A Szász-Köbli duó a tévés sikerek után a mozitermekbe is becsempészi a minőségi magyar történelmi filmet.
A magyar műfaji film szerelmesei számára alighanem ismerősen cseng Szász Attila rendező és a mostanra gyakorlatilag állandó alkotópartnerévé vált Köbli Norbert forgatókönyvíró neve. Vagy ha a nevüket talán nem is, a filmjeiket biztosan sokan ismerik. A Szász-Köbli duó ugyanis elsősorban arról híres, hogy a 2010-es években megreformálta a magyar tévéfilmgyártást, és olyan, a tengerentúli filmírás- és rendezés igényességével készült alacsony költségvetésű, rendre történelmi tematikájú házimozikat hozott el a nappalinkba, mint a pattanásig feszült túszthriller, A berni követ, az erotikában tobzódó Félvilág, vagy éppen a melodramatikus hangvételű Örök tél. Filmjeiket eddig kivétel nélkül pozitív kritikai visszhang és ugyancsak jó nézői reakciók fogadták, és mivel már a Félvilág és az Örök tél is igencsak közel állt ahhoz, hogy versenybe szállhasson a mozifilmes besorolásért, elkerülhetetlen volt, hogy legújabb közös projektjüket már ne otthon, hanem egy nyilvános vetítőterem félhomályában élvezhessük.
A második világháború legvégén játszódó Apró mesék főcímének és stáblistájának a klasszikus Hollywood nyitó- és záróképsorait idéző stílusával mintha Szászék direkt egyértelműsíteni is akarnák a nézőkben, hogy most bizony nem a kisképernyőn forog a film. Ezzel együtt pedig a 30-as, 40-es évek mozijának egyik fontos műfaját, a film noirt is megidézik, az Apró mesékben ugyanis sok minden megtalálható, ami egy tisztességes amerikai noirhoz elengedhetetlen. Van például erkölcsileg igencsak megkérdőjelezhető foglalkozást űző, magányos, nagyvárosi főszereplő (Szabó Kimmel Tamás), aki újsághirdetéseket böngészve a háború miatt összetört emberekkel hiteti el pénzért vagy kosztért, hogy együtt szolgált az eltűnt fiukkal, férjükkel vagy vőlegényükkel. Akad valamirevaló femme fatale is, a kisfiával az erdő mélyi házban éldegélő csodaszép Judit (Kerekes Vica) személyében, aki annak örülne a legjobban, ha erőszakos férje (Molnár Levente) vissza sem térne a frontról, vagy ha már muszáj visszatérnie, hát legalábbis eltetetné láb alól a múltja elől a vadonba menekülő főszereplővel, akinek ezért el is csavarja a fejét.
Ha csak pár jelenet erejéig is, de sokkal érdekesebb, lenyűgözőbb arcát villantja meg itt a 40-es évekbeli, szétbombázott magyar főváros is, mint mondjuk a műfaj elemeivel viszonylag korrekt, de felejthető játszadozást folytatott Budapest Noirban, az Apró mesék azonban mégsem nevezhető vegytiszta film noirnak. Ez leginkább amiatt van így, mert a sztori – alighanem költségvetési okokból – a legelejét és a legvégét leszámítva igencsak kerüli a romlott nagyvárosi közeget. Olyannyira, hogy a Szász-Köbli duó korábbi filmjeihez hasonlóan a tágas és nyüzsgő utcák és terek helyett egy viszonylag zárt, ezúttal éppen erdei miliőben játszódik, a bűnügyi szálhoz kapcsolódó szereplők szövevényes hálózata helyett pedig kizárólag egy szerelmi háromszöget kapunk. Amolyan „noiros” beütésű domestic thrillerként működik tehát a film, annak viszont elsőrangú.
Az Apró mesék a lehető legjobb ütemben adagolja a fordulatokat és a legnagyobb dózisban a feszültséget, ráadásul az ütős és szellemes párbeszédek mellett egy igazi hollywoodias, viharban leszámolós finálét is tartogat, így egyrészt kizárt dolog, hogy valaki egy percre is unja magát, másrészt ismét meggyőződhetünk arról, hogy Köbli Norbertnek a kisujjában van a hollywoodi forgatókönyvírás. Többdimenziós karaktereket alkot, akik egy komoly kutatómunka révén felhúzott történelmi háttér előtt mozognak egy olyan világban, ahol mindenki a túlélésre játszik, hősök pedig rég nincsenek.
A szereplők megszemélyesítéséről egytől egyig kiváló színészek gondoskodnak. Szabó Kimmel rutinosan hozza a laza szélhámos főszereplőt, Kerekes Vica hiteles kemény, de szeretetre vágyó nőként, Gyabronka József pedig remek választásnak bizonyul az erdőhöz közeli falu korrupt jegyzőjének szerepére. A legnagyobb alakítás viszont kétségkívül az erdélyi színészé, Molnár Leventéé, aki már az első felbukkanásakor koszosan, ápolatlan szakállal, a frontról meggyötörten hazatérve is képes úgy nézni, hogy azonnal levegyük, hogy tényleg ott rejlik benne az erőszakos, birtokló és kegyetlen férj karaktere, amilyennek a felesége korábban le is írja.
Az Apró mesékkel tehát Szász és Köbli vitathatatlanul bizonyítja, hogy a közös munkáik alkalmasak a nagyvászonra, így már csak reménykednünk kell, hogy a közeljövőben gyakrabban is találkozhatunk a nevükkel a moziban ülve.
