Szóval ezért rajonganak ennyien az autóversenyért!

James Mangold: Le Mans '66 / Ford v Ferrari / Az aszfalt királyai

James Mangold Christian Bale és Matt Damon főszereplésével készített Az aszfalt királyai címmel a Le Mans-i 24 órás autóverseny egyik leghíresebb eseményéről filmet, amely még a laikusok számára is izgalmas lehet.

Aki jártas a technikai sportok világában, annak bizonyára nem kell bemutatni a Le Mans-i 24 órás autóversenyt, és annak legismertebb fejezeteit. A majd’ egy évszázada megrendezésre kerülő megmérettetés útja rengeteg tragikus balesettel és autógyártók közti rivalizálással van kikövezve, utóbbi egyik leghírhedtebb esete a Ford és a Ferrari versengése volt, melynek történetét most Az aszfalt királyai című filmben dolgozta fel James Mangold.

Nekem azonban halvány fogalmam sem volt minderről, mikor beültem megnézni a Christian Bale és Matt Damon főszereplésével készült produkciót – autósportos tudásom kimerül a Formula-1 felületes ismeretében. Így igencsak pozitív csalódásként ért Az aszfalt királyai izgalmas története. Pedig valljuk be: ezúttal is hosszú percekig nézzük, ahogy a kocsik ugyanazon a pályán száguldanak körbe-körbe. A legutóbb a Logan – Farkast rendező Mangold mégis képes érdekessé és feszültté tenni az első ránézésre repetitívnek tűnő jeleneteket: a vágás és a hozzá passzoló zene, valamint a kihagyhatatlan felkészülés képsorait bemutató montázs miatt lesz igazán dinamikus a narratíva. Ám ezenkívül mindebben a forgatókönyv és színészi játék is Mangold segítségére volt.

A hozzám hasonló Le Mans-laikusok számára gyorsan felvázolnám, pontosan milyen megtörtént események inspirálták Az aszfalt királyait. Az ’60-as években, pontosabban 1963-ban járunk, amikor a Ferrari autói sorra nyerik meg a francia versenyt. II. Henry Ford (Tracy Letts) ekkor döntött úgy, hogy ő is szeretné kivenni a részét az olasz cég sikeréből, így megpróbálta felvásárolni azt. Ám miután Enzo Ferrari (Remo Girone) keresztülhúzta a számításait és visszalépett az üzlettől (a film szerint csupán a vállalkozása értékét kívánta ily módon megnövelni), Ford bosszúból elhatározta, hogy a következő Le Mans-i megmérettetésen legyőzi vetélytársát. Ez ugyan 1964-ben még nem valósult meg – Ford mindhárom autója lerobbant, Ferrari pedig ismét győzött –, de 1966-ban igen. Az aszfalt királyai ezt az évet mutatja be, melynek az összecsapást megelőző tárgyalások adnak keretet. A tét azonban nem csupán a két versengő cég számára nagy: a győztes autót építő Caroll Shelby (Damon) és annak brit sofőrje, Ken Miles (Bale, aki még különösebb fizikai átalakulás nélkül is hasonlít a férfire) is személyes ügynek tekintik a futamot. Főleg, hogy a Fordon belül is viszály robban ki: Leo Beebe (Josh Lucas) a saját terveit preferálná Shelbyé helyett, így két mérnöknek és Milesnak szintén érdekében állt megnyerni a Le Mans-t – ez ismét csak megtörtént eseményeken alapszik.

Adott volt tehát az alapkonfliktus, amit a három forgatókönyvíró – Jez és John-Henry Butterworth, illetve Jason Keller – könnyűszerrel vett hollywoodi kezelésbe: a Ford autógyártó cég az egész Egyesült Államokat képviseli, így a Le Mans-i győzelem ismét az amerikai hazafiasság szimbólumává válik. Amiatt pedig még inkább, mert mindhárom Ford márkájú autó végül – egyébként a valóságban is – egyszerre gurult át a célvonalon.

Miles családjának és Shelby mentális egészségének bemutatásával gond nélkül szimpatikussá tették a főszereplőket, akiket barátságuk tett igazán szerethetővé. Ám bármennyire is egykor valóban élt karakterekről van szó, a Butterworth-fivéreknek és Kellernek sikerült egyiküket, nevesen Milest klasszikus hollywoodi archetípussá tenni.

A sofőr tökéletes mintapéldánya lesz a vonakodó hősnek, mely típus legismertebb képviselői közé tartozik például Han Solo vagy John McClane. Jellemzője, hogy nem akar részt venni a protagonista (itt: Shelby) drámájában, ám végül mégis belesodródik a küzdelembe és a jó oldalra áll. Ken Miles esetében ez annyit tesz, hogy bár a férfi él meg rendesen az autószerelő műhelyéből és időközönkénti versenyeiből, kezdetben nem hajlandó csatlakozni Shelby s vele együtt Fordék küldetésébe. Semmi kedve megépíteni a mindent legyőző versenyautót, ám a – főként anyagi – körülményei miatt aztán mégis aktív részesévé válik a kocsi tökéletesítésének. Épp ez a végsőkig harcoló kitartás az a hozzáállás, illetve a férfi tényleges tehetsége, ami miatt tényleg szurkolunk azért, hogy övé legyen a megérdemelt első hely a Le Mans-i nagydíjon.

Az aszfalt királyai azonban legyen bármennyire is hollywoodi, mégiscsak a valóságot meséli el, az írók pedig ezúttal nem követték el azt a hibát, hogy a megszokott cukormázzal maszatolják el az eseményeket. De miért is tennék, ha az élet iróniája okozza a legváratlanabb fordulatokat?! Miles ugyanis annak ellenére, hogy órákkal vezetett a francia pályán, a marketingfogás kedvéért mégis lelassított, így a hősies küzdelmének nem lett meg az eredménye, csak második helyezett lett. És ha ez még nem lenne elég – figyelem, aki nem ismeri a történetet: spoiler! – a férfi néhány hónapra rá, egy újabb Ford-modell tesztelése során szörnyethalt. E tragédiát pedig árnyalja az utolsó kép: Shelby – aki szintén autóversenyzőként kezdte a karrierjét – hiába vált kész idegronccsá, a száguldás jelentette adrenalinról képtelen lemondani.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.