Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

Vendetta a tárgyalóteremben – Marco Bellocchio: Il traditore / Az első áruló

1986 fordulópont volt a szicíliai maffia történetében: Tommaso Buscetta vallomásának és Giovanni Falcone vizsgálóbíró nyomozásának köszönhetően több száz tagját ítélték el. Az úgynevezett maxiper (maxiprocesso) kapcsán többnyire a bíró alakját emelik ki, Marco Bellochio viszont az omertát megszegő maffiózó portréját rajzolja meg új filmjében.

Párhuzamos valóságok – Radu Jude: Tipografic majuscul

Radu Jude legújabb filmje ismét a történelem elmesélhetetlenségét tematizálja úgy, hogy közben mégis sokat mesél a kommunista Románia mindennapjairól. A Tipografic majuscul a héten a Berlini Filmfesztiválra látogatott, de már a hazai mozikban is debütált.

Felhígított tanmese egy CGI-kutyáról – Chris Sanders: The Call of the Wild / A vadon hívó szava

A vadon szava című klasszikus idei filmadaptációja egy kedves és szórakoztató családi mozi lehetett volna ösztönökről, tiszteletről, a természet és az állatok szeretetéről, alkalmat adva a szülőknek néhány „azok a régi szép idők”-típusú mondat elpufogtatására a maradék popcorn mellett. Nosztalgikus időutazás helyett azonban egy Hallmark-kalandfilmek esztétikáját idéző giccsözön zúdul a néző nyakába, melynek során két óráig bámulhatja, ahogy különböző színészek erősen mesterkélt díszletek között egy gigantikus CGI-kutya után szaladgálnak, minden lehetőséget megragadva egy-két jól bevált életbölcsesség megosztására. Jack London mindeközben forog a sírjában, az adaptációból teljesen kihagyott őslakos indiánokkal, és mindenféle sötét északi fickókkal együtt.

Még a Lost is ijesztőbb – Jeff Wadlow: Fantasy Island / A vágyak szigete

Mit kapunk, ha összegyúrunk egy majdnem elfeledett, 70-es évekbeli, nem túl izgalmas amerikai tévésorozatot a Lost csodaszigetével, túl tágan megfogalmazott válaszaival, és egy fejvakargatóan rosszul megírt, másodkategóriás horrorkomédiával, az egészet pedig nyakon öntjük egy adag valóságshow-szereplő mélységű, de szebb arcú karakterrel? A válasz természetesen: A vágyak szigete, 2020.

Bársonyba öltözött okkersárga klasszikus – Autumn de Wilde: Emma.

Egy egyszerűbb korszak elsuttogott, elbaltázott szerelmi vallomásai és egy csacska hősnő színesre festett világa; rengeteg virág és egy kosárba csomagolt lúd, mint bocsánatkérés – felszínen erre lehet számítani a Jane Austen Emma című regényének legújabb reinkarnációjától, de ahogyan az angol szerelemnél lenni szokás, ez a film is rejt apró meglepetéseket.

Ho! Ha! – Lulu Wang: The Farewell / A búcsú

Érzékeny dráma, ropogós nevetés, nagy szeretettel megrajzolt szereplők, társadalomkritika – A búcsú finoman egyensúlyoz ellentétek határvonalán, és olvaszt magába felejthetetlen figurákat és jeleneteket.