Kritika
Dátum szerint Népszerűség szerint

Gelman-kommentár, ahogyan mesteremberek előadják Jeles András betanításában – Jeles András: Álombrigád (1983)

Aligha van olyan filmje a ’80-as évek „új érzékenységének”, amely annyira harsányan viselné azokat a neo-avantgárd jegyeket, mint Jeles András Álombrigádja (1983).  A termelési darabot eljátszani készülő brigád széteső képfolyama és narratívája ugyan rokonának tűnik az egyidős Jégkrémbalett-tel (1984) és a Kutya éji dalával (1983), mégis – talán betiltása okán – kívülre került ebből a „szériából”. Jeles harsány formalizmusát rendszerkritikára használta, művét emiatt hét évre dobozba zárták. A bemutatóig többen ellesték és kiforralták fogásait.

Ó, testvér, merre visz az utad? – Vince Gilligan: El Camino: A Breaking Bad Movie

Jó hat éve, az eredeti sorozat befejező része óta lógott a levegőben a Breaking Bad további sorsa – bár nem azért, mert az epizód egy Sopranos-féle clifhangerrel ért volna véget. Viszont az utolsó évadot követően elég hamar elindultak a pletykák a lehetséges spin-offokról (Better call Saul) és különböző lehetséges filmekről, míg aztán a közelmúltban, különösebb hype nélkül elkezdtek felbukkanni a filmhez tartozó első trailerek. A Better call Saul után az El Caminóra keresztelt nagyjátékfilmes sorozatzáró (folytató) azóta pedig már bőven streamelhető is a Netflixen.

Ez nem az a sötétség, aminek úrnő kéne – Joachim Rønning: Maleficent: Mistress of Evil / Demóna: A sötétség úrnője

Bár az első rész sem fordította ki a helyéről az univerzumot, megvoltak a maga pozitívumai, amely elsősorban Demóna rendhagyó karakterrajzában mutatkozott meg. Másodjára a Disney már nem volt képes arra, hogy az egyediséget vigye tovább, és inkább a biztonságos giccsbe, a pazar látványba és a Angelina Jolie karizmájába fojtotta a folytatást. Teljesen kikapcsolt aggyal viszont egész ártalmatlanul, sőt, helyenként szórakoztatóan tud átsuhanni az emberen a film, ám mély nyomot nem hagy.