Dátum szerint Népszerűség szerint

Egerek és emberek – Hollywoodi egérlabirintus

Az animációs film első hatvan évében még könnyedén meg lehetett különböztetni a különféle rajzfilmstúdiók műveit. Mára minden moziba kerülő amerikai termék uniformizált: a legendás Disney-por vastagon belepte a hollywoodi tájképet.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)

Kis plüss-macsó – Jun Falkenstein: The Tigger Movie / Tigris színre lép

A családi breviárium tanúbizonysága szerint Milne hatéves kisfia játékállatairól mintázta 1925-ben induló folytatásos mesenovella-sorozata, a Micimackó figuráit: a nevekre nem sok képzelőerőt pazarolt, csupán csipetnyi szójátékokkal árnyalta a fajmegnevezést (egyetlen kivételt a főhős jelenti, aki Róbert Gida kedvenc állatkerti medvéjéről kapta egyedülálló keresztnevét), annál több gondot fordított a kisállatok karakterének megformálására.

Csetlő-botló sztársirámok – Roger Michell: Notting Hill / Sztárom a párom

A minél magasabb nézettségi indexekre törekvő hollywoodi filmkészítés az utóbbi években bevált, ebben a formában nem túl eredeti receptjét hasznosítja filmünk. A néző, azaz a kliens, az ügyfél megfogásának, moziba csábításának mindenkori eszköze a figyelemfelkeltő újszerűséggel való kecsegtetés. Ennek tipikus módszere a meglévő séma-készletre való hagyatkozáson túl egyes klisék megbolygatása, részleges tagadása oly módon, hogy ez teljességében ne kérdőjelezze meg annak jogosultságát, kérdőjelekkel tarkítva csupán a filmhez való nézői viszonyulásunkat.