Az élet nem megy tovább – Nora Fingscheidt: The Unforgivable / Megbocsáthatatlan

2022. január 21. – írta Incze Kata

Nora Fingscheidt  új filmje a Kontroll nélkül után ismét a mindenkori rendszert bírálja. A rendezőnő a német gyámügyről ezúttal az amerikai igazságszolgáltatás felé fordítja a tekintetét, fókuszban változatlanul az embert tartva. A Megbocsáthatatlan ott kezdődik, ahol a műfaj filmjei általában véget érnek: a szabadulás pillanatában.

Család szilánkokban – Joachim Trier: Louder Than Bombs / Hétköznapi titkaink

2016. március 25. – írta Dobi Ferenc

Joachim Trier norvég rendező első angol nyelvű, amerikai közegben játszódó filmje tagadhatatlanul európai lett: hétköznapi epizódokban tobzódó, lassan hömpölygő, intenzív emberi dráma egy szilánkokra hullott család trauma-feldolgozási és újraegyesítési kísérleteiről. Mágiája a szemfényvesztés mellőzésében rejlik.

Lázadás a gettóexpresszen – Joon-ho Bong: Snowpiercer

2014. június 7. – írta Soós Tamás

Az év sci-fije! – bár tisztesen elcsépelték a frázist az utóbbi másfél évben, most kivételesen igaz: a kultikussá hype-olt Snowpiercer tényleg a zsáner legjobban összerakott alkotása az elmúlt időszakból.

Vörös rózsás sablon – Susanne Bier: Things We Lost In The Fire / A tűz martaléka

2008. április 2. – írta Márton Imola

Az amerikai filmek optimisták. Hozzászoktunk, hogy ha kell, ha nem, happy end-re happy end-et halmoznak. Jobb esetben ezek a mosolygós végkifejletek hihetők. De Amerikának az sem gond, ha a végső felhőtlen boldogság valószínűtlen. A lényeg a néző elvárásainak kielégítése. A kedves mozibajáró nagy csokor vörös rózsára, közhelyes szerelemre vár, és meg is kapja.