Pajor Tamás megáldotta a filmet – Interjú Török Ferenccel

Török Ferenc friss filmje ténylegesen friss alkotás: nemcsak látványos, de dizájnos film véletlenekről és szerelemről, amelyben a fiatalok valóság elől menekülő és felnövést elodázó korhangulata tükröződik. A rendezővel indultunk a jelentésrétegek, a klipesztétika, valamint a francia újhullámmal és magyar újérzékenységgel szőtt párhuzamok nyomába.

A birodalom visszavág – A 20th Century Fox stúdió története III.

A Fox bábáskodásával életre hívott A muzsika hangjának zajos sikere tévútra terelte a nagyobb stúdiók vezetőségét, akik a hatvanas évek végétől hatalmas összegeket költöttek sztárokkal telezsúfolt musicalekre, miközben az American International Pictures B-filmjein felnőtt generáció sokkal inkább Dennis Hopper és Roger Corman féktelen szabadságot hirdető produkciói mellett tette le a voksát.

A sportoló, a bőrdzsekis, a szemétkedő, a hercegnő, az okostojás és a tolvajlány meséje – John Hughes: Nulladik óra / The Breakfast Club

[kritikaíró pályázat] Konfliktusok, előítéletek, humor és dráma fér meg egymás mellett egy középiskolai könyvtárba zárva; erről szól a Nulladik óra, a tavaly elhunyt John Hughes egyik legelismertebb alkotása, amely egyben egy laza, tematikus trilógia középső darabja is (a Sixteen Candles és a Weird Science között).

Fojtott visszaszámlálás – Cristian Mungiu: 4 luni, 3 săptămîni şi 2 zile / 4 hónap, 3 hét és 2 nap

Minden idők legnagyobb – legalábbis a világhír és szakmai elismerés tekintetében legjelentősebb – román filmsikere kapcsán sok szó esett az 1990 után indult fiatal román filmes generáció(k) utóbbi években tapasztalt európai diadalútjáról, arról a kulturális és kultúrpolitikai kontextusról, amely lehetővé tette egy rendkívül termékeny és kreatív szellemi közeg létrejöttét, majd fokozatos nemzetközi „expanzióját".

Ugrás – a semmibe – Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér

Hajdu Szabolcs harmadik és Szemle-díjas nagyjátékfilmjének témája, ahogy mondani szokták hálás, és ez nem csak filmes, de egészen tág mozgóképes körökben is evidencia. Ahol van testmutatvány, bravúr, ugrás, akár jól sikerül, akár nem, izgalom is van, amit a Fehér tenyér esetében az is fokoz, hogy profi tornászokat látunk mozogni – a szerepek nagy részére a tornászgyerekek mellett Hajdu olyan hivatásos sportolókat kért fel, mint Orion Radies, Silas Radies, Hajdu Zoltán Miklós, illetve a világbajnok Kyle Shewfelt. Ez olyan tényező, amely eleve megszab bizonyos határokat a színészi játék és így a narráció, a képi világ, a stílus tekintetében: kevés a szöveg, visszafogott a látvány, és van némi dokumentarista felhang is.

E.T. és a három kívánság, avagy egy ír család viszontagságai Amerikában – Jim Sheridan: In America / Amerikában

Írországról még mindig az a politikummal telített imázs él a köztudatban, aminek megteremtéséhez Hollywood is nagymértékben hozzájárult. Az utóbbi pár évtized filmtermésében már-már műfajjá nőtte ki magát az észak-írországi protestáns-katolikus konfliktust tárgyaló 'trouble-movie'. Ha még hozzáadjuk ehhez az egzotikus (manók lakta) zöld dombokat, az erős akcentust és a Michael Flatley féle népies dallamokat és táncokat, kiteljesedik a szigetországról alkotott képünk.

Szép a lufi vagy nem szép? – Jean-Jacques Beineix: 37°2 le matin / Betty Blue

A és B találkoznak az utcán. A kérdi B-t, hova megy. B mondja, moziba. A kérdi B-t, mit néz meg. B laza eleganciával, de nyomatékosan jelezve, mennyire otthon van a kortárs filmművészetben, közli, hogy a C című filmet megy megnézni, mely D legújabb rendezése, s melynek természetesen – ki más? – E volt az operatőre, mint D filmjeiben általában. A-nak fogalma sincs, hogy kikről beszél B, de hogy ne tűnjön tapló lapaj bunkónak, villámgyorsan kényeskedő affektálásba fog, hogy ő ugyan nem jár moziba, ma már maximum jó filmek születnek, de remekművek soha, bezzeg tíz évvel ezelőtt, azok még filmek voltak, volt például az a francia, mi volt a címe, mondja már, amibe annyit szexeltek, meg fölgyújtják a tengerparti házat, na…