A tévében olyan műsorok fűződtek a nevéhez, mint a Dob+Basszus vagy a Bestseller, de forgatott már izgalmas dokumentumfilmet a Quimby Most múlik pontosan című daláról is, most pedig a pécsi zenei titok nyomába eredt. Lévai Balázzsal klasszikus műsorai mellett a filmes karrierváltásáról és a Kispál-konyháról is beszélgettünk.
Szabó Simon idén nyáron Indiana Jones-ként ered a pécsi könnyűzene sikere mögött lappangó titok nyomába. Bár ennek a merész vállalkozásnak semmi értelme nincs, az expedíció nehézségeit és eredményeit feldolgozó Pécsi szálat mégis megéri megnézni, mert bitang hangulatosra sikeredett.
Jan Švankmajer cseh rendező 5-8 évente lepi meg a közönségét egy-egy új animált szürrealista nagyjátékfilmmel. A Hmyz (Bogár) az utolsó a sorban, és annak a fesztiválnak tartotta fenn a világpremier jogát, ami műsorra tűzte az összes filmjét: a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak.
Végre egy jó vígjáték, nem feltétlenül a politikaiak közül, hanem úgy alleszcuzámmen. És akkor már pakoljunk rá a röhögésre egy Netflix-áldoksival. Szatíra, paródia, történelmi fikció, terápiás kaczajok. Jó hét ez.
Nem tudom, kivel, mikor esett meg utoljára hasonló dolog, mármint hogy felült egy utólag hamisnak bizonyuló sajtóhírnek. Vagy épp fordítva: gyanakodni kezdett, pedig a leírtak mind igazak voltak. Engem ez utóbbi fejlemény ejtett gondolkodóba, amikor kedvenc médiatanárom és punkénekesem tévéelnök-jelöléséről értesültem.
Néhány éve baráti körben szuper 8-as felvételeket néztünk a hetvenes évekből: egy régi házibuli képeit. Látva az akkor is lázadó ifjúságot, hirtelen megrázó felismerésre jutottam: a bajusznak befellegzett. Egyrészt mert napjaink csupaszságkultusza száműzte, másrészt mert számos fazon áldozatul esett viselőjének. Nos, most ismét gazdára talált egy modell: ez a tömött, hollószín szőrpamacs valahol félúton a rozmár- és a harcsabajusz között mostantól Borat Szaggyijev védjegye.
A filmelméletnek, -szemiotikának, -esztétikának hála, többé-kevésbé pontosan tudjuk immár, milyen a filmi jelrendszer általában, ugyanezt a mai dokumentumfilmről, mint műfajról nemigen mondhatjuk el: műfaji kódja jócskán összezavarodott, a dokumentummal szemben pedig mélységes gyanúpert táplál a kortárs posztmodern gondolkodás. Okkal-joggal?
