Nicsak Kin-Ki Dug?! – Egy díszdoboz ajánlója

Hozzászokhattunk, hogy Magyarországon a díszdobozok, igényes extraváltozatok terén nagy a lemaradás. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy néhány országban, mint például Dél-Koreában, Japánban, vagy az Egyesült Államokban hihetetlen alázattal és imádattal viseltetnek bizonyos alkotók és alkotásaik iránt, nem spórolva a kiadványon, ahol fel sem merül, hogy lefaragnak extrákat, „kifelejtenek” extralemezeket a költséghatékonyság miatt.

Dráma a klotyón – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

Az ezerkilencszázas évek végétől a képrögzítés új technikai eszköze, a film, a „tömegek művészete”-ként íródott bele a köztudatba – mondta Ronda Andor, a Nyű Jork Tájmsz kritikusa. Nem csoda tehát, ha Hollywood – a minél nagyobb nyereség elérése érdekében – nem tesz egyebet, mint a globalizálódó világ több százmilliónyi közönségének az igényeit elégíti ki termékeivel.

Túl a Boszporusz csillagövén… – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

Irodalmi adaptációknak se szeri se száma napjainkban, ám a látványosan eltorzított eredeti történetekkel olykor nagyot lehet hasalni. Sőt, esetenként felmerül a kérdés, hogy egyáltalán miért kellett visszanyúlni egy-egy klasszikushoz, ahelyett, hogy önálló produktumként próbálnák kivívni a nézők elismerését.

Vadkeleti történet – Foszforos Bosszú a Boszporuszon

Vadnyugati történet a szintén vad keleten, nyugati színészekkel, keleti statisztákkal, vadkeleti helyszínen, vad producerekkel, nyugatkeleti minőségben, vadkeletnyugati kamerabeállítás nyugativadkelet rendezővel, nyugatvadkeleti izgalmakkal a vad nyugtatók keletén.

A kísértetek sosem sírnak – Pedro Almodóvar: Re-Volver

Almodóvar mindig képes meglepni hűséges nézőit. A spanyol Mester legújabb vállalkozásával ismét bizonyította, hogy képes az állandó, folyamatos megújulásra, kísérletezőkedve töretlen. Volver című játékfilmjének kirobbanó kritikai és közönségsikere késztette arra, hogy belevágjon a film folytatásába.

Veszett a fejsze drájv – Írta: David Lynch

KÜLSŐ, ÉJSZAKA. ORSZÁGÚT – Sötét. Autó fényszórója vetül az országútra. Csak a sárga csíkokat látjuk az úton: egy hasmenéses csirke szaladhatott itt végig. Az országút hirtelen eltűnik. Elveszett. A film címe közeledik felénk, és nekicsapódik a szélvédőnek. Az autó befordul az árokba, és kigyullad. Egy férfi mászik ki a roncsok közül, körülnéz, és elkezd táncolni. A kocsi rádiójából Roy Orbison szól.

Magyar forradalmi közjátékfilm – Besenyő Attila filmrendezővel a kulisszák mögött

Az interjúalannyal egy krasznojarszki kávézóban találkozom. A menüből találomra választok, bmpqmoc imse. A csészén, amit kihoznak, Putyin arcképe. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Megfordítom a csészét, a másik oldalán egy meztelen nő. Szakállasan, tüskekoronával, és glóriával a feje körül. Kegyeletsértést gyanítok a dologban, de nincs rá időm, mert interjúalanyom neheztelő arckifejezésemet látva bólint, cigarettázik, és azt mondja: ez még semmi, látnád, mit csináltak a kávédból. És igaza van. A kávé tulajdonképpen két deci vodka, némi szesszel felöntve. Meghökkent arckifejezésemet látva a pincér szabadkozik, és markából röstelkedve beejt a csészébe két kávészemet.

Az Antarktiszi Nemzetközi Jéghegy Csúcsa Filmfesztiválról

Jó az, ha az ember lánya jóban van a főszerkesztőjével, mert ha nem, akkor igen hamar elküldhetik melegebb éghajlatra. Még nem tudom mivel érdemeltem ki, de engem legutóbb nem is Szibériába, hanem egyenesen az Antarktisz legtávolabbi csücskébe száműztek, hogy: „no, majd onnan hozz nekünk fesztiválbeszámolót!” Nagy lehet a bűnöm, mert a szállást és az útiköltséget is fizették! No, de sebaj gondoltam, rajtam nem fognak ki. Ha menni kell, hát megyek és CSAKAZÉRTIS tudósítok.