Zelda, Pókember vagy Forza?

Milyen játékkonzolt vásároljunk?

Lehet, hogy a gyerek már hónapok óta nyaggat, hogy konzolt akar, és most a koronavírus-vesztegzár miatt úgy tűnik, hogy eljött az ideje. De lehet, hogy felnőttként te akarod második (vagy sokadik) gyerekkorodat kiélni. De az is lehet, hogy végre első kézből is meg akarsz tapasztalni egy-egy olyan komplex műalkotást vagy multimédiális élményt, mint a Zelda – Breath of the Wild, a Red Dead Redemption, vagy a Death Stranding. Ó, jaj, akkora a választék, mit tegyek? Megpróbálunk segíteni.

A konzol-játékosok olyanok, mint a fotósok vagy az állatartók: finoman szólva is erős a márkahűségük. Van, aki a Nikonra, a kutyákra és az Xboxra esküszik, a másik viszont Canonos, Apple-es, és kizárólag hörcsögei vannak. Valahol érthető, hiszen kinek van pénze és ideje ennyi mindenre — ugyanakkor pedig mindegyik konzol egy-egy sajátos ökoszisztéma és mikrokozmosz is, mindegyik a saját előnyeivel és hátrányaival.

Amit elöljáróban tudni kell: éppen kifutófélben van egy konzolgeneráció. A 2013-ban piacra dobott PlayStation 4 és az Xbox One család az életpályájuk végén járnak, már a Sony és a Microsoft is bejelentette az új generációt, a PlayStation 5-öt, illetve az Xbox Series X-et. Ezek elvileg 2020 végén, az ünnepi szezonban, tehát Black Fridaykor vagy karácsonykor érkeznek, de a koronavírus miatti kiesések miatt ezek a dátumok kétségessé váltak, mindkét új konzol piacradobása simán átcsúszhat 2021-re. Viszont az új generáció érkezése nem fogja azt jelenteni, hogy hirtelen az összes PS4 és Xbox One elavul: még sokáig élvezhetőek, használhatóak maradnak — két-három évig biztosan, szóval emiatt nem kell félni. (Még az ezelőtti generáció gépei, tehát a PS3, az Xbox 360 és a Nintendo Wii is működnek és elérhetőek másodkézből bagóért, de új játékok már régesrég nem készülnek ezekre a gépekre, szóval ezekkel csak akkor érdemes bajlódni, ha valaki kimondottan retró-élményt szeretne.)

Természetesen ott van egy másik opció is: a PC-n való játék, annak mindenféle előnyeivel és hátrányaival együtt, de most ezzel nem foglalkozunk. A konzol egy zárt rendszer, vírus- vagy malware-veszély nélkül, beépített szülői felügyelettel (parental controls), amit a kiskrapek nem, vagy csak nehezen tud feltörni (a PC-vel ellentétben), ráadásul kulcsrakész, nem kell bajlódni vele, minden egyből működik rajta a felhős mentéstől kezdve a streamelésen keresztül a csoportos audió-chatig. Ha ez nem lenne elég, a legnagyobb előnye talán az, hogy a megunt lemezes játékokat el tudjuk utána ajándékozni, adni vagy cserélni. Ráadásul olcsóbb is (egy vadiúj, „géming laptop” két-háromszorosa egy konzol árának). Persze az online előfizetés kompenzálja a hardver olcsóbb árát — azt azért tudni kell, hogy ha online akarunk játszani, mindhárom jelenleg tárgyalt konzolnál (PS4, Xbox One és Switch) külön jattot kell kicsengetni, évi 45-60 eurónyi összeget, de ezért az összegért még havi 2-3 játékot is kapunk ajándékba.

