Dátum szerint Népszerűség szerint

Gyarmatosítás hófehéren és halványfeketén – Jean-Jacques Annaud: Fekete-fehér színesben / La victorie en chantant (Noirs et blancs en couleur), 1976

Talán ismeretes mindenki számára az a szakállas vicc, amikor a „hős partizánok” és a „gaz fasiszták” egy kis erdőért napi szinten folytatnak ádáz küzdelmet. A poén csattanójában a felbukkanó erdész számolja fel az ezzel jelentéktelenné váló csetepatét. Jean-Jacques Annaud rendezői debütje nagyjából erre a fabulára fűzi fel az afrikai gyarmatokon játszódó első világháborús szatíráját. Bemutatkozása rögtön Oscart érdemelt, a nevező országnak pedig azóta ez a film az egyetlen szobrocskája.

Örmények Gyergyóban

A tavaly berobbanó koronavírus-járvány sajnálatos módon számos kulturális projekt létrejöttét akadályozta meg. Majdnem erre a sorsra jutott a Kalamár Gáspár-Gábor által jegyzett Örmények Gyergyóban című dokumentumfilm is, ami az eredeti elgondolás szerint a székelyföldi örmény közösségek bemutatására vállalkozott volna. A pandémia azonban felülírta ezt az átfogóbb elképzelést, nem rendezték meg a tavalyi év során azokat a kulturális eseményeket és családi találkozókat, ahol forgatni lehetett volna, ezért az értékrendjében, mentalitásában a többi székelyföldi örmény közösséghez nagyban hasonlító gyergyói örmény közösség bemutatására szorítkozik a film.

Kihúzod? – M. Tóth Géza: Matches

A Matches (Gyufák) egy precízen összerakott, csupa mosoly film az Oscar-díjas Maestro rendezőjétől, a mindenkori gyermeki lélekről és gondolkodásról, félelmekről és vágyakról, a mindebből fakadó, de a felnőtti világon is átszűrt humorral.

Álomgyár, másképp – A kamu- és pszeudofilmfesztiválok világa

A filmfesztiválok évről évre gombamód szaporodnak Az aspiráns filmkészítők szintúgy. Ebbe a képletbe szorították be magukat a kamu- és pszeudofilmfesztiválok, amelyek a pályakezdő filmesek nagyívű álmait kihasználva tesznek szert szégyenteljes profitra. Ebben a cikkben ezeket a „rosszakaró” fesztiválokat mutatjuk be: azt, hogy miként ismerhetjük fel őket és ezáltal hogyan védekezhetünk ellenük.

„Építőmunka volt, amelyet igyekeztem elvégezni a legjobb tudásom szerint” – Interjú Pethő Ágnessel, a Sapientia – EMTE filmszakának professzorával

Pethő Ágnes professzor 2020 őszén, 17 év után leköszönt a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Média Tanszékének éléről. A volt tanszékvezető, a filmművészet, fotóművészet, média szak curriculumának kidolgozója, a kolozsvári „intermedialitás-iskola” kiépítője interjúnkban a képzés alakulása mellett arról is mesél, hogy hogyan lehetett filmes műveltséget szerezni az 1980-as évek Romániájában, hogy miért tartja fontosnak a filmtörténetet, filmelméletet azok esetében is, akik nem elméleti szakemberek lesznek, hogy miért korszerű ma is Godard, és hogy kiket tart hiteles, érdekes alkotóknak a fiatalabb kortársak közül.