„Nyugaton most egyszerre érdekes a magyar film és a magyar politika” – Interjú Török Ferenccel az 1945 utóéletéről

Az 1945 szép csendben meghódította a világot. Oscarra végül nem ment, de egy éve vetítik Amerikában, és Michael Moore is fődíjjal tüntette ki. Török Ferenc a külföldi sikerek kapcsán mesélt Moore-ról, Oscar-esélyekről, és az emberarcúvá vált Istenről, Bruno Ganzról. Elárulta: következő filmjével a Moszkva tér öniróniáját szeretné újra megtalálni.

Transzfilmánia 13. – Hawaii; 1945

Egy román film és egy magyar film. Kettébe tört emberi sorsokról. Az egyik egy korszak kezdetéről, a másik ugyanazon korszak végéről a szomszédos országban. Az egyik színes, a másik fekete-fehér. Az egyik giccses, a másik nagyszerű.

Az emberek, akik ott se voltak – Török Ferenc: 1945

Két zsidó leszáll a vonatról, és felbolydul egy egész település mikrotársadalma. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni Török Ferenc új filmjét, azt mondhatnánk, hogy a (kollektív) számvetésről  és önvizsgálatról szól. De annál azért jobb film, mint hogy egyetlen – közhelyes – mondatban foglaljuk össze.