Dátum szerint Népszerűség szerint

A személyes tárgyilagosság művészete – Román újságírók a filmkritikáról

Vezető napi-, heti- és havilapokban publikáló román szerzők, újságírók, a főváros tizenegy legfoglalkoztatottabb kritikusa, krónikása válaszolt írásban az Observator cultural körkérdéseire, megrajzolva a román filmkritika jelenlegi helyzetének térképét. A bukaresti kulturális hetilap szerkesztői Merre tartasz, filmkritika? cím alatt, a 2000. augusztus 22-28-i számban foglalták össze a válaszokat. A Filmtett ezekből a kérdésekből és válaszokból közöl válogatást.

2000. október 15.

A román független film önjelölt úttörői – Beszélgetés egy kolozsvári játékfilm készülése kapcsán

Néhány magabiztos fiatal filmgyártásba kezdett Kolozsvár egyik külvárosában, a Monostoron. A több mint másfél órásra tervezett Cartier (Külváros) című játékfilmet Gelu Radu, fizika szakos egyetemista rendezi, akinek ez lesz az első filmes munkája. A nagy feladatba négy barátjával együtt vágott bele, akikkel a román független film megalapításának nehéz útját szeretné bejárni.

Képtelen forgatókönyvek alapján – Kenneth Branagh filmes Shakespeare-adaptációi

„Föltartóztatni nem lehet a mozi fejlődését, én hát azt hiszem, hogy előbb-utóbb a színházak fogják kivetni a mozit. Úgy képzelem, hogy például a felvonásközöket mozgófénykép-előadással töltenék be, a függöny helyén egy vetítővásznat alkalmaznak, s míg a színpadot berendezik: a közönség mozgófényképeket láthat" – így vélekedett a színház és a film kapcsolatáról egy nagyváradi színész a századelőn. Shakespeare-darabból már a mozi megszületésekor mozgókép készült. A Filmtett összeállítása a színpad és a film tárgyairól, a két művészet kölcsönhatásáról szól.

A színház mágikus tárgyai – Beszélgetés Tompa Gábor rendezővel

Nekem valójában a filmrendezés is éppen úgy szakmám, hiszen a bukaresti színház- és filmrendezői szakot végeztem el, és becsületesen végigküzdöttem magam a filmművészeti főiskola elméleti és gyakorlati tantárgyain is. '80-81-ben két kísérleti évfolyamon összekötötték a színház-, film- és tévérendezést, de a harmadik év végén kiderült, hogy utolsó évesen szinte képtelenség előadást is, és negyedórás játékfilmet is rendezni, így hát választani lehetett, ki melyik szakon szeretne államvizsgázni.

„Azt mondják, a moziban nagyobb sikereim lennének” – A századelő színészei, mozi- és színházigazgatói a mozgóképről

Nagyváradon 1911-ben a Nagyváradi Napló című napilap egyik újságírója levelet intézett a nagyváradi Szigligeti Színház művészeihez, valamint az Uránia és a Vigadó mozik igazgatóihoz, melyben felkérte őket, hogy írásban közöljék, hogyan is látják a mozi és a színház egymáshoz való viszonyát. A válaszok a „Színház és mozi" című cikkben jelentek meg, 1911. december 24-én.

Az utolsó nindzsa – Tom Dey: Shanghai Noon / Új csapás

A Hollywoodban jó ideje dívó műfajkeverési hisztéria ritkán szül fogyasztható darabokat. A különböző zsánerek összebékítését célzó, kényszer szülte divat áramán születő hibridek java hitvány fércmű, vaskos melléfogás. Ez persze nem akadálya annak, hogy ne próbálkozzanak újra és újra a rendezők: az eredetiség utáni hajszában a paródia mellett még a műfajkeverés tűnik a leginkább járható (egér)útnak.

A nyurga, a zömök, a vigyorgó és a kába – Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).

Hatás-zavar – Dominic Sena: Gone in Sixty Seconds / Tolvajtempó

Tolvajtempó – a magyar fordítás véletlenül a film meghatározó stílusjegyére, egyszersmind a gyengéjére tapintott: a tempó. Ami az akciófilm akciódús eseményeihez igazodva gyors, pörgő, sőt ezúttal túlpörög önmagán. A képek – különösen a ritmust mintegy kijelölő kezdőképek – akár egy optikus szaküzlet elrettentő szemléltető eszközei is lehetnének, szemizmokat betegítően, követhetetlenül felgyorsítottak.

Elszállt egy hajó a szélben… – Wolfgang Petersen: The Perfect Storm / Viharzóna

Hollywood mindig is szívesen hívta ki csatára a természet erőit: vulkánokat, vízözönöket, szélviharokat. A pusztítás grandiozitásával ezekben a filmekben csak az emberi kitartás és ellenállás nagyszerűsége volt összemérhető. Ha egy eszement terrorista akarja megsemmisíteni az Egyesült Államokat, az politikailag nem mindig volt korrekten tálalható. Egy meteorit vagy egy tornádó azonban nem törődik az ideológiai elkötelezettségekkel, ráadásul sokkal végzetszerűbb és elemibb csapásokat képest végrehajtani – mind a műteremben és a trükklaborban, mind a való életben.