Dátum szerint Népszerűség szerint

Játszd újra, Zack! – Zack Snyder's Justice League / Zack Snyder: Az Igazság Ligája

Nem sok alkotó – főleg a hírhedten kompetitív hollywoodi közegben – kap egy szó szerinti második esélyt ugyanannak a filmnek az elkészítésére. Zack Snydernek ez összejött Az Igazság Ligájával, legfőképpen a rajongóknak köszönhetően, akik olyan kitartással követelték, hogy láthassák az író-rendező saját vízióját a 2017-es, a gyártó stúdió által érezhetően szétvágott és „közönségbarátabbá” tett változata után, hogy végül a Warner Brothers beadta a derekát, és példátlan módon visszaadta a gyeplőt Snyder kezébe.

Melengető és fojtogató ölelés – Mona Fastvold: The World to Come

Mona Fastvold norvég rendező filmjének szinopszisa alapján könnyű arra következtetni, hogy a Céline Sciamma rendezte Portré a lángoló fiatal lányról nemzetközi sikerére alapozva próbálja meglovagolni a fojtott hangulatú, előző századok valamelyikében játszodó leszbikus melodráma műfaját (már ha beszélhetünk ilyenről). Bár a történet és az mögötte rejlő morális probléma nagy vonalakban ugyanaz, Fastvold szerzőisége szinte pofoncsapásként éri a fölényesen legyintő nézőt. Kelly Reichardt és Wim Wenders stílusát idéző minimalizmussal, lebilicselő lassúsággal építi fel két feleség egymás iránti szerelmét, miközben a házasság intézményével együtt demitizálja a vadnyugatot is.

Hideglelős zoomszeánsz – Rob Savage: Host / Az utolsó rítus

A pár éve még ismeretlen Zoom applikáció alkalmazása a szociális távolságtartás korában szinte napi szintűvé vált, a videó- és biztonsági kamerák, egyéb beszélgetős programok után pedig nem meglepő módon a telekonferenciában is meglátta a horrorfilmhez való alapot egy kevés pénzből dolgozó filmes.

Mesterségem címere: Zamunda királya – Craig Brewer: Coming 2 America / Amerikába jöttem 2.

Ha egy film jó, miért rontják el egy senki által nem kért folytatással? – teszik fel a kérdést az Amerikába jöttem 2-ben, ami csak akkor lenne nyilvánvalóbb kiszólás a nézőkhöz, ha még kacsintanának is mellé. Hiába próbálnak ezzel elébe menni a kritikáknak, nem ússzák meg annak megindoklását, hogy mennyi létjogosultsága van egy 1988-as klasszikus folytatásának a nosztalgián kívül.