Az ezelőtti generáció – Goldsman, Chabon, Beyer, Kurtzman: Star Trek: Picard

A lassan nyolcvan felé közelítő Patrick Stewart meggyőző rugalmassággal tér vissza abba a közegbe, ami híressé tette őt a nyolcvanas évek végi kisképernyőkön, és ami megmentette a Star Trek franchise-ot a kihalástól. Azzal a különbséggel, hogy neki már nincs szüksége plusz hírnévre, a Star Trek viszont ismét azért küszködik, hogy releváns maradjon.

Szelíd teremtés – Alex Garland: Ex Machina

Az Ex Machina az utóbbi évek egyik, sőt talán legjobb sci-fije, annak ellenére, hogy egy kevés szereplős kamaradarab. A sikeres forgatókönyvíró, Alex Garland rendezői debütálása meggyőzőbb nem sűrűn lehetne.

Namazu evolúciója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 1.

A japán kaiju (vagy Daikaiju) eiga nyersfordításban szörnyfilmeket jelent. Ennek nyitánya az 1954-es Gojira volt, ami később kapta a nyugatosított Godzilla nevet. Népszerűsége életre hívta a műfaj (első) 15 éves virágzását, amelyben a fenyegető szörnyek nemcsak az emberek barátaivá, hanem gondoskodó apává is váltak. 

A jövőbe zárt emlékek – Wong Kar-wai: 2046

A kortárs művészetelmélet tapasztalata szerint egy műalkotás csak kontextusának bonyolult környezetében értelmezhető. Különösen érvényes ez Wong Kar-wai filmjeire, amelyek olyan – formai, tartalmi, filmnyelvi – idézetek, utalások, stílustörések, intertextusok szövedékei, melyek csak a rendező műveinek átfogóbb kontextusában értelmezhetők. Kar-wai képi világának érzékenysége az ázsiai kultúra ihletésén, illetve a médiaforradalom kulturális jelenségeinek szimbiózisán alapul. Filmjeiben kifinomult eleganciával fogalmaz a modern nagyvárosi létforma és az archaikus társadalmi szerkezet egyes elemeinek sajátos, ázsiai szimbiózisáról, amely mögött egy lehetséges jövőkép körvonalai látszanak kirajzolódni.