Az első említendő doboz az Xbox One-é. A kurrens generáció eredeti, 2013 végén kiadott alapgépét, a csúnya, nehéz, és külön táppal rendelkező Xbox One-t már nem igazán kapjuk meg újonnan a boltokban, helyette három upgrade-elt opciónk van: az általában fehér Slim (teljes nevén Xbox One S), a Slim optikai meghajtó nélküli változata (az S All Digital — itt természetesen esik a játéktovábbadás opciója), valamint a Slimnél csak alig nagyobb, de sokkal erősebb és drágább Xbox One X, amit jelen pillanatban a legerősebb konzolként tartanak számon. A Slimet nem ajánlanám senkinek. A hardvere nagyjából megegyezik az eredeti Xbox One-éval, csak kicsit szebb dobozban van, ami azt jelenti, hogy nagyon sok játék még nemhogy 4K-val, de még csak 1080-as felbontással sem fut, helyette utólag felnagyított 800-920 közötti felbontásra kell számítani. Magyarul: csúnya, főleg 2020-ban. Az X-nél már sokkal jobb a helyzet, ez a konzol már mindenféle lacafacázás nélkül futtat játékokat 4K felbontásban, sőt, akár 60 fps-en is, ráadásul az újszerű hűtési rendszernek köszönhetően hihetetlenül csendes. Az Xbox alaposan elveszítette ezt a generációt, már évek óta a PlayStation mögött kullog eladásokban (leginkább az exkluzív címek hiánya vagy gyengesége miatt), ezért mindenfélével próbálnak kompenzálni. Az egyik ilyen a Game Pass, ami egy Netflix-szerű előfizetés, amiért cserébe egy csomó játékot játszhatunk (amíg a Game Pass kurátorai ki nem szedik a kínálatból), köztük néha egészen újakat is (azért jellemzően régebbiekkel van tele).

A Game Pass előnye az is, hogy minden Xbox-exkluzív cím egyből játszható rajta, az már egy másik kérdés, hogy érdemes-e. Ugyanis az Xbox-családnak ez a legnagyobb gyengéje: azok a címek, amiatt az ember Xboxot vásárolnának. Kevés is van, és ezek gyengék is (talán a Gears lövöldözős és a Forza autóversenyzős sorozatot leszámítva), ilyen fronton még az One X erősebb processzora és videókártyája sem tudja felvenni a versenyt a Sony-val és a domináló PlayStationnel. A kisebb játékosbázis ugyanakkor azt is jelenti, hogy kevesebb online havert tudunk szerezni multiplayer-játékokhoz, valamint a használtjáték-börze mérete is kisebb a zöld dobozos Xbox esetén. És ha ez nem lenne elég hátránynak: az Xboxnak nincs rendes digitális áruháza Romániában. Szóval ha online előfizetést és digitálisan vásárolt játékokat akarunk, akkor egy kamu magyarországi (vagy más EU-s) címet kell megadnunk, de azután sem lesz egyszerű az élet, folyamatosan cselezni kell a rendszerrel. Mintha a Microsoft lemondott volna Romániáról… Egyetlenegy ponton igazán verhetetlen az Xbox-família: ha régebbi játékokat is akaruk futtatni (akár a legelső, 2001-es Xbox idejéből!), akkor simán megtehetjük a Backwards Compatibility programnak köszönhetően. Így aztán olyan kultikus játékokat is kipróbálhatunk, mint a PC-re ki sem adott Red Dead Redemption vagy Dark Souls.

A következő versenyző a Nintendo, illetve annak két kurrens konzolja, a Switch és a Switch Lite. Ezek kissé kilógnak a sorból, mert hibrid konzolok. Legalábbis az eredeti, tévére is köthető, de vonaton, buszon is használható Switch — utóbbi, a Lite, mégcsak nem is hibrid, hanem echte handheld, azaz hordozható konzol, amit már nem is lehet bedugni tévébe vagy monitorba. A Switch-família legnagyobb előnye egyben hátránya is: a hordozhatóság kedvéért le kellene mondanunk a grafikai hűség jelentős részéről, valamint egy csomó friss játékról — így hiába működik Switchen a Doom, a Witcher 3, a Fortnite és a Rocket League, cserébe soha nem fognak olyan jól kinézni, mint egy 4k-s tévén, HDR-en (kivéve a Minecraftot, az mindenhol egyformán… néz ki)  — ráadásul olyan nagyszerű címektől is búcsúzhatunk, mint az Assassin’s Creed-játékok, a Red Dead Redemption 2 vagy a GTA V. És ez nem is fog változni, hiszen az egyre újabb, egyre grandiózusabb játékok egyre erősebb hardvert kívánnak meg, a Switchnek meg az a lényege, hogy olyan, mint egy nagyobb, vezérlőkkel ellátott tablet, abba meg limitált mennyiségű teraflop fért bele. Másik fájó pont, hogy az online áruházával ugyanaz a helyzet, mint az Xbox esetén: ha Romániában élünk, kiskapukat és más smekkerkedéseket kell keresnünk ahhoz, hogy rendesen használjuk, ráadásul a dobozos játékok ára is horribilis, sokszor még használtan is. Kompenzálhat, hogy olyan gyerekfavoritok, mint pl. a Super Mario- vagy a Zelda-sorozat a Nintendo-konzolokon vannak igazán (vagyis, khm, kizárólag) otthon — szóval ha sokat utazunk, és mi nem is nagyon akarjuk használni, a legkisebb csemete lehet, hogy értékelni fogja. Erősebb Switch pedig nincs bejelentve, úgyhogy sok fejlesztő/kiadó előreláthatólag nem fogja „downgrade-elni” a vadiúj játékát a handheldek kedvéért.

