Csoda New Yorkban – Harald Zwart: The Mortal Instruments: City of Bones / A végzet ereklyéi: Csontváros

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az első Harry Potter-könyv megfilmesítése óta a fantasyvel higított young adult és coming of age regények egyre nagyobb hatást gyakorolnak film és irodalom kapcsolatára. Az elmúlt bő tíz évben J. K. Rowling regényei mellett ugyanis olyan hasonló sorozatok kerültek vászonra, mint az Éhezők viadala, az Alkonyat vagy a Percy Jackson és az olimposziak – több-kevesebb sikerrel. És ha éppen nem is rajongunk különösebben egyik ilyen filmért sem, a többnyire megbízhatóan közepes színvonalat nem vitathatjuk el tőlük.

Szirupos ufószerelem – Andrew Niccol: The Host / A burok

Andrew Niccol és Stephenie Meyer filmjeként reklámozzák – ennél pontosabban nem is lehetne jellemezni A burkot. Sci-fit, műanyag társadalmat és utópiát kap az előbbitől, földöntúli tinédzserszerelmet az utóbbitól, s mind a rendező, mind a forgatókönyvíró korábbi stílusa, kedvenc motívumai remekül érvényesülnek. Csak az üljön be tehát erre a filmre a moziba, akit nem zavar, ha a terem közepén ülve is a térdét verdesik a szerelmes félemberek történetéből a nézőtérre csorgó szirup hullámai.

Az elme alkonya – Bill Condon: The Twilight Saga: Breaking Dawn – Part 1 / Alkonyat: Hajnalhasadás – 1. rész

A jóérzést, az etikát rég lekaszálták a társadalom farkastörvényei, a Föld hétmilliárd halandójában csak és csakis az esztétikai érzék megléte tartotta eddig a lelket – a Twilight, a széria negyedik darabjával együtt, hiába nézzük napkeltétől napszállottig, nem javít ezen az áldatlan állapoton. Ellenkezőleg, talán most van folyamatban planétánk legnagyobb léptékű kollektív szellemi öngyilkossága.

Vérplazma-mozi – A bealkonyult vámpírfilm

A Harry Potter-generáció olvasókörének második kultuszeposza, az Alkonyat-tetralógia nemcsak a roxforti varázsló hasadt lelkének továbbgondolására, de a vámpírmítosz irodalmi és filmbeli megújítására is törekszik. A generációs közérzet-sztori nihilizmust, szerelmet és a választás kényszerét mozgosítja, de az ősrégi klisék médiabarát vérátömlesztése inkább divathullámot eredményez, mint a zsáner reinkarnációját.

Emós vámpírfilm – Catherine Hardwicke: Twilight / Alkonyat

A lamiák, brukolakhoszok a nyugati kultúra ikonikus figurái közé tartoznak. A vérszopó humanoidok alakja olyannyira beivódott a köz tudatába, hogy – az irodalomtól a képzőművészetig (a mágikus gondolkodást mímelő több tucatnyi szektán át) – kiirthatatlan toposszá avanzsálódtak. Mára már a tinifilmek „hozzávalói” között is megtaláljuk. Sokak örömére vagy bánatára.