Kudarcra ítélt migráció – Xavier Koller: Reise der Hoffnung / A remény útja, 1990
Illegális török bevándorlók és svájci határőrök félig igaz története. Az Oscar-díjas film, amit Ragályi Elemér fényképezett, már megint aktuális.
Cikksorozat: Oscar-maraton
„Én bárkit otthagynék egy filmért, de senkiért sem hagynám ott a filmet” – François Truffaut: La nuit américaine / Amerikai éjszaka, 1973
Az Amerikai éjszaka az egyik legszebb szerelmi vallomás a filmkészítéshez – még úgy is, hogy François Truffaut filmbéli forgatásán ami elromolhat, az el is romlik.
Ha nem mondom ki, nem is létezik – Vincente Minnelli: Gigi, 1958
A Gigi példája bizonyítja, hogy lehet kurtizánokról filmet készíteni anélkül, hogy kiejtenénk a szánkon ez a szót, csak nem érdemes. Az Oscar-díj szavazói pedig régebben sem voltak tévedhetetlenek.
Olcsóbb, mint nyaralni – Gabriele Salvatores: Mediterraneo
Vannak filmek, amik nem hazudnak, nem akarják magukat többnek kiadni, mint amik, és ezt már a csodásan semmitmondó címükkel is közlik. Az 1991-ben legjobb külföldi filmnek járó amerikai filmakadémiai díjat olasz földre szállító Mediterraneo pedig pontosan ilyen: egy hangulatos, tág, nemzetközi közönség által könnyen felismerhető valamit idéz meg a semmi igazán konkrét dolgot nem jelölő szó hangzása, és pontosan ennyire hangulatos, tág és könnyen befogadható a cím mögé „bújt” film is.
Botrányokkal a kilencvenegyedik felé – 2019-es Oscar-prognózis
Botrány a legjobb populáris film díjának ötlete miatt, botrány a kiszemelt műsorvezető körül, botrány a lerövidítetten előadható betétdalok miatt és botrány amiatt, hogy néhány kategóriát száműzni akartak az élő show-ból, miközben a díjátadó ceremónia nézettsége egyre esik. Ilyen előzményekkel kikövezett úton érkezik vasárnap éjszaka a 91. Oscar-gála.
Frontvonal a nappaliban – William Wyler: The Best Years of Our Lives / Életünk legszebb évei, 1946
Az Életünk legszebb évei a sikeres produkciókat halmozó William Wyler legszemélyesebb és egyik legfontosabb filmje, amely megérdemelten tarolt az 1947-ben szervezett 19. Oscar-gálán.
Feleség, szerető, kurva – Vittorio de Sica: Ieri, oggi, domani / Tegnap, ma, holnap, 1963
Az 1965 április 4-én tartott 37. Oscar-gálán első pillantásra valami egész furcsa történt: Sophia Loren vetkőzős jelenete elvitte a legjobb idegen nyelvű filmnek járó szobrocskát az azóta klasszikussá érett A homok asszonya és a Cherbourgi esernyők elől. Pedig csak a papírforma érvényesült.
Megszabadulni a fűzőtől – James Cameron: Titanic, 1997
Jack csak látszólag a Titanic főszereplője. A hajó útja Rose személyiségfejlődésének útja, melynek során új emberré válik és kibújik a rázárt társadalmi ketrecből.
Ragyogó dicsőségünk és legmélyebb kudarcaink – Fons Rademakers: De aanslag / Merénylet, 1986
A Merénylet 30 évvel a díjazás után aktuálisabb, mint egykoron volt, de ez még nem menti meg attól, hogy az Oscar-díjak történetének egyik leggyengébb darabja legyen.
Kézikönyv és tükör – Szabó István: Mephisto (1981)
Sok rosszat el lehet mondani Gustaf Gründgrensről, de az biztos, hogy nem sok színpadi alakítás ihletett sikeres regényt és Oscar-díjas filmet is – ha mégoly áttételesen is. Kora egyik leghíresebb Mephistóját játszotta a náciknak; sógora, Klaus Mann az ő életéből ihletődve írta meg a maga Mephistóját, Szabó István sokrétegű filmjében pedig beteljesedik Mephisto alakjának és alakítójának sorsa: a nézők szeme előtt történik meg metamorfózisa a játszott alakká.
