Csipke és lapát – Alan Rickman: A Little Chaos

Alan Rickman 17. század végi francia tanmeséje úgy viszonyul a történelemhez, mint mondjuk a Gladiátor: némi felhajtás körül valós és fiktív személyek lendülnek mozgásba, hogy aztán a főszerepet nem is annyira a történet, mint a szabadon értelmezhető és masszívan metaforákba csomagolt üzenet kapja, lényegében mindhiába, hiszen az abszolutizmus korába helyezett nemek harca a mai néző számára immár nem sokat mond, bármily édesdeden is tálalják.

Műkincs, ami nincs – Michael Hoffman: Gambit / Dől a moné

A Coen-fivérek neve általában szinonim a színvonalas, ötletes szórakoztatással, legyen az produceri, írói vagy rendezői credit a stáblistán. A Gambit (bocsánat, ha nem használom a kivételesen idétlen magyar címet) azt bizonyítja, hogy nekik is lehet rossz napjuk. Nem valószínű, hogy ennél több időt töltöttek ezzel a forgatókönyvvel.

Embert próbáló celluloid – Randall Miller: Nobel Son

Egy működésképtelen család víg krimibe ágyazott története első hallásra felcsigázza érdeklődésünket, pláne ha értesülünk róla, hogy mindezt kannibalizmussal, kémiai Nobel-díjjal és egy pörgős rablással társították. Dörzsöljük a tenyerünket, lelki szemünk előtt megjelenik Hannibal Lecter és a néhány Nobel-díjas, amint Danny Ocean csapatával kacagva kapaszkodnak össze a mi szórakoztatásunkra.

A plüssmaci – Richard Curtis: Love Actually / Igazából szerelem

Hát ezzel a filmértékeléssel egy kicsit elkéstünk, mivel valamikor karácsony előtt kellett volna elmondanunk a tisztelt olvasónak, hogy véleményünk szerint milyen is ez a film. És ha figyelembe veszi mondandónkat, még gyorsan elvihette volna kedvesét egy kis romantikus filmre, hogy belerázódjanak a megfelelő karácsonyi hangulatba.