Édes helyett émelygős – Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

Egy műfaj születése – A képregényfilmek története. 2. rész

Az első részben röviden áttekintettük, hogy miként jutott el a képregényfilm műfaja a kezdeti „primitív”, naiv időszakából a rizikósabb alkotásokig, odáig, hogy már itt-ott felbukkant komolyabban vehető próbálkozás az adaptálásra, most pedig folytatjuk a filmtörténeti áttekintést, amely a képregényfilm mint tagadhatatlanul önálló, erős műfaj létrejöttéhez vezető utat mutatja be.

Rajzpapírról a filmvászonra – A képregényfilmek története. 1. rész

A modern kori művészettörténet tyúk vagy tojás kérdése lehetne, hogy a film vagy a képregény képi és művészeti fejlődése befolyásolta jobban a másikat, hiszen két, csaknem teljesen egyidős műfajról van szó, még a fejlődési ívükben is felfedezhető némi hasonlóság, mostanra pedig szinte összeforrt, „összeért” a két médium: saját sikereiket nagyban köszönhetik a másikéinak.

Fekete országot álmodtam én – Lee Daniels: The Butler / A komornyik

A közhelyekben úszó filmek értékelésekor talán az a kritikus legnehezebb dolga, hogy legalább ő maga ne vonultassa fel a szakmája leghígabb, legunalmasabb fogásait. Más szóval: egy gyenge filmet fikázni is lehet kihívás. De az olyan filmek esetében, mint Lee Daniels legújabb munkája, a legkisebb energia-befektetés is hiábavaló – beleértve a megtekintést is.

Nem mind arany, ami fénylik – Alexandru Maftei: Domnişoara Christina

Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.