CGI közt veled lenni – Ezekre a folytatásokra számítsunk a következő években II.

A végtelen hollywoodi folytatásáradatról szóló írásunk után tegnap elkezdtük számba venni, hogy milyen sequelekre lehet számítani a következő években. Kétszer olyan súlyos a helyzet, amilyennek tegnap látszott: íme még egy nagyjából ugyanakkora válogatás. Egytől három hagymáig osztályozunk ma is, és van egy film, amit annyira kíváncsian várunk, hogy nem kapott hagymát – hátha utólag sem kell majd kiutalnunk neki!

Jégvarázs az egész családnak – Interjú a Frozen rendezőivel, Chris Buckkal és Jennifer Lee-vel

A Jégvarázs szó szerint elvarázsol minket. A szeretet fontosságát hangsúlyozza mai világunkban, a hó és a jég varázslatos környezetében, annak mind félelmetes, mind csodálatos mivoltában: a különös Északon, rénszarvassal, hóemberrel, gyönyörű jégvirágokkal és hópelyhekkel tetézve. A Disney-nél mindenki izgatottan várta egy olyan veterán animátor, mint Chris Buck (Pocahontas, A kis hableány, Tarzan) és egy viszonylag újonnan jött forgatókönyvírónő, Jennifer Lee első közös munkáját, és joggal mondhatjuk, a film szinte minden várakozást felülmúló eredményt hozott.

Sorozatok és plüssfigurák – Zdeněk Miler-portré. 2. rész

Lelkesen ígérte a munkásosztály zsarnokok feletti győzelmét, majd meggyűlölte a szocreált, mesélt macskákról, verebekről és egyéb állatfajtákról, megénekelt jégvirágos szerelmet és szénrajz-balladát. Díjat kapott számos fesztiválon, világszerte ismerik a nevét – pedig minden egy egyszerű, kék vászonnadrággal kezdődött.

A csíkos trikós rajzfilmes – Zdeněk Miler-portré. 1. rész

Zdeněk Milernek nagyon nem tetszett, ahogy a vakond kinéz, mégis egy vakond lett a védjegye. Pontosan érezte, hogyan működik a gyermeki felfedezővágy, mi köti le az apróságok figyelmét, és rövid animációs munkáit főként a legkisebbek szórakoztatására és tanítgatására szánta. Az európai rajzfilm cseh mestere 2011. november 30-án hunyt el, 90 éves korában.

Mechanizált mesehősök – A burleszk öröksége az animációs filmben: 2. A komikus gépiesség az animációban

Chuck Jones Feed the Kitty (1952) című rajzfilm-klasszikusának egyik gegjében Marc Anthony, a bulldog egy általa védelmezett kiscicáról azt akarja elhitetni gazdájával, hogy az egy felhúzható játékfigura – ez a pillanat több mint a kutya rögtönzött kényszermegoldása, mert olyan hagyományhoz kapcsolódik ez a poén, ami kétségkívül keresztülszövi az élőszereplős burleszket és a (rajz)animációt egyaránt. Sőt, a komédia elméletében is rendre visszatérő koncepciónak mondható. A gépiességről van szó; mégpedig az automatikus mozgás- és viselkedésformák által eluralt figurák nevettető lehetőségeiről.1

Mégy-e előbbre, Alter-Native – Alter-Native Nemzetközi Rövdifilm-fesztivál – Marosvásárhely, 2012. november 7–11.

20 év már az ember életében is sok, nemcsak egy fesztiváléban, főleg ha egy olyan filmfesztiválról beszélünk, amelynek a szervezői nem, vagy nem csak az úgynevezett közönségfilmeket vetítik a nézőknek, hanem olyan alkotásoknak is alternatív megnyilvánulási fórumot biztosítanak, amelyeket jobb esetben is csak több éves késéssel láthatunk valamelyik internetes videómegosztó portálon.