Újjáélesztett kolozsvári némafilmek

A métely és A kancsuka hazájában

A Janovics Jenő által vezetett kolozsvári filmstúdióban 1913 és 1920 között több mint 60 játékfilm készült, ezek közül azonban ma mindössze négy tekinthető meg nagyjából teljes hosszúságában, a többi eltűnt, megsemmisült az elmúlt száz év alatt. Az eltűnt némafilmek közül újabb négy némileg szerencsésebb helyzetben van. Ezek esetében nem csak jelenetfotók maradtak fenn, hanem több tucat rövid, párkockás filmszalag részlet is megmaradt Gyalui Jenő, a studió dramaturgja hagyatékában. Ezek közül A kancsuka hazájában és A métely című filmeket rekonstruáltuk abban a reményben, hogy ezek a rekonstrukciók hozzájárulnak a stúdió történetének minél teljesebb megismeréséhez.

1918 a kolozsvári filmstúdió legtermékenyebb éve volt, a háborús megszorítások ellenére több mint 15 film gyártását tervezte Janovics Jenő. Mégis ezekről a filmekről maradt fenn a legkevesebb információnk, egyrészt mert a kincses városban már nem számított szenzációnak egy-egy film forgatása, másrészt a legtöbb film 1919-ben került bemutatásra, az impériumváltás után pedig Janovics kapcsolata a magyarországi mozikkal megszakadt, így a filmek alig néhány kópián kerültek forgalomba Erdélyben.

A métely bemutatója a korabeli sajtóhír alapján 1918 november 14-én volt. Kolozsváron a Színkör Mozgóban és az Egyetem mozgóban vetítették, más városban történő vetítésről nincsenek adatok. A film nem eredeti forgatókönyv alapján készült, hanem Eugen Breiux drámáját alkalmazta filmre Gyalui Jenő. A kolozsvári filmstúdió számos alkalommal filmesített meg olyan népszerű színdarabokat, amelyek a társulat műsorán szerepeltek, sőt, az elkészült filmek legnagyobb hányada színpadi darabok adaptációja. Ezt a drámát azonban mindössze két alkalommal adták elő 1917-ben, egyértelmű, hogy nem a népszerűsége miatt vitte filmre Janovics stúdiója. Mivel a mű lényegében a vérbaj veszélyeit dramatizálja, hihető az a kijelentés, amelyet Welser Vitéz Tibor írt a 60-as évek elején egy kolozsvári bőrgyógyász visszaemlékezéseire hivatkozva, miszerint a film jelentékeny kormánytámogatással készült, és a háború során a szifilisz megakadályozására irányuló felvilágosító propanda része lett. Ez az információ azért is érdekes, mert két évvel később készül el a Világrém (Din grozăviile lumii), a fennmaradt kolozsvári filmek egyike és egyben a stúdió utolsó filmje, amely már a román egészségügyi minisztérium megrendelésére készült, ugyancsak hasonló céllal.

A métely rekonstrukciója több szempontból is kihívást jelentett: egyrészt A kancsuka hazájában-nal ellentétben nem állt rendelkezésünkre a film forgatókönyve, csak a francia dráma, amely a film alapját képezte. A film egyik fontos szereplője, a Berky Lili által alakított színésznő nem jelenik meg a színdarabban, ugyanakkor megismerhetjük egy vidéki lány történetét, aki miután elkapja a betegséget, bosszút akar állni a férfiakon. A fennmaradt fotók és filmrészletek alapján eléggé egyértelmű volt, hogy ezt a karaktert gondolta tovább Gyalui Jenő, mikor filmre vitte a darabot. A film azért is fontos, mert neves színészgárda játszik a filmben, Berky Lili mellett a hollywoodi karriert is befutó Várkonyi Mihály alakítja az egyik főszerepet. A film rendezője Fekete Mihály volt, a kolozsvári társulat színésze és rendezője, aki már 1913-ban bekapcsolódott a Janovics Jenő által elindított filmgyártásba. A métely technikai kivitelezés szempontjából is érdekes, mivel több jelenetben trükkfelvételeket alkalmaznak a filmben.

A kancsuka hazájában forgatására 1918 júniusában került sor, a filmet 1919 februárjában mutatták be. Az orosz kormányzóságban játszódó kortárs dráma főszereplői Izsáky Margit és Kozma Hugó voltak. A műtermi felvételek mellett a jelenlegi Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt, a Sétatéren és a Fellegvár házai előtt is forgattak. A rekonstrukciót megkönnyítette, hogy a Román Nemzeti Levéltárból előkerült a film majdnem teljes forgatókönyve, illetve két forgatási nap diszpozíciós íve is. A Doktorok munkacímmel leforgatott film ezúttal Gyalui Jenő eredeti forgatókönyve alapján készült, a film rendezője ebben az esetben is Fekete Mihály volt. A rekonstruckiót a jelenetfotók mellett több mint 50 filmszalagrészlet segítette.

Bízunk benne, hogy a két rekonstrukció segít a kolozsvári filmstúdió meglehetősen hiányos történetének jobb megismerésében.

A két némafilm rekonstrukcióját a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatta.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.