Span off

David Leitch: Fast & Furious Presents / Halálos iramban: Hobbs & Shaw

Luke Hobbs és Deckard Shaw mindketten akaratuk ellenére kerültek a buliba, mindketten Torettót akarták levadászni és mindketten tőle tanulták meg, hogy mi is az a család. Ezt leszámítva mindenben különböznek, és ki nem állhatják egymást, ezért most kaptak egy külön filmet.

Amikor az MI6 rajtaütni készül egy halálos vírust birtokló bűnbandán, megjelenik egy titokzatos idegen, aki látszólag elpusztíthatatlan és teljesen megkavarja a dolgokat. Az akciót vezető ügynök menekülőre fogja, ám előtte még magába fecskendezi a vírust. A gyanú rá terelődik, árulással vádolják, egyedül marad. A két legjobbat bízzák meg, hogy kapják el őt, mielőtt a vírus rossz kezekbe kerülne. A két legjobb pedig nem más, mint Hobbs és Shaw. A szóban forgó ügynök, Hattie pedig Shaw kishúga. A titokzatos idegen, Brixton (Idris Elba) egy még titokzatosabb társaságnak dolgozik, akik a programozható vírust akarják rászabadítani az emberiségre abból a nemes célból, hogy a gyengébbeket elpusztítva megállítsák a túlnépesedést és megmentsék a Földet. Ehhez gyakorlatilag minden anyagi és technológiai eszköz a rendelkezésükre áll. Az emberfeletti erővel bíró Brixton félig robot: nullák, egyesek és sok fém. Érzelmek nélkül (a szarkazmust valahogy mégis ismeri), a belekódolt utasítást követve hajtja végre halálos küldetését, természetesen saját magát egy új, okosabb és erősebb fajként aposztrofálva, a Homo sapiens fölé helyezve. Bár a „kinek nagyobb a kakaskája”-verseny a film végéig tart, Hobbs és Shaw viszonylag hamar rájönnek, hogy csak együtt van esélyük a győzelemre. Tisztázniuk kell a lányt, de csak miután kinyerték belőle a vírust és biztonságba helyezték azt. 72 órájuk van erre, és az idő vészesen fogy. Beutazzák a fél világot, hogy végül Szamoán kikötve számoljanak le a gonosszal.

Mielőtt a Halálos iramban-széria két nagydumás mellékszereplője végleg ellopná a show-t, kaptak egy saját filmet, ahol senkitől nem zavartatva hozhatják a másik tudomására, mennyire nem szívlelik egymást. Minő meglepetés, a dialógusok zömét egymás becsmérlése teszi ki, gyakran felemlegetve a múltbéli történéseket (és a kakaskát). Szabályos versenyt folytatnak, hogy melyikük tud minél látványosabban minél több rosszfiúval végezni, aminek egyetlen iskolában tanult természeti (vagy egyéb) törvény sem szabhat határt. A széria egyes részeiben a sorszám emelkedésével egyre hihetetlenebb dolgok történtek, történnek (hiszen hol van még a vége), de azok sehol nincsenek az ebben látottakhoz. Az autós, motoros, helikopteres üldözések, a verekedések, a fegyverpárbajok, a robbanások minden eddigin túltesznek tehát: mára mindenki számára egyértelművé vált, hogy nem létezik lehetetlen, a csapat gyakorlatilag bárki ellen bármire képes. Amikor már azt hittük, a nyolcadik rész atomtengeralattjárója után már csak a világűr jöhet, elhozták nekünk félig ember, félig gép ellenséget, összegyúrták a Mission: Impossible, a Halálos iramban és a Bond-filmek legütősebb jeleneteit, majd az egészet megfejelték a Mátrix és a Transformers világával.

Pedig – jobban belegondolva – mindent láttunk már máshol, igaz, jelentős részét inkább csak sci-fikben. Árulással vádolt, magára maradt ügynök, a világ problémáit vírussal megoldani kívánó idealisták, akik valójában a teljes média feletti uralomra törő, erkölcstelen pénzhajhászok (cyberterroristák), gyilkos drónok, önjáró motorok, felhőkarcoló oldalán rohangászás, kéménybe ugrálás ejtőernyővel, régi családi sérelmek, egykori ügynöktársakból ellenségek, titkos laboratórium a volt Szovjetunió területén és a hozzávaló meghasonlott tudós stb. Na és persze a család.

Mert a család a legfontosabb. Ha itt van velünk Toretto, ha nincs. Shaw nem véletlenül nem beszélt évek óta a kishúgával, mint ahogy Hobbs sem járt évtizedek óta Szamoán. De most mindketten elássák a csatabárdot, aminek mindkettőjük anyukája nagyon örül.

Ugyan az előzetes nagyjából belövi, mire is számíthatunk, hazudnék, ha azt állítanám, hogy mindenre fel voltam készülve amit láttam és hallottam. A Halálos iramban: Hobbs & Shaw gyakorlatilag egy új kategóriát jelent, ez pedig a „Fogd meg a söröm!”-film. A John Wicket, az Atomszőkét és a Deadpool 2-t (rendezőként illetve producerként) jegyző David Leitch tudja, mitől döglik a légy, és le sem tagadhatja kaszkadőr múltját. Filmje tele van látványos akcióval, ahol mindenki üt, rúg, vág, lő, fut, vezet, repül vagy ugrik, miközben Dwayne Johnson, Jason Statham, Vanessa Kirby és Idris Elba mellett néhány meglepetésvendég is csúcsra járatja a trollkodást. Mert ezt a filmet egy percig nem szabad komolyan venni. Nem csak azért, mert ember, autó, motor és helikopter ezekre nem képes, nem csak a sok – esküszöm, szándékos – logikai és dramaturgiai baki miatt, hanem azért, mert a szereplőkből csak úgy ömlik a sok baromság és olyan szinten élvezik, amit csinálnak, hogy az teljesen átragad a nézőre is.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.