Dátum szerint Népszerűség szerint

Ki Fortnite-ozhat és ki nem? – A videójátékok korhatár-besorolásáról

A kijárási tilalom miatt alaposan megugrott az érdeklődés az egyébként sem gyengélkedő videójátékipar termékei iránt. Legyen az konzol, PC vagy Android: soha nem játszottak többen online, mint mostanában. Viszont most teljesen a technológia előtt sokszor tétován álldogáló szülőre van bízva, hogy mit és hogyan vásárol, illetve hogy milyen korlátozásokat állít fel a gyerkőc PC- vagy konzol-használatára vonatkozóan. Ebben lehetnek segítségére a dobozos játékokon és a digitális vásárlásoknál is jól láthatóan jelzett korhatár-besorolások.

Az ítélet: családi bűnözés – Bill Dubuque, Mark Williams: Ozark

Az Arrested Development (Az ítélet: család) sztárja, Jason Bateman hátat fordított vígjátéki múltjának és a Netflix berkeiben próbálta ki magát drámai szerepben, egy Breaking Bad (Totál szívás)-szerű sorozatban, ami nem éri el a Walter White-sztori színvonalát, de (egyelőre) három évadnyi feszültséggel, izgalommal és számos meglepő csavarral tud szolgálni.

A csillogó showbiznisz és a szomorúság mögötte – Thomas Kail, Steven Levenson: Fosse/Verdon

Ha Bob Fosse és Gwen Verdon a napjainkban élnének, minden kétséget kizáróan máris Fordont vagy Verse-t csinált volna belőlük a közvélemény. Ráadásul ők tényleg érdemesek arra, hogy fogalmat kreáljanak belőlük: évtizedeken át uralták Broadway-t, bajtársak voltak a munkában és a szerelemben egyaránt, és annak ellenére is lelki társak maradtak, hogy belátták: nem képesek együtt maradni. Kompromisszumokkal, önámítással, lemondással és fájdalmakkal, ugyanakkor páratlan sikerekkel és szenvedéllyel járó kapcsolatukat az FX új sorozata, a Verdon/Fosse mutatja be.

Doktor House az űrben – Armando Iannucci: Avenue 5

Hiába lesz mindennapos dolog az űrutazás a jövőben, az emberiség azt is rizikókerülő profitszerzésre fogja kihasználni. Az Avenue 5 hiánypótló alkotás a jólfésült, csekély szókincsű amerikai sitcomok között. Vagy az lesz a második évadra.

Lynch-hangulat – Angelo Badalamenti-portré

Angelo Badalamenti életének néhány részlete majdnem olyan bizarr fordulatokkal teli, mint egy David Lynch-film. Bárzongoristából lett a legendás rendező legfőbb zenei munkatársa. Amikor az 1980-as években a szintetizátor forradalmasította a filmzenék világát, Badalamenti volt az egyik első zeneszerző, aki a textúrákra helyezve a hangsúlyt nem feltétlenül a cselekményre fókuszált, hanem hangulatokat festett meg. Jazzes múltjával kombinálva mai napig ezek a legnépszerűbb szerzeményei, boszorkánykonyhájából azóta inkább lemezek, mint filmzenék kerülnek ki.