Évente legalább egyet… – Beszélgetés Xantus Gáborral

Tizenhét éves korában fogott először kamerát a kezében. Azóta szinte nem is tette le, ha kellett, felcserélte a videóval. Fáradhatatlanul dokumentálta azt, amit ma már talán késő lenne, és elvitte a kamerát a világ olyan pontjaira, ahol nemcsak magyar operatőr, de talán még filmezőgép sem járt soha. 30 év és több mint 300 film után most eljött az ideje továbbadni a felhalmozott tudást.

Keményítőlakk nélkül – Beszélgetés Schneider Tiborral

Schneider Tibor szuper8-assal kezdte még az őskorban, amikor a videó létezéséről csak meg nem erősített pletykák keringtek. Utána jött a bukaresti televízió magyar adása, az Ébresztő, majd a filmművészeti főiskola Budapesten. Filmek, díjak, „transzilván" csalódások és sikerek után, most az ajtón kopogtat az első nagyjátékfilm.

A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.

A román független film önjelölt úttörői – Beszélgetés egy kolozsvári játékfilm készülése kapcsán

Néhány magabiztos fiatal filmgyártásba kezdett Kolozsvár egyik külvárosában, a Monostoron. A több mint másfél órásra tervezett Cartier (Külváros) című játékfilmet Gelu Radu, fizika szakos egyetemista rendezi, akinek ez lesz az első filmes munkája. A nagy feladatba négy barátjával együtt vágott bele, akikkel a román független film megalapításának nehéz útját szeretné bejárni.

A színház mágikus tárgyai – Beszélgetés Tompa Gábor rendezővel

Nekem valójában a filmrendezés is éppen úgy szakmám, hiszen a bukaresti színház- és filmrendezői szakot végeztem el, és becsületesen végigküzdöttem magam a filmművészeti főiskola elméleti és gyakorlati tantárgyain is. '80-81-ben két kísérleti évfolyamon összekötötték a színház-, film- és tévérendezést, de a harmadik év végén kiderült, hogy utolsó évesen szinte képtelenség előadást is, és negyedórás játékfilmet is rendezni, így hát választani lehetett, ki melyik szakon szeretne államvizsgázni.

Erdélyi diák menni lengyel filmiskola – Szemelgetés Lakatos Róbert leveleiből

Łódź. Itt alapították a Lengyel Filmművészeti Főiskolát, azzal a feltétellel, hogy hamarosan áttelepítik a világháborúban lerombolt, de azóta újjáépülő fővárosba. Mégsem így történt, mert közben az iskola gyökereket eresztett. Itt tanult Andrzej Wajda, Roman Polanski, és Krzysztof Kieslowski is. Lakatos Róbert 1992-ben érkezett Łódźba Kolozsvárról, egy szociológusi ösztöndíjjal. Azóta pályát „tévesztett". Elvégezte az operatőri szakot a filmiskolán, és diplomafilmje, a Nyáron piros, télen kék szerepelt a 31. Magyar Filmszemlén. A Filmtett szerkesztőjével folytatott e-mailezés során főiskolai kalandjairól és diplomafilmjének születéséről mesélt. Az ő válaszait adjuk közre kérdések vagy kommentárok nélkül.