Zötykölődés az ősök földjén

Philippe Godeau: Yao utazása

Nem gyakran látni vérbeli afrikai road-movie-t a magyar mozikban, így a Yao utazása azonnal felkeltette az érdeklődésünket: az Életrevalók sztárja, Omar Sy főszereplésével készült francia-szenegáli koprodukció egy nem hétköznapi kalandnak ígérkezett. Mégsem lett belőle sokkal több.

Szenegál sosem a filmipar Mekkájaként volt ismert. Ez az Afrika legnyugatibb pontján elhelyezkedő kis ország változatos helyszíneivel és titkozatos kultúrájával mégis egy kivételesen attraktív filmes helyszínnek bizonyul. Innen származik Yao (Lionel Louis Basse), a tizenhárom éves csendes, de céltudatos fiú, kinek elsőszámú hobbija az olvasás, legnagyobb példaképe pedig a francia színész, Seydou Tall (Omar Sy). Mikor hírt kap, hogy a sztár országuk fővárosába, Dakarba látogat, elhatározza, hogy nekivág a közel 400 kilométeres útnak. A sikeres művész élete nem is különbözhetne jobban Yaoétól: karrierjével ellentétben magánélete zuhanórepülésben van, feleségével épp válni készülnek, fiát pedig az édesanya nem engedi vele utazni Afrikába. Seydou így magányosan és elkeseredetten vág neki az útnak. Amikor végül két főszereplőnk találkozik Dakarban, a színészt magával ragadja Yao vakmerősége és úgy dönt, szakít addigi terveivel és személyesen juttatja vissza a fiút falujába.

Philippe Godeau, a producerből lett filmrendező főszereplőjét célirányosan Omar Syre szabta, akinek karizmatikussága mellett származása is megegyezik a karakterével. A történet szerint ugyanis Seydou Tall szülei is nyugat-Afrikából emigráltak Franciaországba, a férfi így a Yao otthona felé vezető úton saját gyökereivel is kénytelen szembenézni. A mindig remek Omar Sy hitelesen és a tőle megszokott szerethető karizmatikussággal alakítja a valóságtól némileg eltávolodott, emberileg mégis közvetlen francia színészt. Lionel Basse elsőfilmes amatőrszínészként mégis gond nélkül tarja az iramot a filmsztárral, őszinte alakítása pedig a film egyik vitathatatlan fénypontja. Van tehát két jól felépített, egymástól eltérő karakter, egy érdekes alaphelyzet, gyönyörű, egzotikus helyszínek és néhány remek alakítás. Már borítékolható is a siker!

Csakhogy ez a képeslap valahogy nagyon elkeveredett Afrika zavaros úthálózatában. Mikor a remek felvezető után Seydou és Yao végre elindulnak hosszú útjukra, valahogy megbicsaklik a történetmesélés. A rendező érezhetően közölni akar velünk valamit, a megfogalmazása miatt azonban az üzenet teljes érdektelenségbe fullad. Néhány szép, de nem igazán emlékezetes képpel és alkalmanként egy-egy humoros megszólalással a nagy kaland egy eseménytelen családi nyaralássá válik. Az eseménytelen pedig talán a legrosszabb jelző, amit egy road movie-ra használni lehet. Ez az a műfaj, amiben még csak a hőseinkkel történő eseményeknek sem feltétlenül kell hogy értelme legyen, ha a karakterek fejlődését szolgálja. Akkor hogyan lett mégis Yao utazásából mindössze egy álmosító zötykölődés?

A teljes cselekményre jellemző nyugodt tempó és meditatív hangulat a művészfilmek irányába sodorja, komolyabb művészi ambíciókkal viszont mégsem rendelkezik. Nem kockáztat, nem hoz újdonságot a dramaturgia szempontjából és vizuális formanyelve sem teszi egyedivé, vagy emlékezetessé. Azonban ahhoz, hogy kommersz siker legyen és a gyereknézőt is lekösse, nem elég eseménydús, és témái, humora is inkább egy felnőtt közönséghez szólnak. Mindemellett mégsem merészkedik olyan mélyre társadalmi kérdéseiben, hogy az erre érzékeny nézőnek táplálékul szolgáljon. Megannyi célközönség közül tehát egyiknek sem tud valóban kielégítő élménnyel szolgálni és végül megreked a jellegtelenség szintjén.

A Yao utazása mindettől eltekintve közel sem mondható értéktelennek. Afrikát és Szenegál kultúráját mély tisztelettel és hitelességgel ábrázolja az országot gyermekkorában gyakran látogató Godeau. A filmet Szenegálban, eredeti helyszíneken forgatták, képeivel pedig sikerül is valamennyire érzékeltetnie az ország diverzitását és szépségét, a tömött városi utcáktól a kopár sivatagon át a homokos óceánpartig. Valódi értékei azonban csak alkalmanként villannak fel, nem képesek maradandó hatást kiváltani. Az olyan jelenetekben, mint a Dakar utcáit ellepő több ezer imádkozó ember látványa, vagy a történet vége felé megjelenő idős médium, aki Seydou örökségének valódi értékére reflektál, kétségtelenné válik, hogy ez a film többet szeretne mondani, mint amit sikerült megfogalmaznia.

Komoly értékeket képvisel, és fontos üzeneteket próbál közvetíteni egy olyan közegben, amit ritkán látunk őszintén reprezentálva filmen. Éppen ezért annyira lehangoló, hogy a várt hatás mégis teljesen elmarad. Afrika ősi bölcsességére, az emberiség bölcsőjére ugyanis egyre nagyobb szüksége van folyamatosan fejlődő, de egyre elhidegülő társadalmunknak és valahol Yao is erre a tényre igyekszik felhívni figyelmünket. Reméljük, hogy azért lesz, aki a hangos horkolások közt meghallja.



Kapcsolódó

A szerző véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.