A dán fekete humor fenegyereke olyan magasra tette a lécet a korábbi alkotásaival, hogy már nem is volt kedve megugrani azt. Helyette készített egy szórakoztató, de nem túl magasröptű komédiát egy csapat torzszülöttről, akik ugyanolyan hátrányos helyzetből indulnak, mint egy hatmilliós ország filmművészete.
Napjaink talán legjobb dán rendezőnője egyre népszerűbbé válik szülőhazáján kívül is. 2011-ben megkapta a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat, idei új munkájában pedig Pierce Brosnan játssza az egyik főszerepet. Na meg a kusza emberi kapcsolatok – mint minden eddigi Susanne Bier-filmben.
Thomas Vinterberg Születésnapja óta kissé félve közeledek ahhoz a dán filmhez, amely címében családi ünnepre utal. Annak nem lehet jó vége.
Az európai film, és annak intézményei fuldokolva levegő után kapkodnak, és az európai filmgyártás felettébb szükséges, de siralmas voltáról értekeznek. Koprodukciók készülnek közben, rengeteg pénzből, hatalmas stábbal, holnapi technológiával, neves öreg rendezővel, s ha a mozitechnika fejlettebb volna, az izzadságszag a nézőtéren is érződne. Be kellene látnunk: ez így nem megy. Hollywood abban a műfajban, amit maga teremtett, profi, s amíg hazai pályán játszik, nem lehet megverni. De akkor hol lehet?
