Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

Hasmars – Brian De Palma: Mission to Mars / A Mars mentőakció

A klasszikus asztronauta-film már születése óta a science-fiction műfaj mostohagyermekének számít: a formatervezésre érdemtelen alufólia-szkafandereikben ólomléptekkel tébláboló, kisképernyős arcú űrhajósok, akik számára egy alsónemű-csere is komoly logisztikai feladatot jelent nem sok eséllyel szállhatnak harcba a lézermeghajtású Skywalkerek és Flash Gordonok kozmikus héroszaival a mozinézők kegyeiért.

Haza és hasadás – Roland Emmerich: The Patriot / A hazafi

Félelemmel vegyes kíváncsisággal ültem be a moziba, mértékadó baráti forrásaim ugyanis „az idei év Postásának" nevezték a filmet, és ez az összehasonlítás (Kevin Costner alulmúlhatatlan tavalyi munkája mint negatív mérce) feltétlen tiszteletet ébresztett bennem.

Héja-nász – Diane Kurys: Les enfants du siécle / Az évszázad gyermekei

George Sand, a francia romantika botrányos életű írónőjének szerelmi kalandjai nemcsak a korabeli Párizs irodalmi világa számára jelentettek hálás témát. A filmművészet Sand románcait (így például az egyik leghíresebbet, a Chopinnel valót) többnyire már feldolgozta, csupán idő kérdése volt az írónő és Alfréd de Musset kapcsolatának a megfilmesítése. Ez alkalommal éppen egy francia rendező(nő) érezte úgy, hogy törlesztenie kell a szakma eme adósságát.

A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.

Kockás ing és öltöny – Christopher Nolan: Memento / Mementó

Jóképű fickó drága öltönyben. Nyomoz felesége gyilkosai után. Öltönyét levetve testén írást fedez fel. Testén üzenet, melyet neki napjában többször is olvasnia kell, hogy észben tarthassa, meddig jutott magánnyomozásában. Arcán sebhely, amit a néző próbál kideríteni, honnan is származik.

Néma múzsa – beszédes rajongó – Kömlödi Ferenc: Az amerikai némafilm (Magyar filmintézet. Budapest, 1999)

A bőségesnek és következetesnek kis jóindulattal sem nevezhető magyar filmes szakkönyvkiadás tavaly őszi meglepetése Kömlődi Ferencnek az amerikai némafilm történetéről írt kötete volt. Az inkább a technokultúra egyik hazai apostolaként számon tartott szerző (Fénykatedrális – Technokultúra 2001 című kötete szűk fél évvel ezelőtt jelent meg) az „amerikai néma múzsa" történetét még pár évvel ezelőtt írta meg, és ha a centenáriumot le is késte, az ezredfordulóra még épp időben érkezett a kötet.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)