A zseniális Borat 14 év utáni folytatása első látásra tovább rombolja Amerika amúgy is recsegő-ropogó önképét, de ha hajlandóak vagyunk kicsit magunkba szállni a röhögés elültével, magunkról, (közép- és) kelet-európaiakról is megtudhatunk egyet s mást.
Nem épp a jó filmek különleges ismertetőjegye, amikor az ember a tizenhetedik percnél rásandít az órájára, hogy mennyi ideig tart ez még. Dobó Kata első rendezése pont ilyen: az egyre sűrűbb óranézegetésekbe nagyjából ugyanennyi szórakozás szorult, de az legalább ingyen volt.
A Hivatali karácsonyon látszik, hogy csak hivatalból, az időszakra való tekintettel összedobott iparosmunka, amely sem mint vígjáték, sem mint sztori nem működik. Kár volt a rénszarvasért.
Billy Bob Thornton piás Mikulása tizenhárom év elteltével is veszettül szórakoztató, pronyóságból tehát idén karácsonykor sem szenved majd hiányt, akinek ez kell ahhoz, hogy ünnepi hangulatba kerüljön.
Seth Rogen évek óta dédelgetett projektje, a Sausage Party az ételek Toy Storyja. Annyi különbséggel, hogy itt az ételek néhol perceken át orgiáznak és csúnyán beszélnek, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne értékelhető animáció a nagy kolbászos truváj.
Ez sajnos nem a Borat.
A Last Vegas és a Szilveszter éjjel óta nem újdonság, hogy Robert De Niro némi pénzért kapható egy kis haknira, de azt nem gondoltuk volna róla, hogy képes lemenni kutyába is.
Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.
