Hic et nunc – Al Campbell, Alice Mathias: Death to 2020 / 2020: Legyen már vége!
A Netflixnek sikerült passzolóan lezárnia ezt az iszonyatosan szörnyű évet: egy iszonyatosan szörnyű filmmel.
Címke: áldokumentumfilm
Kivel kacagsz? – Jason Woliner: Borat Subsequent Moviefilm / Borat utólagos mozifilm
A zseniális Borat 14 év utáni folytatása első látásra tovább rombolja Amerika amúgy is recsegő-ropogó önképét, de ha hajlandóak vagyunk kicsit magunkba szállni a röhögés elültével, magunkról, (közép- és) kelet-európaiakról is megtudhatunk egyet s mást.
„Ennek a filmnek a fele sem igaz” – Interjú Lévai Balázzsal
A tévében olyan műsorok fűződtek a nevéhez, mint a Dob+Basszus vagy a Bestseller, de forgatott már izgalmas dokumentumfilmet a Quimby Most múlik pontosan című daláról is, most pedig a pécsi zenei titok nyomába eredt. Lévai Balázzsal klasszikus műsorai mellett a filmes karrierváltásáról és a Kispál-konyháról is beszélgettünk.
Halott Pénz moziba megy – Lévai Balázs: Pécsi szál
Szabó Simon idén nyáron Indiana Jones-ként ered a pécsi könnyűzene sikere mögött lappangó titok nyomába. Bár ennek a merész vállalkozásnak semmi értelme nincs, az expedíció nehézségeit és eredményeit feldolgozó Pécsi szálat mégis megéri megnézni, mert bitang hangulatosra sikeredett.
Bogaras csehek – Jan Švankmajer: Hmyz / Insect
Jan Švankmajer cseh rendező 5-8 évente lepi meg a közönségét egy-egy új animált szürrealista nagyjátékfilmmel. A Hmyz (Bogár) az utolsó a sorban, és annak a fesztiválnak tartotta fenn a világpremier jogát, ami műsorra tűzte az összes filmjét: a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak.
Transzfilmánia 17. – The Death of Stalin / Sztálin halála; American Vandal
Végre egy jó vígjáték, nem feltétlenül a politikaiak közül, hanem úgy alleszcuzámmen. És akkor már pakoljunk rá a röhögésre egy Netflix-áldoksival. Szatíra, paródia, történelmi fikció, terápiás kaczajok. Jó hét ez.
Jó helyen, jó időben lenni „a Google Earth-ön” – Kresalek Dávid: Hackni
Nem tudom, kivel, mikor esett meg utoljára hasonló dolog, mármint hogy felült egy utólag hamisnak bizonyuló sajtóhírnek. Vagy épp fordítva: gyanakodni kezdett, pedig a leírtak mind igazak voltak. Engem ez utóbbi fejlemény ejtett gondolkodóba, amikor kedvenc médiatanárom és punkénekesem tévéelnök-jelöléséről értesültem.
Borati figyelmeztetés – Larry Charles: Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan / Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika
Néhány éve baráti körben szuper 8-as felvételeket néztünk a hetvenes évekből: egy régi házibuli képeit. Látva az akkor is lázadó ifjúságot, hirtelen megrázó felismerésre jutottam: a bajusznak befellegzett. Egyrészt mert napjaink csupaszságkultusza száműzte, másrészt mert számos fazon áldozatul esett viselőjének. Nos, most ismét gazdára talált egy modell: ez a tömött, hollószín szőrpamacs valahol félúton a rozmár- és a harcsabajusz között mostantól Borat Szaggyijev védjegye.
(Ál)dokumentumok és szimulákrumok – Manipuláció és realitásdrog a képernyőn
A filmelméletnek, -szemiotikának, -esztétikának hála, többé-kevésbé pontosan tudjuk immár, milyen a filmi jelrendszer általában, ugyanezt a mai dokumentumfilmről, mint műfajról nemigen mondhatjuk el: műfaji kódja jócskán összezavarodott, a dokumentummal szemben pedig mélységes gyanúpert táplál a kortárs posztmodern gondolkodás. Okkal-joggal?
