Dátum szerint Népszerűség szerint

A játékosság kulcsfogalom – Beszélgetés Meskó Zsolt producer-rendezővel

Producerek: hatalmas limuzinokon suhanó, szivarozó emberek, akik óriási pénzeket öntenek a filmgyártásba? A fiatal, most startoló producer-generáció képviselője éppen róluk, a producerekről alkotott tévhiteket pontosítja. El tudják-e fogadni a rendezők alkotótársként a producert? Hogyan lehet újra jelentéssel megtölteni a nagyjátékfilmek előtt vetített magyar kisjátékfilm fogalmát, amely viszonylag kis költségvetéssel elkészíthető, nézettsége pedig garantált, ezért magának a magyar filmnek lehet az előreklámja? Meskó Zsolt rendező-producerrel Budapesten beszélgettünk.

Bevezetés a videoklipbe való bevezetéshez

Azt hiszem, egy értelmezési vagy leírási kísérlet számára soha nem az érdekes, mi is az a fókuszba vett valami, hanem inkább az, mivé válhat. Viszont az, mivé válhat, az nem megtudható, mert a kép, amit kivetítünk, az a jelenből extrapolál. A helyzet tehát reménytelen.

Veni, vidi, vici avagy a „manea” esete a román könnyűzenével – Videoklipek a román Atomic könnyűzenei adón

Ha van román könnyűzene – márpedig van, ez kétségtelen – akkor kell lennie egy olyan román televízióadónak, amely az illető könnyűzene hivatalos fóruma. Megszületett tehát az Atomic adó, amely napi 24 órában nyomatja a többnyire román kommersz zenei végtermékeket. De mit is fed pontosan a „román könnyűzene” kifejezés?

Refrén, ismétlések, rövid, lazán összefűzött epizódok – Zene és kép összjátéka Martina McBride Independence Day című videoklipjében*

Megoldatlan stilisztikai probléma a videoklipek narratívaalkotásának műfaji besorolása. Ezek az audiovizuális rövidfilmek eltávolodnak a valós időben folyó események közvetlen ábrázolásától. Megsokszorozódnak és összekuszálódnak a képi közlés pályái, megszűnik a színháznál és mozinál még meglevő – nézőt és látványt egyesítő – közös tér és szereplők, illetve szerepek viszonylagos stabilitása. A játékban szereplő jelek és helyzetek fellazulnak, mindig történik valami, ami leköti figyelmünket, de végső soron nem történik semmi.

Az Ördög a részletekben rejlik – Harold Ramis: Bedazzled / A bájkeverő

Stanley Donen 1967-es Bájkeverő című filmje ezredvégi feminista szempontból értelmeződött újjá a vásznon, éspedig a „cherchez la femme” elvének alapján. Szegény földi halandót - a politikai korrektség elvárásait követve - nőstényördög kísérti, méghozzá nem is akárki, hanem egy igazi Esteé Lauder-modell (állítása szerint színésznő): Elizabeth Hurley.

Filmet álmodni – Robert Zemeckis: Cast Away / Számkivetett

Tom Hanks szerepet álmodott magának: repülőgép-szerencsétlenség túlélőjeként látta magát, majd egy civilizációtól elvágott talpalatnyi szigetdarab egyetlen kényszerű lakójaként tűnt fel az álom folytatásában. Miután felébredt és egy jó nagyot nyújtózott, tekintete a vitrinben feszítő két aranyszoborra esett. Ebben a pillanatban rémleni kezdett, hogy ő valójában nem más, mint a világ legjobban kereső és legbefolyásosabb színésze, Spielberg puszipajtása (kell-e ennél több?), s mint ilyen még az álmait is komolyan veheti. És mit ad Isten, olyannyira komolyan is vette, hogy film lett a dologból. Na persze, a nagy álom érdekében még neki is áldoznia kellett, ami ez esetben fizikuma látványos átformálását jelentette. (Hízni és fogyni - ámulatot parancsoló színészi teljesítmény Hollywoodban).