Dátum szerint Népszerűség szerint

Lehetséges-e filmes kubizmus? – A kubizmus megvalósulási lehetőségei Peter Greenaway Számokba fojtva és Zoo című filmjének néhány beállításában

Festészeti intertextusokról, egyáltalán bármiféle társművészeti kapcsolódási pontról beszélni Peter Greenaway filmjei kapcsán nyilvánvaló dolognak tűnik. Éppen ezért nem lenne kívánatos bővíteni a meglévő katalógusok rendszerét egy továbbival, nevezetesen azon festmények katalógusával, melyek „Greenaway filmjeiben megjelennek”. Puszta filológiai bravúron túlmenő módszereket kellene tehát találnunk ahhoz, hogy festészet és film sokat vitatott témájához új szempontokkal szolgálhassunk. Annál is inkább, mert a Greenaway filmekben idézett festmények sokszor oly módon íródnak tovább, használódnak fel, hogy már nem is minden esetben egy-egy kép pandanját, hanem annak csupán reminiszcenciáját véljük tetten érni.

Technikás történetmondó – Beszélgetés Nae Caranfil rendezővel

Első filmjét először túl keménynek találta a cenzúra, aztán 1989 után ugyanazon illetékesek több vért kértek volna bele. Az európai és az amerikai mozi csatájában az előbbi veszít, mert kigolyózta forgatókönyvíróit – állítja Nae Caranfil, feszes forgatókönyvek és kisakkozott filmek alkotója, kinek karrierje a ’90-es évek román filmgyártásában ritka kivétel.

Apokalipszis, kicsit később

(Nocce, nocce, kedves közönség, az agy éjjeli és néma álma ez.) Hangzós mondatokkal kéne úgy tennem, mintha mesélnék; bár ha nem tennék, akkor is úgy tűnne. A történet mindenképpen – és ezt leszögezhetem – igaz. Igaz, ez nem fontos.

Az aranypálma-recept – Nanni Moretti: A fiú szobája / La stanza del figlio

Kockázatok és mellékhatások nélküli, a biztonsági zónát mindig fegyelmezetten betartó, kimért, kiszámított film lett az 54. Cannes-i fesztivál nagy nyertese. Nanni Moretti alkotása az utóbbi évek legelőreláthatóbb aranypálmáját kapta, a Libération, a legnívósabb filmkritikákat közlő francia napilap mar két nappal a díjkiosztás előtt hibátlanul bemondta a fődíjat és a színészi teljesítményüket díjazottak nevét.

A visszatérő hollywoodi „mesterember”: Ridley Scott

Megsaccolni sem lehet, hányan töprengtek (filmkészítők, producerek, stúdióvezetők, kritikusok, laikusok) már azon, hogy mi a titka az amerikai filmek sikereinek. Mi vonz több millió embert a világ minden táján a mozikba, ha meglátják a plakátokon az unalomig ismert tengerentúli filmesek neveit, Mel Gibsontól Julia Robertsen át Steven Spielbergig. A recept összetevőit persze nem nehéz beazonosítani, mint ahogy az egyik kötőanyagot sem, jelesül minden jó alkotás alapját: a pénzt. Az e mögött álló félelmetes rutinériáról, a kikísérletezett és többnyire magas hatásfokkal működő klisékről, szabályszerűségekről illetve az ezeket működtető „mesteremberekről” már kevesebb szó esik. Most épp egy ilyen ízig-vérig mesterembert kívánunk bemutatni, aki alig két éve tért vissza az „élvonalba”.

Fekete alakok, sötét háttér előtt – A horror története 2/1.

Kevés műfaj van a filmművészetben, mely akkora örökséget és oly kiterjedt családfát mondhat magának, mint a leglenézettebbek közé tartozó horror; a pornó mellett nincs még egy zsáner, amely ennyire megvetett lenne, ugyanakkor kevés olyan akad, mely ennyi rajongóval bírna: a mozitörténet legalantasabbnak bélyegzett műfaja egyben a legnépszerűbbek egyike is.

A rémület jegyében – Cahiers du Cinéma, 2001/július–augusztus

Végre itt új Cahiers du Cinéma. Ugyanis az ötvenéves születésnap és a Cannes-i Filmfesztivál annyira megzavarta a lapszámok megjelenését, hogy a májusi szám óta ez a legújabb, ez is lapzártánk előtt néhány perccel jelent meg. A rémület jegye persze nem a lapszám születését határozta meg (bár mit tudhat erről egy egyszerű olvasó), hanem azokat az alkotókat (alkotásokat), akikről a törzsanyag szól.

Discovery Side-Show – Képernyőszél-jegyzetek

Mit nem szabad tennünk, ha egy lángokban álló felhőkarcoló tizenegyedik emeletén rekedünk, miképpen lehet megállapítani egy saskeselyű nemét, mire kell figyelnünk, ha netán éppen Új-Kaledóniába szervezünk kirándulást, kihez kell fordulnunk, ha bassethoundunknak gennyes a füle, milyen ellenmérget kell bevetnünk, ha a Sonora sivatagban kéthetes kislányunkat skorpió csípte meg – avagy hogyan lehet túlélni a mértéktelen Discovery-nézést.

Mikrokozmosz – Claude Nuridsany – Marie Pérennou: Microcosmos: Le peuple de l'herbe / Mikrokozmosz – Füvek népe

A levéltetvekre lesből támadó katicabogár manőverei, a teljes testükkel hosszan összetapadó csigák porcelánérzékenységű násza, a prédáját rutinos lábmozgással selyemgúzsba csomagoló pók mindennapi rítusa, a szecessziós színpompával parádézó hernyók táncritmusú araszolása – nehezen magyarázható meg, miért kötik le folyamatosan a néző figyelmét ezek az apró gesztusok.