Dátum szerint Népszerűség szerint

A fikció felszabadít – Interjú Visky Ábellel, a Mesék a zárkából rendezőjével

Visky Ábel első egészestés dokumentumfilmjében egyszerre két nagyon érzékeny szereplőkategóriával dolgozott: börtönbüntetésüket töltőkkel és hátrahagyott gyerekeikkel. Arra volt kíváncsi, hogy a mese és a film nyelve közelebb hozhatja-e egymáshoz a szétszakított családtagokat. A Mesék a zárkából a biarritzi FIPADOC és a torontói HotDocs után a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) is bemutatkozik, a Kolozsvárról indult filmrendező ennek kapcsán beszélt arról, hogy hogyan jutott el a merész koncepciótól a kész filmig.

Az orosz Truman show – Ilja Andrejevics Krzanovszkij, Jekatyerina Oertel: DAU. Natasha

Megszoktuk, hogy a TIFF-en furcsa, merész, felkavaró, nyugtalanító filmekkel is találkozhatunk. A DAU. Natasha is ilyen: merész a naturalizmusa, felkavaróak és nyugtalanítóak a kameramozgásai, mellbeverő a film utolsó fejezete – mégis maradhat bennünk egy erős „mi a fene volt ez?” érzés. A rejtély kulcsa talán az, hogy ezt a filmet nem is filmként kell nézni.

A ruha eszi az embert – Quentin Dupieux: Le daim / Deerskin

Mióta ország-világ látta Quentin Dupieux 2010-es Rubber című őrületét, amelyben egy gumikerék gurul neki az amerikai sivatagnak gyilkolászni, a fesztiválok közönsége előszeretettel fizet be az elektronikus zenészből videoklip-rendezővé, majd az abszurddal és mozis műfajokkal vadul zsongőrködő jétékfilmessé vált francia összművész ámokfutásaira.

Hadd visszhangzzék – Rúnar Rúnarsson: Bergmál / Echo

Az egymáshoz egyáltalán nem vagy egy tágabb kontextusban is csupán alig kapcsolódó, iszonyú rövidre vágott, statikusan fényképezett jelenetek sorjázása a visszatérés reménye nélkül, hozzá nem értő kezekben kockázatos vállalkozás lenne. Rúnar Rúnarsson viszont nagyon is tudja, mitől döglik az izlandi légy.