Matulacio, Veletlenulsecia, Angeldaycio és a többiek – Telenovella-paródia blogos módra

Javában dúl az interneten a blogláz. Gondolataidat, rövidke eszmefuttatásaidat, egyáltalán nyilvános naplódat írhatod rendszeresen, képekkel tűzdelheted meg, sőt, még versenyezhetsz is vele. És bárkit megnevettethetsz vagy elgondolkodtathatsz, aki rábukkan. A márciusi Filmtett-lapszám előkészítésekor véletlenül akadtunk rá a következő freeblog-szövegre, amelynek gunyoros szerzőjére sajnos azóta sem sikerült ráakadnunk. A blog forrása a http://enmagam.freeblog.hu/Files/brazil.htm weboldal. Azt kívánjuk, olvasóink is csak annyit nevessenek ezen a telenovella-paródián, amennyit mi szórakoztunk rajta. A szerkesztők

2005. március 15.

Az Úr balkáncsókja – Sinisa Drăgin: În fiecare zi dumnezeu ne sărută pe gură / Naponta szájon csókol az Úr

Nehéz annak a rendezőnek kikerülnie a Balkán-mítoszt, aki témájában, történetében Kelet-Európához kapcsolódó filmet rendez, mert így vagy úgy, de reflektálnia kell rá. Sinisa Drăgin filmje, a Naponta szájon csókol az Úr, mintha azt a problémát mutatná fel, hogy nehéz e mítoszhoz kötődő sztereotípiákat, akárcsak a nagyon erős és meghatározó filmes olvasatok képi világát, szimbolikáját figyelmen kívül hagyni. Ilyen értelemben Drăgin filmje valahol Lucian Pintilie és Emir Kusturica között helyezkedik el – az előbbitől a nyomasztó hangulatú tájakat, arcokat, a nyomor állati körülményeit, az utóbbitól pedig a fantasztikumot és a harsány, életbő humort (igaz, mérsékelten) véve át.