Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

101, 102, 103? – Kevin Lima: 102 Dalmatians / 102 kiskutya

Úgy tűnik 2000 a sikeres filmek ötlettelen folytatásának éve. A Nutty Professor 2. és a Book of Shadows: Blair Witch 2. című produkciókhoz hasonlóan a 102 kiskutya is kizárólag azért készült el, mert a 101 kiskutya kasszasiker volt. A Walt Disney vetett egy pillantást az 1996-os bevételekre, és az ott látottak (130 millió dollár) elegendő érvnek bizonyultak a folytatás elkészítéséhez.

Lassan jársz, tovább érsz – M. Night Shyamalan: Unbreakable / A sebezhetetlen

A hatodik érzék váratlan és világraszóló sikere után magától értetődő várakozás előzte meg az indiai származású filmrendező, M. Night Shyamalan legújabb filmjét, a Sebezhetetelent. A rendező a kitaposott ösvényről most sem lépett le – új filmje a már jól bevált sémát követi mind a képi világban, mind pedig dramaturgiai építkezésben.

Az érzelmek foglyai – Lars von Trier: Dancer in the dark / Táncos a sötétben

Kevesen hitték volna egy évvel ezelőtt, hogy Cannes-ban Arany Pálmát lehet nyerni egy musicallel. Talán egyedül a különc Lars von Trier (aki visszautasítva a felajánlott luxusszállodákat, az említett fesztiválra saját lakókocsijával ment) mosolygott volna ravaszul a felvetésre. Ő ugyanis egy ilyen filmmel a tarsolyában érkezett tavaly májusban a francia tengerpartra.

A teremtés maradéka – Bobby Farrelly-Peter Farrelly: Me, Myself & Irene / Én és én meg az Irén

Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.

Hogyan ne kérjük meg egy lány kezét – Jay Roach: Meet the Parents / Apádra ütök

Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.

Klón-krónika – Roger Spottiswoode: The 6th Day / A hatodik napon

Ha végigtekintünk Arnold Schwarzenegger életművén, elsőként az egykori Halálosztó domesztikálódása szembetűnő: az út melynek során a Vasember filmről filmre egyre szelídebbé, üldözőből üldözötté, a házi tűzhelyek védelmezőjévé vált. Legújabb filmjében, a Hatodik napon-ban, a True Lies-ból vagy a Total Recall-ból már megismert karaktert hozza, a gondos apuka figuráját, aki ha a helyzet úgy alakul, a családi béke megőrzése érdekében akár az ellennel is szembeszáll.

Trágárságtól szaglik – Keenen Ivory Wayans: Scary Movie / Horrorra akadva

A 90-es évek derekától a mainstreambe behatoló és ott máig virágzó trendet elindító, az öncélú gusztustalanságot és az ordenáré humort fókuszba emelő korcs mozgókép-mutációk sorozattermelésének korában semmi meglepő sincs abban, ha egy hitvány hatásmechanizmussal és olcsó eszközökkel dolgozó mű siker, mégpedig nagy siker lesz. A multiplexekben az első sorokba tolakodott a pucér, kendőzetlen ízléstelenség: tünetértékű, hogy az olyan, a legnagyobb jóindulattal is minimum selejtesnek minősíthető mozik, mint amilyen a Bölcsek kövére 2., az Agyatlan apartman vagy a Hangyák a gatyában kasszasikerek lehettek.