Kechiche minden eddiginél jobban próbára teszi fiatal színészei bevállalósságát és a nézők tűrőképességét, fékevesztett öncélúsága azonban ezúttal Arany Pálma helyett inkább Arany Málnát érdemelne.
Abdellatif Kechiche filmje, az Adèle élete nem véletlenül szenzáció a bulvármédiában, de az Arany Pálmát sem lehet elvitatni tőle. Leszbikus románc a néző fantáziájára keveset bízó szexjelenetekkel, de három órában, brutális, dokumentumfilmeket megszégyenítő objektivitással, realizmussal.
Mi leszel, ha nagy leszel? Filmet szeretnék forgatni. Miért? Mert a film jobb, mint a valóság... Hangzik el a 10. Jameson CineFest nyertes dokumentumfilmjében (Boldogok leszünk... majd egyszer), de ha már kaptuk ezt a felütést a filmmel kapcsolatban, ragadjuk meg, és bátran használjuk a filmfesztiválra is, mert hiszen jobb, mint a valóság, messze több, mint a hétköznapok. A filmfesztivál az ünnep varázslata.
A cannes-i az egyedüli filmfesztivál, amelyikről egész biztosan mindenki hallott. Sokan remélik, hogy majd egy nap eljutnak oda, autogramot kérnek kedvenc sztárjaiktól és pózolnak a vörös szőnyegen estélyi ruhában. Aztán vannak azok a szakmabeliek, akik a cannes-i filmpiacon szeretnének részt venni, vagy elsők között szeretnék látni az újdonságokat, hogy tudják, melyik rendezőket és alkotásokat érdemes beharangozni, mire a helyi mozikba kerülnek, esetleg mi az, amit jó volna hazájukban is bemutatni.
Ha nem is minden olvasónknak adatik meg a cannes-i filmes túladagolás kiváltsága, érdemes odafigyelnünk a szerdán rajtoló 66. Cannes-i Fesztiválra, Európa egyik legrégebbi filmes rendezvényére. Lehet csámcsogni a vörös szőnyeges ruhakölteményeken, többé-kevésbé kényszeredett sztármosolyokon – és lehet jegyzetelni: milyen filmekre lesz érdemes mozijegyet váltanunk, amikor majd nálunk is bemutatják majd őket. Íme egy rövid ajánló.
