő megkeresések és a munkaviszonyból barátsággá alakuló találkozások jelentik a legfontosabb visszajelzéseket.

„Jelenleg a Türelemmel kivárjuk, amíg elmúlnak ezek a nem mindennapi állapotok alcímet viselő projekt fut ezerrel. Szinte teljes a leállás, és ennek most így is kell lennie. Nincs az a filmes projekt, ami megérné akár egyetlen ember egészségének a veszélyeztetését is” – hangsúlyozta Molnár Levente. 

ART Generator

Az ART Generator forgatási helyszínek keresésével, díszlettervezéssel, gyártásvezetéssel, valamint filmforgatásokon, fesztiválokon használható áramforrás biztosításával foglalkozik. A széles feladatkört lefedő vállalkozást Raluca Pascu és Tofán Zsolt alapította 2018-ban, egy aggregátor megvásárlásával. A helyszíneket többnyire együtt azonosítják be a forgatásokhoz, ugyanis Raluca Pascu így már eleve látja, hogy mivel kell majd számolnia a díszlettervezés során. Tofán Zsolt a továbbiakban a forgatás előkészítésével foglalkozik, produceri, gyártásvezetői, kameraasszisztensi feladatokat végez. „Találtunk egy kaput ezzel a biznisszel, főleg, hogy így csomagban adjuk” – állapította meg a filmes.

Az ART Generator gyakran dolgozik román-magyar koprodukciókon. „Előny, hogy beszélek magyarul, románul, angolul, mert általában ez probléma a koprodukcióknál: a magyarországiak nem beszélnek jól angolul, a románok nem beszélnek magyarul” – mesélte Tofán Zsolt, miközben épp a korlátozások utáni első forgatásra készült, Madarász Isti Átjáróház című filmjéhez, ezúttal Magyarországra. Dolgoztak Felméri Cecília Spirálján, Krasznahorkai Balázs Máramarosban forgatott filmjén, a Hasadékon, Oana Giurgiu Spioni de ocazie című dokumentumfilmjén, Andrei Crișan és Vladimir Dembinski rövidfilmjein, Antoine de Maximy J’irai mourir dans Les Carpates című játékfilmjén, és más Romániában forgatott francia, olasz, amerikai produkciókban is. Legutóbb Tudor Giurgiu új, 1989-es tematikájú filmjéhez kerestek helyszíneket Brăilán és Galacon, így külön kihívás volt olyan teret találni, amin minél kevesebbet kell módosítani a korabeli látvány megteremtéséhez.

Előfordul az is, hogy az ART Generator alapítói külön-külön vállalnak munkát: Raluca Pascu például a Testvérlövészek (The Sisters Brothers, 2018) díszlettervező asszisztense volt, Tofán Zsolt pedig az Aferim (2015) óta rendszeresen dolgozik Radu Jude rendező és Marius Panduru operatőr csapatával, ilyenkor áramforrás-szolgáltató mellett kameraasszisztens, pontosabban loader, ő fűzi be a filmszalagot a kamerába, a Jude-Panduru filmek ugyanis 35 mm-es filmre készülnek.

Tofán Zsolt szerint jellemzően ajánlások alapján talál rájuk a megrendelés. „Ezt a fajta munkát, amit mi csinálunk, nem keresik interneten, inkább kapcsolatokon keresztül működik. A producerek jönnek a TIFF-re, aminek ez az egyik lényeges célja, és ha jönnek forgatni, már tudják, hogy kit kell felhívni” – mesélte. „A célunk eljutni arra a szintre, hogy meg tudjuk válogatni, hogy melyik filmben dolgozunk. Jelenleg ezt nem tudjuk megengedni magunknak. Nem tudom, hogy öt vagy tíz éves terv, de ez az álom” – tette hozzá.

