Akik maradtak – Neil Druckmann / Naughty Dog: The Last of Us Part II

Az elnyújtott fejlesztési folyamatot követő, megjelenés előtti és közbeni szivárogtatásoknak, hőzöngésnek, hisztiknek, a PR-, majd a rajongói ellenkampánynak – és úgy általában a játék körüli botrányos hangulatnak – köszönhetően most már az is hallott a kultikus 2013-as The Last of Us című játék folytatásáról, aki nem tudna megkülönböztetni egy játékkonzolt egy tévé alatt felejtett fekete aktatáskától.

Pokolbéli víg napjaink – Hugo Martin/id Software: Doom Eternal

A videójátékok történetének egyik legsikeresebb franchise-za a Doom – a játékot fejlesztő id Software-t (és ezáltal a jogokat) bitorló ZeniMax/Bethesda hülye lenne, ha időnként meg nem próbálkozna valami újjal ezalatt a cím alatt. Naná, hogy a mozgóképiparhoz hasonlóan itt is leginkább a reboot/előzmény/folytatás-tengelyen zajlik a profitszerzés.

Ki Fortnite-ozhat és ki nem? – A videójátékok korhatár-besorolásáról

A kijárási tilalom miatt alaposan megugrott az érdeklődés az egyébként sem gyengélkedő videójátékipar termékei iránt. Legyen az konzol, PC vagy Android: soha nem játszottak többen online, mint mostanában. Viszont most teljesen a technológia előtt sokszor tétován álldogáló szülőre van bízva, hogy mit és hogyan vásárol, illetve hogy milyen korlátozásokat állít fel a gyerkőc PC- vagy konzol-használatára vonatkozóan. Ebben lehetnek segítségére a dobozos játékokon és a digitális vásárlásoknál is jól láthatóan jelzett korhatár-besorolások.

Zelda, Pókember vagy Forza? – Milyen játékkonzolt vásároljunk?

Lehet, hogy a gyerek már hónapok óta nyaggat, hogy konzolt akar, és most a koronavírus-vesztegzár miatt úgy tűnik, hogy eljött az ideje. De lehet, hogy felnőttként te akarod második (vagy sokadik) gyerekkorodat kiélni. De az is lehet, hogy végre első kézből is meg akarsz tapasztalni egy-egy olyan komplex műalkotást vagy multimédiális élményt, mint a Zelda – Breath of the Wild, a Red Dead Redemption, vagy a Death Stranding. Ó, jaj, akkora a választék, mit tegyek? Megpróbálunk segíteni.

Játéktudomány: diszciplína és szenvedély – Beszélgetés Tomasz Z. Majkowskival, a Közép-Kelet-Európai Játéktudományi Konferencia (CEEGS) szervezőjével, egyetemi oktatóval

A Gyilkosság az Orient Expresszen egy pontján Poirot végignéz soknemzetiségű, eltérő korú és hivatású utastársain, és el kell gondolkodnia, hogy vajon összeverődhetne-e egy ilyen különös társaság máshol, mint a hírneves vonaton? Valahogy hasonlóképpen tekintettem körbe a Közép-Kelet-Európai Játéktudományi Konferencia (Central and Eastern European Game Studies Conference – CEEGS, Krakkó, 2019 szeptember 26-28.) egyik szünetében.

Vendégségben Witcheréknél – Write the Game V4, Villa Decius, Krakkó

A videójátékok előállítása, folyamatai, feladatai a végtermék kulturális státusza ellenére sem számítanak alapvető tudásnak. Míg egy Transformerst élvező átlagnéző el tudna készíteni telefonjával egy videófelvételt, és tisztában lenne a filmnyelv alapvető alkalmazásáról, egy GTA V-t élvező átlagjátékosnak már valószínűleg fogalma sincs arról, milyen jellegű munkát fektetettek bele a fejlesztők az interaktív világ és a történet létrehozásába. Az alapszintű médiaismereti oktatás nem terjed ki nemhogy a videójátékok készítésére, de még a videójátékok befogadására sem, így az utánpótlásképzés is megnehezedik. Valószínűleg ezért indította a Visegrádi Alap (ami az utóbbi években egyre nagyobb üzletet lát a videójátékokban) a Write the Game nyári kurzusát a krakkói Villa Deciusban.

Szerelem a zombiapokalipszis idején – Sony/Bend Studio: Days Gone

Úgy kellett a világnak egy újabb nyílt világú zombis játék, mint haldoklónak egy falat kenyér – már ha a haldokló a kenyértúladagolás miatt fulladozna éppen. A Days Gone viszont első látásra össze nem illőnek tűnő párosításával – végtelenül romantikus sztori egy kemény motoros főhőssel – végül meggyőzi a szkeptikusokat... többé-kevésbé.