Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

A bosszú pasztellszínű angyala – Emerald Fennell: Promising Young Woman / Ígéretes fiatal nő

Az Ígéretes fiatal nő főhőse esténként járni sem tudó részegnek adja ki magát, hogy móresre taníthassa az őt felkaroló és állapotát kihasználni készülő férfiakat. Emerald Fennell rendezői debütálása hasonlóan veri át a nézőket, bár ez esetben cseppet sem bánjuk: előzetesen tipikus rape and revenge sztorinak adja ki magát, miközben élvezettel forgatja ki a műfaji elvárásokat.

Ketten az úton – Paul Greengrass: News of the World / A kapitány küldetése

Joggal hihetnénk, hogy Paul Greengrass és a western találkozása figyelemreméltó mozit szül, ám sajnos mégsem így történt. A direktor ezúttal odahagyja védjegyévé vált dokumentarista stíluseszközeit, ami kényszerű, de logikus lépés – csakhogy az igazi probléma az, hogy szemlátomást nem is tud fogást találni a veretes műfajon.

A víz bűvöletében – Christian Petzold: Undine

Az Undine egy valószerűtlen találkozás és tragikus szerelem története a valóság és a fantázia határán, a cselekmény előrehaladtával egyre inkább az utóbbi felé elmozdulva. Erőteljes, víz uralta tematikája miatt könnyű A víz érintésére asszociálni róla, de annál azért sokkal jobb.

Üzenet a palackból – Steve McQueen: Small Axe / Kis fejsze

A Kis fejsze Nagy-Britannia ’60-as évektől ’80-as évekig tartó, vakfoltokkal teli fekete történelmét veszi górcső alá: egyszerre történelmi lecke, már-már dokumentarista hitelességű nemzedéki közérzetfilm és méltóságteljes főhajtás a Karibi-térségből Angliába bevándorlók előtt.

Mese az élet apró örömeiről és nagy fájdalmairól – Pete Docter, Kemp Powers: Soul / Lelki ismeretek

A Soul – vagy magyarul Lelki ismeretek – végre egy olyan film, aminek nem kínos a fordítása, és tényleg arról szól, ami: azon Pixar-művek sorába illeszkedik, amelyek a látható világon kívüli lelki folyamatok, illetve a túlvilág kérdéskörét járják körül, akárcsak az Agymanók, a Coco vagy az Előre. Az Agymanókkal ráadásul a rendezője is közös (Pete Docter), a Cocóval rokonítja a zene mint narratív elem beemelése, az Előre történetével pedig az apa-fiú kapcsolat tematika mentén állítható párhuzamba.