Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

Az emlékezet egy kaszabolós horror – Prano Bailey-Bond: Censor / Cenzor

[TIFF 2021 – Telihold] Egy barátom figyelmeztett, mielőtt megnéztem volna a Cenzor című filmet, hogy a horrorként címkézett alkotás olyannyira „elegantly thrilling”, hogy ő belealudt. Igazságtalan lenne ezzel a sommás ítélettel hagyni az olvasókat, én ugyanis nem aludtam bele; az viszont igaz, hogy aki hamisítatlan zsánerfilmet vár, az csalódni fog – de az is, aki a műfaj egyfajta paródiáját, a műfaji klisék kiforgatását reméli a walesi rendezőnő, Prano Bailey-Bond debütnagyjátékfilmjétől.

Jóban-rosszban sántikálni – Kate Herron: Loki

Minél nagyobbra duzzad egy franchise, annál kérdésesebbé válik, hogy meddig bírja még fenntartani az érdeklődést, tud-e újat mutatni és meddig képes elbírni a saját, óriási szerkezetét. Míg a nagyvászonra készülő MCU-filmek, néhány kivétellel, ugyanarra az unalmassá váló (de a bevételek alapján még mindig bőven eladható) formulára épülnek, addig a sorozatok látványosan merészebbek, kreatívabbak – és ha nem is újítóak, de MCU-kontextusban mindenképp üdítőek. Ilyen a WandaVízió okos formai és konceptuális megoldásaival, és valami hasonlóval próbálkozik a Loki is.

Ocean’s 50s – Steven Soderbergh: No Sudden Move

Soderbergh új heist-mozija hiába roskadozik a rengeteg karakter és történetszál súlyától, távolságtartó elmesélésében mindez felszínes marad. Bár a rendező felejthetőbb alkotásai közé sorolható, a No Sudden Move nem lóg ki színes filmográfiájából.

Pixelzombik és külpolitika – Resident Evil: Infinite Darkness / A kaptár: Végtelen sötétség

A gyakorlottabb nézőnek vélhetőleg már nem kell bemutatni a Resident Evil-franchise-t, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem kevesebb, mint hat részből álló filmszériát kapott, eddig mindet a hollywoodi „A-listás B-filmek” királya, Paul W. S. Anderson (többek között Aliens vs. Predator, Mortal Kombat, Event Horizon-Halálhajó) írásában-rendezésében, és feleségével, Milla Jovovich-csal a főszerepben. A most Netflixre dobott sorozatért azonban már nem ő felel, ami lehetne jó és rossz is – de végül inkább rossz lesz.

Szürke az özvegy – Cate Shortland: Black Widow / Fekete Özvegy

Az MCU huszonnegyedik filmje Cate Shortland (Berlin Syndrome) rendezésében, egyúttal a második női főszereplős Marvel-szuperhősfilm tesz némi igyekezetet azért, hogy kissé eltérjen az eddig látott MCU-toposzoktól és közhelyektől, de végsősoron ugyanazt kapjuk, mint bármelyik tetszőleges Marvel-mozitól és a nem lesz több a film, mint egy egyébként népszerű főhős monetizálására tett (a jelek szerint sikeres) kísérlet.

A gyilkos jég támadása – Jonathan Hensleigh: The Ice Road / Jeges pokol

A jégutak szó szerint jégből vannak: olyan útvonalak, amiket ritkán használnak, és akkor is muszájból, főleg marcona kaminosok, akik vállalják, hogy életük kockáztatásával is végigdübörögnek több tonnás teherautóikkal a néhánytíz centis vastagságú befagyott folyókon. Ez az egészsége megőrzése érdekében senkinek nem javallott, ahogyan a Jeges pokol című film megnézése sem.