Erdély amatőrfilmesek lencséjén keresztül III. – Kolozsvár, nyolcvanas évek
Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.
Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.
Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.
Vadiúj háromrészes videósorozatunkban a sokak által nem is sejtett nagyságú erdélyi amatőrfilmes múlt egy-egy szegletét mutatjuk meg.
Az idei TIFF egyik leginkább nagydobra vert kezdeményezése valószínűleg az úgynevezett Amatőr Filmüzem (Uzina filmelor de amatori, Home Movie Factory). Maga Michel Gondry, a projekt ötletgazdája nyitotta meg a TIFF kezdőnapján a ministúdiót. Ott voltunk.
Hans Belting képantropológiai megközelítésében a fotográfia „az ember változó pillantása, amellyel a világra – olykor saját pillantására – tekint”. Blos-Jáni Melinda kötete a filmező ember „változó pillantását”, pontosabban a családi filmezés médiagyakorlatainak történeti változásait követi nyomon három családtörténetet és filmgyűjteményt vizsgálva.
Őszintén bevallom: ritkán találkozni ennyire lenyűgöző címmel a filmtörténetben. Egyszerűen lángra gyújtja a képzeletet. A moziba bevonuló néző agyában egymást kergetik a képek. Egy romanő, egy kalap és egy náci interraciális szerelmi háromszöge. Vagy: a náci egy fatális kalap segítségével menti meg a cigányasszonyt a munkatábor szörnyűségei elől.
Nehéz feladat elsőfilmes fiatalok minimális költségvetésből készült filmjét értékelni. Köztudomású, hogy egy ilyen projektben mennyi kreativitás, akaraterő, ingyenmunka és baráti szívesség van, és az eredményt is ennek függvényében kell értékelni. Azonban a Vakfolt nem egy kisebb fesztiválon, vagy egy egyetemi vetítésen bemutatott alkotás, hanem egy multiplexekben országosan vetített film, így szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie. Sajnos hiába minden jóindulat, a Vakfolt nem nevezhető jó filmnek.
Hallani róla ismerősöktől. Feltűnik néha a közösségi portálokon. Habár két éve mutatták be először, a közönség érdeklődése miatt újra és újra műsorra tűzik a mozik. Humoros és megnyerő. Politikailag korrekt és rasszizmusellenes. Ízig-vérig erdélyi film.
„A gyermekeknek a varázslat a csoda, a kamaszoknak maga a létezés, a felnőtteknek a váratlan árleszállítás az élelmiszerboltban, az öregeknek az újabb nap, az angyaloknak Isten, Istennek minden.” A Faludi Akadémia honlapján olvastam ezt a pár sort. S milyen igaz is. De talán folytatnám. A nézőnek az a csoda, amit a vásznon lát, a szervezőknek az, amit a nézőtéren, az alkotónak meg az, amit megörökít. De mindben közös a megvalósulás aktusa.