A mezőny legnépszerűbb versenyzője a Sony a maga több mint százmillió eladott PlayStation 4 konzoljával (a Microsoft/Xbox annyira szarul áll, hogy nem is szokták bevallani az üzleti eredményeiket). Kicsit hasonló az eset, mint az Xbox One esetében: az eredeti, „phat” konzolt már nem gyártják, helyette ugyancsak két darab, egy vékonyított és egy erősebb verzió van. A PS4 Slim kicsi, ügyes, halk, a PS4 Pro pedig 4K-s, nagy, és irtózatosan hangos. Tényleg, mint egy felszállni készülő helikopter. Pedig grafikai hűség tekintetében egy hajszállal alulmarad az Xbox One X-től, a 4K-felbontást különböző cselekkel (checkerboarding) oldja meg – de ez csak szőrszálhasogatás, a különbség alig látszik. Na, de hogyan lett a PS4 a legnépszerűbb konzol? A válasz az exkluzív játékok táján keresendő, ezek értelemszerűen olyan szoftverek, amik nem indulnak el más hardveren: a Last of Us, az Uncharted-széria, a God of War, a Death Stranding, a Days Gone, a Spider-Man, a Horizon Zero Dawn… mind-mind olyan nagyszerű játékok, amelyek nemcsak jól néznek ki, jól játszhatóak, hanem a videójáték mint műfaj (vagy műnem, vagy művészeti ág) történetét is aktívan, a szemünk láttára alakították át. Szóval már csak ezek miatt is a PS4 a legerősebb versenyző, de azonkívül ez az egyetlen ökoszisztéma, amelyiknek van rendes romániai digitális üzlete, ahol akár lejben is fizethetünk, és kínlódás nélkül használhatjuk a kolozsvári IP-címünket multiplayerre. Persze, ha inkább olcsón megúsznánk és lemezes játékokat cserélgetnénk, itt is előnyben van a PlayStation: sokkal többen használják, így értelemszerűen a használt játékok piaca is nagyobb. Ez nem is nagyon zavarja a Sonyt: tudják, hogy a több játékos több járulékos bevételt is jelent, úgyhogy soha nem is próbálták korlátozni a csereberélést. Ja, és a PS4-hez elérhető egy viszonylag megfizethető VR-szemüveg is, úgyhogy még virtuális világokba is elkirándulhatunk a HTC Vive vagy az Oculus Rift árának a töredékéért.

Na, de mi van az árakkal? A jótanács az, hogy semmit se vásároljunk teljes áron, várjuk ki a legközelebbi akciót. Az Xbox elkeseredetten próbálja behozni a hátrányt, így sokkal többször és sokkal többel árazza le a konzolait, de ha van kicsi türelmünk (vagy megelégszünk a másodkézből vásárolt hardverrel), akkor PlayStationt is találunk kétszáz eurónak megfelelő összeg körül vagy olcsóbban. Ha az ár-teljesítmény arányt nézzük, a Switch a legdrágább móka ezek közül, de persze ne feledjük, hogy van egy komplett beépített képernyője is. Ha pedig inkább kivárunk, akkor érdemes a következőkkel számolni: a PS5-ön fognak menni a PS4 legendás játékai, ugyanígy az új Xbox szintén továbbra is fogja futtatni a régi játékokat, sőt, a Microsoft állítólag egy darabig nem is akar olyan címeket kiadni, amik kizárólag az újabb hardverjén futnak. Mindkét home konzol gyorsabb lesz, elvileg 8K-ig is bírják kényeztetni a szemet — de ez még a jövő zenéje. A jelen zenéjét viszont a PlayStation dúdolja a legszebben: jelen sorok írója is PS4 Slimet vagy Prót ajánl, főleg, ha nem csak a gyerek akarja használni, hanem titokban, a purdék álomba szenderülése után felnőttként is meglepnénk magunkat egy-egy kizárólag felnőtteknek szóló (az életkorbesorolásokró/ratkingekről jövő héten írunk) játékélménnyel. Ez a szöveg nem tartalmaz semmiféle fizetett hirdetést.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.