Oroszországi filmtörténet – II. A némafilm után

A hangtechnika elterjedése Oroszországban (vagy miként még 15 éve is politikai terminológiával neveztük: a Szovjetunióban) kapóra jött a totálissá terebélyesedő, immáron a kulturális-művészeti életbe, a tudományokba és az esztétikába is belenövő sztálini diktatúrának.

Oroszországi filmtörténet – I. A némafilm

Már a régi oroszok is... Igen, a mozgókép felidézésével, rögzítésével és kivetítésével Oroszországban is sokan próbálkoztak. Például Ivan Szecsenov, aki a 19. század hatvanas éveiben kísérletezett a „fénynyomokkal", vagy loszif Tyimcsenko, aki a felvevő- és leadógépekben filmtovábbító csigaszerkezetet konstruált 1893-ban, illetve Ivan Akimov, aki sajátos „fotósorozat-rögzítőt" állított elő 1896-ban. Ekkorra azonban már ide is betört az angolok ügyes mozgóképkamerája (William Paul gépét terjesztették, illetve koppintották le elsőként), valamint Edisonék mutoszkópjai („könyvfilmjei") és kinetoszkópjai (kukucska moziszekrényei).

A feltörekvő török mozi

Az utóbbi öt évben gyakorta hallhattuk a török mozit emlegetni. A nemzetközi filmporondon mára jól ismert az olyan rendezők neve, mint Nuri Bilge Ceylan, Zeki Demirkubuz vagy Yeşim Ustaoğlu. Ceylan 2002-es Cannes-i Fesztiválsikerének köszönhetően (a Zsűri Nagydíja és a Legjobb színésznek járó díj az Uzak / Messze filmért) talán nem túlzás a török filmművészet nemzetközi hírnevéről beszélni.

Bollywood fényei – Filmgyártás Indiában

Amióta 1913-ban levetítették az első hazai némafilmet Bombayben, az indiai filmipar, avagy immár hivatalossá vált „becenevén" Bollywood a világ legnagyobb termelésű filmiparává nőtte ki magát. A megnevezés a filmgyár egyik központjának, Bombaynek (ma Mumbai) és Hollywoodnak az összeolvasásából keletkezett, és márkanévként nem csak az indiai filmek jellegzetes stílusát jelöli, hanem a világ többi része számára India némileg idealizált képét alkotja meg és propagálja.

Filmtörténet tizennégy részben (XII.) – A francia új hullám

Az új hullám ugyanolyan a művészi esemény a mozgókép történetében, amely a századelőn forradalmasította az irodalmat és a képzőművészetet. A fiatalok lázadása apáik ellen, az újítóké a konzervatívok ellen, a művészeké az iparosokkal és üzletemberekkel szemben, az elbeszélés személyességéé a történetmesélés (hollywoodi) pszichológiai realizmusával szemben, az európai érzékenységé a tengerentúli mozi rossz ízlésével szemben.

Filmtörténet tizennégy részben (VI.) – Orosz montázsiskolák II.

A montázs fejlődése Eisenstein elméletének megjelenésével vett új fordulatot. Az orosz mester filmjeiben később a harsány „attrakciók montázsa” helyébe fokozatosan a filozofikusabb, még elvontabb „intellektuális montázs” lép. Ám a hatalmas, műveletlen néptömegek közötti politikai agitációra a mindenféle „művészieskedéstől” mentes, egyszerű, közérthető mozgóképek a legalkalmasabbak. A pudovkini, majd a dovzsenkói stílussal a bonyolult montázsbűvészkedések kora végképp lejár.

(Miben) sántikál a francia film

A francia filmeseknek nagy bánata van immár hatvan éve: egyszerűen nem sikerül nyereségessé tenni a francia filmgyártást. Ráadásul a helyzet évről-évre csak rosszabb: míg 1998-ban a francia mozibevételek 32%-a származott hazai produkciókból, 1999-re ez a szám már csak 28,5%-t tett ki, és semmi jel a javulásra.