Ebgondolat bánt engemet – Simon Curtis: The Art of Racing in the Rain / Ebgondolat
Újabb cukormázas kutyasiratás, ahol a biztosan szomorú végű ebélet mellé egy agydaganatos feleséget is kap a főszereplő, így mindenki kétszer sírhat. Minimum.
Címke: adaptáció
Fábiánék szembesülései – Fábri Zoltán: Magyarok (1978)
Fábri Zoltán őszikéinek egyik lesikerültebb ciklusa a szabolcsi szegényparaszti Fábián család nemzedékeiről mesélő filmkettőse. Az apa első világháború utáni tragédiája (Fábián Bálint találkozása Istennel, 1981), s a fiú második világégés alatti rezignált vendégmunkás-története közül utóbbit forgatta le előbb a direktor. A Magyarok gyártásra beadott egyoldalas szinopszisa szerint a film szereplői „alacsony tudatszintű emberek, de természetes ösztöneik, ősi igazságérzetük… állásfoglalásra készteti őket, a döntő helyzetekben az áldozatok mellé állnak.”
Oscar után – Barry Jenkins: If Beale Street Could Talk / Ha a Beale utca mesélni tudna
Barry Jenkinst a Holdfény után sem csábította el a siker vagy Hollywood, de az Oscart érő remeklést sem sikerült megismételnie.
Gandalf halála nélkül nem létezne – A Trónok harca dicsősége és bukása
Gandalf halála nélkül nem lenne Trónok harca sem, és mi is szegényebbek lennénk egy olyan sorozattal, amely sokak számára csak egy véres-sárkányos szappanopera, másoknak viszont a sorozatok nonpluszultrája, és amely végigjárta rögös útját a tündökléstől a bukásig.
Piknik a metróvonalon – Metro: Exodus
Tűkön ülve vártuk az orosz-ukrán posztapokaliptikus Metro-sorozat harmadik (és valószínűleg nem utolsó) epizódját, hiszen láthatóan teljesen új irányba próbálták terelni a történetet: végleg elhagyjuk a moszkvai földalattit, hogy megleljük az új, sugárfertőzött Kánaánt.
A Zónán innen és túl – Csapón kívül 41.: Stalker / Sztalker, 1979
Az orosz Andrej Tarkovszkij 1979-es filmje, a Sztalker a filmtörténet egyik sokat emlegetett alkotása, a mindenkori filmes kánon egyik alapfilmje, képi világát kritikusok és filmlexikon-szerkesztők egyaránt magasztalták, magasztalják. A negyven éve bemutatott mű egy cannes-i díjat hozott a rendezőnek (a 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon az Ökumenikus zsűri díját).
Kissé öncélú játék – Poe rendkívüli meséi
Az a bajom a filmes adaptációkkal, hogy általában rosszabbak, mint a könyv. Jó, megvárom, míg kimennek a felháborodottak, uram, itt felejtette a záptojását és a rohadt paradicsomát.
Papillon otthon marad – Michael Noer: Papillon / Pillangó
Papillonnak megint sikerült megszöknie a börtönből, de a Papillon mégsem mer elszökni a sematikus történetmesélési formáktól és inkább a biztonsági játékot választja.
Szegény ember Casablancája – Christian Petzold: Transit / Tranzit
Politikai parabola és érzelmes melodráma is szeretne lenni, azonban hiába markol nagyot, keveset fog a Tranzit.
London Calling – Christian Rivers: Mortal Engines / Ragadozó városok
A Ragadozó városok jól összerakott, látványos mashupja olyan filmeknek, amelyeket ismerünk anélkül is, hogy láttunk volna őket. S bár dramaturgiai gyengeségei ellenére szórakoztató – akárcsak egy jó Disney-rajzfilm –, a filmtörténetbe, de még az idei karácsony megnézős filmjei közé sem fogja beírni önmagát ennyivel.
