Ki rajzolta a f*szokat? – Tony Yacenda, Dan Perrault: American Vandal

Azon lehet vitatkozni, hogy a Netflixnek mennyire éri meg high concept alapon berendelni sorozatokat, de azért mindenképp hálásak lehetünk, hogy igent mondtak a „Making a Murderer összemixelve a Különcök és stréberekkel” ötletre. Az American Vandal első ránézésre egy hosszúra nyújtott péniszvicc, azonban ennél sokkal többet akar mondani, mindezt pedig a középiskolában játszódó sorozatokra egyáltalán nem jellemző őszinteséggel teszi.

Vegyünk tőle koporsót! – Richard Linklater: Bernie / Börni, az eszelős temetős

Aki esetleg meg volt győződve arról, hogy a Sírhant művek (Six Feet Under) temetkezési vállalkozói jól végzik a munkájukat, az térdre fog rogyni Bernie előtt. Ráadásul Bernie Tiede létező, hús-vér ember, akit egészen különleges aura lebeg körül. Amellett, hogy szakmai kompetenciája példaértékű, a texasi Carthage kisváros deklarált szentje is. Segítőkész, nyájas, jámbor, önzetlen jó keresztény, a kultúra támogatója és védelmezője, akit a közösség egy emberként tisztel és szeret. A frissen megözvegyült, nevetségesen pénzes Marjorie Nugent pedig a városka legutáltabb lakosa volt, s épp ezért minimum érdekes, ahogy Bernie és Marjorie – finoman szólva – összebarátkoztak.

Egy rém korrekt sorozat – Steven Levitan, Christopher Lloyd: Modern Family / Modern család

A Modern család – főleg, ha a főszereplő Ed O’Neill-t vesszük leginkább figyelembe – akár az Egy rém rendes család (Married With Children) újraértelmezése is lehetne, bár a két sorozat közötti több mint húszéves időeltolódás azt vonja maga után, hogy jelen család(ok) modernsége leginkább a politikai überkorrektséget szimbolizálja.

A Blair Witch Ghost House Project – Oran Peli: Paranormal Activity / Parajelenségek

Éppen ma mutatják be Magyarországon is a Paranormal Activity című, minimális költségvetésű horrort, ami az USA-ban már a premier hetében elképesztő bevételeket hozott. A mozi teljes egészében a 10 éve bemutatott The Blair Witch Project formulájára épül, és bebizonyítja, hogy okosan is le lehet húzni egy filmről azt a bizonyos második (vagy sokadik) réteg bőrt.

Emberi jogok és űrlények – Neill Blomkamp: District 9

A District 9 sikeresen ötvözi a szocio-sci-fik drámai alaphelyzetét az akció-sci-fik militarizált világával – magas szintű szociális érzékenységgel megáldott űrlényes akcióhorror, amit az elsőfilmes Neill Blomkamp saját fiatalkorának kulisszái közé, Johannesburgba helyezett, az utóbbi évek legérdekesebb látványvilágú és legizgalmasabb akciójeleneteivel bíró darabját rendezve meg a műfajban.

Romero és Júlia – George Romero: Diary of the Dead / Holtak naplója

A holtak naplója. Újabb elkeseredett kísérlet a legendás Romero mester részéről, hogy labdába rúgjon a 40 évvel ezelőtt épp általa megteremtett műfaj gyepén? Vagy rezignált somolygással ötödszörre is eladott cinikus zombimese, az új idők új dalaihoz igazodva? Kicsit mindkettő. És a film után maradt szájíz is épp ilyen felemás.

Hulladik Típusú Találkozások – Matt Reeves: Cloverfield

Manhattan pusztulásánál ordasabb közhelyet nehezen lehetne találni a filmtörténetben. Az már a filmkészítők szerencséje, hogy az elsőrendű viktimológiai adottságokkal rendelkező sziget veszte szerte a világon széleskörű érdeklődésre tart számot. A Cloverfield azonban rácáfol az előre tudni vélt receptre.