„Mindenkit le lehet győzni” – Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron, 1970

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.

Nincs cukizás! – Jurik Kristóf, Pálfi Szabolcs, M. Tóth Géza: Egy kupac kufli

Az Elhagyatott Réten lakik hét kufli, ezek a se nem kifli, nem is kukac, nem is bab, de nem is kavics krumpliszerű lények, akikre nem használhatom a cuki jelzőt (mert Titusz megmondta Pofánkának, hogy a Réten ez szigorúan tilos). Viszont el kell mondanom, hogy rég láttam olyan 5-9 éveseknek szóló magyar animációs sorozatot és filmet, ahol ennyire szerethetőek lennének a karakterek, az egész sorozatot áthatja az önironikus humor, és szembemegy a történetek végén levonható nagy tanulságokkal.

Milyen mély a Nyúlbélák ürege? – Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969)

Sokféleképpen lehet a háborúról, vagy éppen annak hatásairól értekezni. Megmenthetjük Ryan közlegényt, kacaghatunk a 22-es csapdáján, rácsodálkozhatunk Hans Landa kegyetlenül eszes eszmefuttatásaira, vagy éppen élvezhetjük a napalm szagát korán reggel. Lehet szomorúan, drámaian, véresen, vidáman, szívbemarkolóan vagy naturalistán. Vagy esetleg megnézhetjük, hogy mit művel az emberrel, mint ahogy teszi ezt A szarvasvadász, a Rambo (szigorúan az 1. rész), vagy éppen az Örkény-Fábri-Latinovits trió és az Isten hozta, őrnagy úr!

Férfi=állat – Anders Thomas Jensen: Mænd & høn / Férfiak és csirkék

A dán fekete humor fenegyereke olyan magasra tette a lécet a korábbi alkotásaival, hogy már nem is volt kedve megugrani azt. Helyette készített egy szórakoztató, de nem túl magasröptű komédiát egy csapat torzszülöttről, akik ugyanolyan hátrányos helyzetből indulnak, mint egy hatmilliós ország filmművészete.

Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.