Életközépi alkotói válság – Radha Blank: The 40-Year-Old Version / A negyvenéves változat

Radha Blank (aki a Sundance Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó díját is elhozta ezért az alkotásáért) magáról és magának forgatott filmet, azonban közben nem felejtett el a nézőjével sem kommunikálni. A negyvenéves változat toposzokból építkezik ugyan, ezeket azonban remek érzékkel és friss megközelítéssel használja fel, így a végeredmény egy rétegelt alkotás, mely jóval mélyebb annál, mint amilyennek elsőre tűnik.

2 és fél – Rob Marshall: Nine / Kilenc

Ez a film akkor teljesítené küldetését, ha látványos bukás lenne. Félreértés ne essék, a Nine igazán rossz film, de a tény, hogy a Chicagónál és a Gésa emlékiratainál rosszabbra sikerült, nem kelthet akkora feltűnést, mintha ugyanez Federico Fellinivel történt volna meg annak idején, aki 1963-ban, teljes bukásra számítva, még címet sem mert adni új filmjének, ezért – mivel kilencedik lett volna a sorban –, szerényen csak a 8 és fél címkével látta el.