Mint mondta, sokkal nagyobb igény lenne szakképzett filmes munkaerőre Erdélyben, mint amekkora a kínálat, Bukarestből vagy Budapestről embereket hozni ugyanis komoly többletköltséget jelent. „Nincs például egy profi gripes vagy gaffer Kolozsváron. Elsősorban ennek az oktatása hiányzik, az, hogy ez is opció legyen a frissen végzetteknek, és ne mindenki úgy jöjjön ki az egyetemről, hogy ő operatőr vagy rendező” – jegyezte meg Tofán Zsolt.

A járvány egyébként teljesen felborította a vállalkozás életét, több olyan filmet, amin dolgoztak, nem mutattak be, el kellett halasztani munkákat – például Radu Jude új filmjét –, és elmaradtak a szintén rendszeres bevételt jelentő fesztiválok is. „Jóformán három hónapja nem dolgoztunk semmit, úgyhogy most boldogan megyek Budapestre forgatni. A zsák aljára értünk, mondjuk Raluca azért dolgozik még építészként is, tehát éppen éhen nem haltunk volna, de azért jól nyakon vágott minket ez” – mondta Tofán Zsolt.

Peripatos – The Transylvanian Film Company

A Peripatos – The Transylvanian Film Company produceri feladatokat lát el, hazai és külföldi filmeknek nyújt erdélyi előgyártási és gyártási szolgáltatásokat, emellett megrendelésre videokészítéssel is foglalkozik.

Boros Melinda és Páll Zsolt gyártásvezetők 2017 óta tervezik egy olyan produkciós és servicing cég létrehozását, amely elsősorban a helyi filmeseket segíti nagyobb projektben gondolkodni, illetve külföldieket támogat abban, hogy Erdélyben találják meg az ideális forgatási helyszíneket. A Peripatos – The Transylvanian Film Company nevű céget végül 2019-ben jegyezték be, amiben a LAM Alapítvány Diaspora start-up programja segített. Mindketten régóta dolgoznak a szakmában, ezért meglévő kapcsolatrendszerüket kihasználva összeállítottak egy adatbázist a helyi szakmabeliekkel, akiket egy-egy projekthez fel tudnak kérni a szereplőválogatástól a helyszínkeresésen át a gyártásig a különböző részfeladatokra.

„Jelenleg a filmgyártás Budapesten és Bukarestben történik, és mivel mindkét főváros túlterhelt, itt az ideje Erdélyt is feltárni a filmesek számára. Kolozsváron jelenleg három filmes egyetem van, és a legtöbb végzős elköltözik Budapestre, Bukarestbe vagy távolabbi országokba, ha szakmában akar munkát találni. Elsődleges célunk, hogy egy olyan fejlesztő-gyártó központot tudjunk létrehozni, amely megfelelően gondozni tudja a megszületendő erdélyi filmipart, illetve, hogy a médiás/filmes képzésben részesült emberek munkát találjanak helyben. Másodlagos célunk külföldi filmprodukcióknak szolgátatásokat kínálni Erdélyben” – magyarázta Boros Melinda.

Jelenleg helyi és külföldi (AEÁ, Magyarország, Ukrajna, Csehország) megrendelőkkel is dolgoznak, nagy projektek egy részét gyártják le Erdélyben vagy helyi cégek, fesztiválok felkérésére készítenek kreatív videoanyagokat.

Emellett producerként is vállalják filmes projektek fejlesztését, terveznek pályázni a Román Filmalaphoz és külföldi alapokhoz is. Boros Melinda két dokumentumfilmen dolgozik, a Luna Film (Irina Malcea producer) mellett koproducere Püsök Botond erdélyi filmrendező filmjének és producere az ukrán Max Rudenko filmjének.

Boros Melinda szerint eleinte nehéz fenntartható életformává tenni a filmkészítést, sok a párhuzamosan futó projekt, sok időt, energiát és rengeteg türelmet igényel. „Eddig minden kliens visszatért legalább egy új projekttel. Szerintem ennél jobb visszajelzés nincs” – tette hozzá. Mint mondta, a koronavírus-járvány alatt a forgatások leálltak, de legalább volt idő a filmes projektek fejlesztésére, pályázati tervek megírására, és születtek új ötletek is.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.